Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

A gyereknevelés alaptörvényei

2016. március 21. - Firestarter.18

aggression-in-children.jpgNem Kiskegyed-idézetek következnek, hanem kézzel fogható tanácsok arra az esetre, ha nem akarjuk, hogy a kis mocsok pokollá tegye az életünket.  Így neveld a sárkányodat gyerekedet.

 

 

 

 

 

Kevés dolog nehezítheti meg jobban az életünket, mint egy neveletlen büdös kölök, aki egész nap ordít, követelőzik, semmire sem hajlandó és úgy általában megkeseríti létezésünk minden egyes pillanatát. Ráadásul egy elhibázott gyereknevelés következményeit nemhogy 18 évig, de életünk végéig viselni fogjuk, rámegy az egészségünk, a pénzünk, az idegeink, ne adj isten mehetünk a helyi felnőtt kollégiumba láthatásra.

Első számú prioritás kel tehát legyen az, hogy ivadékunkból használható és életképes felnőttet faragjunk. Ezt a faragást pedig szinte a születés pillanatában el kell kezdenünk. Szerencsére ma már rengeteg könyv, újságcikk, pontokba szedett blogposzt meg röpirat próbál minket eligazítani a gyereknevelés dzsungellel benőtt és futóhomokkal szegélyezett labirintusában. Ha eldobunk egy sörösüveget, jó eséllyel fejbe találunk valakit, aki meg akarja nekünk magyarázni, hogyan neveljük a gyerekünket. Szerencsére velük nem kell foglalkoznunk, mert nem értenek hozzá. Egyik unatkozó amerikai háziasszonyok által megálmodott csodamódszer sem hatásos, egyik Nők Lapjás praktika sem fog beválni. Egyik sem. Kivétel nélkül. Ha már mindenképpen könyvekből akarjuk nevelni a gyereket, akkor emeljünk le a polcról egy fejlődéslélektan vagy gyermekpszichológia szakkönyvet. Ezek ugyan nincsenek pontokba szedve, és színes képek sincsenek bennük, de legalább olvashatunk bennük valami valóban hasznosat. Ha véletlenül Freudot vettük le a polcról, akkor inkább tegyük vissza, ellenkező esetben lehet, hogy véglegesen megbánjuk, hogy gyermeket nemzettünk, és ezentúl zárni fogjuk a gyerekszoba ajtaját.

children-painting.jpg

Nyugi, csak új fejlődési szakaszba lépett a gyerek

 

A gyereknevelésnek egyetlen trükkje és szabály van: a nevelésben nincs demokrácia. A nevelés kőkemény fasiszta diktatúra, amiben a szülő kezében van a korbács (mielőtt a véranyukák elkezdik befűzni az írógépbe az ánégyest, hogy feljelentsenek az ombucmanónál, ez csak egy képzeletbeli korbács). A szülő diktál, a szülő parancsol, a szülő szava szent. Mindenben a szülő dönt. Az első perctől fogva. Ez viszont egyáltalán nem baj, mert a gyerek (még ha nem is látszik a büdös kölkén) igényli ezt. Igényli, hogy a szülő irányítsa, döntsön helyette, terelgesse és féken tartsa. Nincs baj, anya/apa majd úgyis tudja és megoldja.

Ezért bukik meg már a startkőnél minden olyan nevelési elv, amiben a gyermeket, mint a szülővel egyenjogú partnert, társat említik, akik közösen megbeszélnek mindent és szavazásra bocsájtják vajon van-e kedve már lefeküdni a gyereknek. Ezért nincs helye olyan kérdésnek egy három éves gyerek felé, hogy „Mit kérsz vacsorára? Mit akarsz felvenni ma? Hova menjünk?” A gyerek ilyenekben nem tud dönteni, honnan a toszból kéne tudnia, mi legyen a vacsora? Ezek a kérdések feszültséget fognak okozni a kis lelkében. Először is hülyének fog nézni minket, hogy nem tudjuk kitalálni, mi legyen a vacsora. Aztán azt fogja mondani, hogy nutellás-szalámis-lekváros szendvics gumicukorral a tetején, ami nyilván nem lehet a vacsora, mert hülyeség. De ő ezt nem érti, hogy miért hülyeség, csak annyit fog majd fel az egészből, hogy anya kikérte a véleményemet, majd leszarta. És jön majd a hiszti. „Megkérdezted mi legyen a vacsora, én elmondtam, mégse az lesz, most mi a bajod?” Hát nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy kisfiam, ma szalámis szendvics a vacsora?

Persze ezt a gyerek nem gondolja így végig, mert még nincs azon az értelmi szinten, de ezeket a stresszhelyzeteket mind megéli tudat alatt. És minél több ilyet él meg a gyerek, annál nagyobb lesz benne a bizonytalanság és a feszültség. Amit hogy vezet le? Hisztizik és ordít. Anya meg a falat kaparja, és nem érti, mi a baja a gyereknek. Anya dönti el mikor és mi a vacsora, anya dönti el, mikor van lefekvés, anya dönti el hova megyünk sétálni, anya dönti el apa nézi-e a meccset.

Természetesen, ahogy nő a gyerek, meg kell adni neki azt a lehetőséget, hogy bizonyos dolgokban ő döntsön. 5-6 évesen már meg lehet kérdezni, hogy „Kisfiam, mi legyen a vacsora, tejbegríz, vagy szalámis kenyér? Mit veszünk fel, a piros, vagy a kék pólót?” De csak így, választási lehetőséget felkínálva, ezzel biztonságérzetet nyújtva, hogy valami mindenképp lesz a vacsora, mégis hagyva egy döntési lehetőséget.

kokain.jpg

A gyerek lenyugtatásának kissé költséges, de feltétlenül eredményes módszere

 

Most a véranyukák megint be fogják fűzni az ánégyest, de a gyereknevelés első három éve olyan, mintha háziállatot tartanánk. Hadd fűzzék, ők valószínűleg nem tudják, hogy egy 2-3 éves gyerek pont egy kutya vagy egy macska értelmi szintje körül mozog. Néhány felnőtt is, de ezt inkább most hagyjuk. Az állattartáshoz is három dolog kell, türelem, fegyelem és következetesség, és pont ez kell a gyerekneveléshez is. Sőt, a gyerekvállalás előtt jó tutorial venni egy háziállatot, és azon gyakorolni. Kezdők próbálkozzanak kutyával, a haladók macskával, a profik meg mondjuk mosómedvével vagy rókával. A közhiedelemmel szemben ugyanis a macskákat is lehet nevelni, de mivel szemét kis beképzelt dögök, ezért őket többször kell lerugdalni az ágyról, mire megtanulják, hogy oda nem mehetnek fel. A hasonlóság azonban szemmel látható: egy neveletlen állat ugyanúgy a fejünkre fog nőni, mint egy neveletlen gyerek. Csak a neveletlen gyereket nem passzolhatjuk le a szomszédnak.

Az állaton a következetességet is gyakorolhatjuk, ami szintén fontos sarokköve a gyereknevelésnek. Ha nem akarjuk, hogy a macska felugráljon az ágyra, akkor minden egyes alkalommal le kell onnan rúgnunk. Tízszer, százszor, ezerszer. Ha egyszer is engedünk, mert nincs kedvünk és a tökünk tele van már, akkor elbasztuk, és a macska nyert. Így van ez a gyereknél is.

Ha nem akarjuk, hogy a gyerek összefirkálja a falat, akkor minden egyes alkalommal, amikor filctollal a kezében a fal felé sétál, rá kell szólnunk. Persze úgyis össze fogja firkálni, mert nem tudjuk a büdös kölköt 24/7 árgus szemekkel vizslatni, de ez teljesen normális része a gyerek fejlődésének. Próbálgatja a határait, kíváncsi meddig mehet el, mi az, amit még engedünk, magyarra lefordítva kinek nagyobb a fasza játékot játszik. Próbára teszi a szülőt. Ez különösen egy bizonyos fejlődési szakaszra jellemző a gyerek életében, ezt hívjuk dackorszaknak. Ezt megelőzi egy olyan szakasz (két éves kor körül) amikor a gyerek rájön, hogy hatással tud lenni az őt körülvevő világra. Le tud lökni mondjuk valamit az asztalról. Akár sokszor is. És ezt roppant mód élvezi, hiszen ez neki új élmény. Ezért aztán egész nap mást sem csinál, mint földhöz vág és dobál dolgokat. Ismerős?

veres.jpg

Nem túl hatékony módszer, hamar elzsibbad ugyanis a karunk, másnap meg sajogni fog a tenyerünk

 

Ez persze megint nem tudatos viselkedés a gyerek részéről, szóval nem szándékosan lesz egy kis ütnivaló köcsög, egyszerűen fejlődik a személyisége, és a fejlődésnek a világ megismerése, a határok próbálgatása, a „szabad-nem szabad-biztos nem szabad?” játék bizony a része. Ezért jobb Nőklapja helyett értelmes könyveket olvasni, mert ilyeneket tud meg az ember és nem feltétlenül üti agyon a gyereket olyasmiért, amiről nem tehet.

Persze ha mégis összefirkálja a falat a gyerek, akkor kilátásba kell helyezni a büntetést, és a büntetést végre is kell hajtani. Ezért is fogja összefirkálni egyébként a falat, kíváncsi, hogy valóban vagyunk-e olyan tökösek, hogy megbüntetjük. Próbára tesz mint szülőt, mint vezetőt. Ha megbukunk, akkor új vezető választatik, új vezetőnek pedig önhatalmúlag saját magát nevezi ki. Akkor pedig jaj nekünk. Biztos mindenkinek van olyan ismerősen akinek a gyereke olyan rossz, hogy már sajnáljuk a szüleit.

Legyünk hát tökösek. Minden egyes alkalommal. Mint ahogy a macskát százszor lerúgjuk az ágyról, a gyereket is százszor meg kell büntetni. Ez egy kegyetlen és roppant fárasztó játék, de végig kell csinálni, mert ha feladjuk, és csak egyszer is elmarad a büntetés, akkor pont úgy járunk, mint a macskával: elbasztuk. Ha viszont végigcsináljuk, és márpedig végigcsináljuk, mert a gyerek nem tudja, hogy ez egy fejlődéslélektani állapot, amiben ő most van, mi pedig igen, akkor a gyerek végül nem csak azt tanulja meg, hogy a falat nem firkáljuk össze, hanem azt is, hogy a tetteknek vannak következményeik. Amik mindig bekövetkeznek, akkor is, ha fejre áll, vagy ha vöröslő fejjel ordít.

Mi legyen a büntetés? Ez persze a gyerek korától függ. Három éves kor alatt sok értelme nincs a büntetésnek, mert nem tudja felfogni a gyerek, hogy mi miért történik. Három éves kor után lehet tulajdonképp bármi kézzelfogható. „Ha nem etted meg az ebédet nincs csoki, mész a sarokba, nincs mese”. A lényeg az, hogy olyasmit helyezzünk kilátásba, amit valóban meg tudunk és meg akarunk tartani. És tartsuk is meg, ha nem ette meg az ebédet ne adjuk oda a csokit, akkor se, ha már a szomszédok összeszaladtak úgy ordít. Nem azért ordít mert csokielvonási tünetei vannak, hanem azért, mert épp azt próbálgatja, vajon megtartjuk-e a szavunkat, vagy bedobjuk a törölközőt. Mert ha odaadjuk ő nyert, és megtanulja, hogy anya büntetése szart se ér, csak ordítanom kell és megoldom a gondot. És innentől minden büntetésünket meg fogja kérdőjelezni. De ha a büntetés valóban mindig jön, akkor már itt elkezdi megtanulni, hogy az életben mindennek következménye van, és felnőtt fejjel talán nem köt bele részegen a rendőrbe, vagy nem segít a közpénznek elveszíteni közvagyon jellegét.

Ne büntessük olyasmivel, ami időben távol van a bűncselekménytől, vagy amit nem tudunk megtartani. Ne mondjuk olyanokat, hogy „Ha ez meg ez lesz, jövő héten nem megyünk az állatkertbe.” Egyrészt úgyis megyünk, mert apa megvette már a jegyeket. Másrészt hiába mondjuk ezt, a gyerek nem fog emlékezni arra, hogy azért nem megyünk az állatkertbe, mert múlt héten nem ette meg a felesborsó főzeléket. Karácsonyi, szülinapi ajándék elmaradásával sem érdemes próbálkozni büntetés gyanánt, komoly szociopatának kell lenni ahhoz, hogy valaki szemrebbenés nélkül végignézze Szenteste a karácsonyfa alatt bőgő gyereket. Úgyis kapni fog ajándékot, akkor meg ne fenyegetőzzünk hülyeségekkel.

krampusz.jpg

Ha nem akarunk gyakran lepedőt cserélni, ilyesmivel ne ijesztgessük a gyereket

 

Ijesztgetni se túl jó ötlet a gyereket büntetés gyanánt zsákos emberrel, krampusszal, Áder Jánossal, meg ilyenekkel. Egyrészt nem túl nehéz így traumatizálni a gyereket, aztán aludhat felkapcsolt villannyal élete végéig, másrészt igen hülyén fogjuk magunkat érezni, amikor a gyerek rosszul viselkedett, mi meg ott állunk zsákos ember nélkül. Ne, apát se jó ötlet zsákos embernek öltöztetni, hogy éjszaka rányisson a gyerekre. Áder Jánosnak pláne. Olyan dolgot helyezzünk kilátásba, amit be is tudunk tartani és hajlandóak vagyunk százszor is megismételni.

Remélem, most már mindenki eredményesen veszi fel a harcot a saját sárkányával gyerekével szemben. Ne feledjétek, türelem, következetesség és fegyelem. Most pedig megyek és kitekerem a büdös kölkének a nyakát, mert ma már tizedjére firkálta össze a falat. Pedig a póráza el sem ér a falig. És a kezeit is hátrakötöttem.

 

Ajánlott irodalom:
Carl Gustav Jung: A személyiség kialakulása
Ranschburg Jenő: Szülők lesznek– A családi nevelés pszichológiája az iskoláskorig
Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr148508850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gabbesz 2016.03.22. 00:24:41

Tele van ostobaságokkal ez a cikk. Egy gyerek nem hogy 3 éves korára tud dönteni (és nem 5-6, amikor már nagy kegyesen megengednéd neki, hogy két póló közül választhasson), hanem már abban a pillanatban, amikor mutogatni, nyöszörögni tud az értésedre tudja adni, hogy mit szeretne. 3 évesen már pontosan meg tudja mondani, hogy mit szeretne enni - nutellás, gumicukros stb. szarságot akkor fog mondani, ha egyébként is azzal tömöd. Arról nem is beszélve, hogy ha elmagyarázod neki a dolgokat az ő szintjén (ami sokkal magasabb, mint te valaha is gondolnád), akkor azzal is tisztában lesz, hogy jó-e a választása vagy sem. 3 éves már pontosan tudja, hogy hidegben nem jó a szandál, esőben gumicsizma kell, ha pedig hideg van, akkor kesztyű.
Fasiszta diktatúra: a legjobban te lennél felháborodva, ha a munkahelyeden a főnököd egy fasiszta diktátor lenne. Miért lenne más a helyzet a szüleiddel? Igen, egy szülőnek utat kell mutatnia, és határozott kell legyen, de ez nem egyenlő a diktátorsággal. Attól, hogy bizonyos dolgokat nem engedünk meg (fal összefirkálása), attól a saját életét meghatározó dolgokat a legjobb, ha ő választja ki: melyik pólóját vegye fel, mit igyon reggelire, mivel játsszon stb.
Egyébként látszik, hogy még macskád sem volt: nem kell lerúgni az ágyról, elég ha minden egyes alkalommal határozottan leteszed. Ha rugdosod, akkor csak utálni fog téged. Mint ahogy a gyereked is. Ennyi.

Advanced Flight 2016.03.22. 00:30:54

"segít a közpénznek elveszíteni közvagyon jellegét."

Miért, ennek Mo-n van valamilyen következménye?

Marcsee 2016.03.22. 00:51:30

Mennyi karótnyelt humortalan ember van. Meg nagyokos. Legalább az uborkát kihúznák alfelükből, már jobban éreznék magukat. Pedig mindig megfogadom egy jó cikk után, hogy nem olvasom el a kommenteket, de most is győzött az a fene nagy kíváncsiság. Még most is röhögnék, ha nem tettem volna. Nem baj, megyek és kenek egy nutellás gumicukrot.

Mokaka 2016.03.22. 05:56:09

Akinek nem tetszik ez a cikk annak a szülei puhapöcsök voltak.

bontottcsirke 2016.03.22. 06:49:19

@Attila F: Menthetetlenül hülye vagy

bontottcsirke 2016.03.22. 06:50:02

@Gabbesz: keresd meg a humort a szótárban.

GeriSoft 2016.03.22. 06:57:26

Ezt én sem írhattam volna szebben. A sok jogvédő már írja a levelet az ombuccmannak :)
Hasonló nevelési elvvel van egy amstaffunk, egy évesen került hozzánk, és tökéletesen tudja, ágyra nem megyünk, sőt, az ággyal rendrlkező hálóba is csak akkor jöhet be, ha épp halálos veszedelem van (értsd dörög az ég) és ha vége a viharnak, visszamegy a teraszajtó mellé aludni, magától!

habodo 2016.03.22. 07:45:47

Óriási! Jókat mosolyogtam. Bár valszeg a szerzőnek nincs gyereke. Egy 2-3 éves gyerek elég sok kérdésben döntésképes, öltözködés terén pláne.
És én nem is szeretném elvenni tőle a jogot.

Az biztos, hogy tökösnek kell lenni egy kisgyerekkel, különben ő átveszi a vezetést. Ezzel nem tudok nem egyetérteni.

R2D2 & C3PO 2016.03.22. 07:57:15

Ez humor lenne? Ééérdekes...
Másrészt, olvasom a poszt megosztóit is. Komolyan veszik... Szerintük nem elég keménykezű. :(

Attól tartok, ez most nem sikerült. Még gyakoroljál drága!

Attila F 2016.03.22. 08:20:59

@bontottcsirke: Lehengerlőek az érveid, csakúgy, mint a vitakultúrád.

Kecskeszem 2016.03.22. 08:43:39

@Gabbesz: Minden szavaddal egyetértek.

encir 2016.03.22. 09:04:33

@Attila F: A szerző is írja, hogy később lehet már választást engedni neki, de nehogy már egy 2-3 éves döntse el, hogy mi legyen a reggeli vagy milyen ruhában (általában nem az évszaknak megfelelőben) menjen oviba.Akkor csak egy kis zsarnokká nő fel, akinek az egész család haptákban áll.

Attila F 2016.03.22. 09:16:09

@encir: Ezek a "nehogy már"-ok olyan tipikus fordulatok. Miért, egy 2-3 évesnek nem lehet önálló akarata? Persze, könnyebb úgy, ha be van idomítva arra, hogy csöndben elfogadja a az ura és parancsolója akaratát.
Két kisgyerekem van, az egyik most volt 3 éves, és semmi gond nincs azzal, ha ruhát választ magának vagy épp kitalálja a reggelit. Ha normális mintát kap (tehát pl. a szülei sem nassolnak folyamatosan), akkor nem fog lekváros nutellát kérni (ha pedig igen,. arra nemet kell mondani - ahogy írtam, meg kell szabni a határokat). Hogy azt miért nem választhatja ki maga, hogy verdás, repcsis vagy traktoros pólóban, az nekem magas. Nem értem, miért lenne egyértelmű, hogy mindig csak és kizárólag az évszaknak nem megfelelő ruhát választ magának egy gyerek. Nem hülye ő, csak kicsi.
Az énkép sokkal korábban elkezd kialakulni, nem 5-6 évesen. Milyen gyerek lesz abból, akinek soha nem lehet önálló véleménye? Akinek mindig a szülői akaratot kell követnie? Aki semmit nem dönthet el? Vajon ezzel tényleg felkészítik őt az "életre"?

fizetekmegegysort 2016.03.22. 09:18:30

Nagyon jókat röhögtem, és még igazságokat is találtam benne. De kilóg a lóláb, hogy nincs gyereked, vagy maximum egy. Esetleg kutyád, macskád. A helyzet az, hogy minden egyes gyerekember MÁSHOGY fegyelmezhető, tanítható, terelhető. Helyes, és fontos dolog, hogy kellenek a határok, és az sem elvetendő ötlet, hogy ne a Nők Lapja hasábjain keressük a megoldást a gyereknevelési gondjainkra. De a srácok bizony nagyon különbözőek. A fejlődéslélektan könyvek is csak ÁTLAG jelenségekről, szokásos életkori dolgokról beszélnek. A kis büdösek viszont nem átallanak egyéniségek lenni. Három fiam van. Ami az egyiknél működött, a másiknál nem. Amikor a kettő után azt gondoltam, a harmadik nem tud meglepni, rájöttem, hogy de. Szóval szerintem az a lényeg a gyereknevelésben, hogy az ADOTT gyerekhez megtaláld a kulcsot és alkalmazd. Ilyen egyszerű. Épp ezért nincs recept, csak általános okosságok, mint hogy kellenek a határok.

fizetekmegegysort 2016.03.22. 09:24:15

@encir: Marhaság. Az egyik enyém volt, hogy hisztizett, hogy pizsamában megy oviba. Ráhagytam. Vittem neki a váltóruhát. Kb kettő perc múlva kérte, hogy átöltözhessen, mert körberöhögte a csoport és "lededósozták". Soha többé nem akart pizsiben menni. Néha igenis hagyni kell őket, hogy belefussanak a hülyeségük következményébe. Tipikusan ilyen a télen nyári ruha is. Miért gondolod, hogy ha hagyod szandiban kilépni, nem fog fázni a lába, és nem fog MAGÁTÓL visszafordulni? MIért nem hagyod tapasztalni? Mikor egyetlen gyerekem volt még csak, folyton harc volt, hogy felvegye a cipőt. Állandó stressz és rossz hangulat volt az indulás. Tapasztalt barátnőm azt mondta: hogy te milyen hülye vagy! Minek harcolsz, dirigálsz? Hagyd kimenni a zokniban, fázni fog a lába és magától veszi fel a cipőt. És lőn! Ded kilépett a zuhogó esőbe, furán nézett, majd visszament száraz zokniért és cipőért. Soha többé nem rugózott a cipő felhúzásán.

encir 2016.03.22. 09:41:45

Csuda tudja. Mondjuk az én gyerekeim nem rugóztak, hogy milyen ruha van rajtuk, felvették, amit odatettem és kész. Rohantak játszani.4-5 évesen már persze érdekelte őket, de akkor se voltak különösebben válogatósak, szerencsére nem hisztiztek a csillámos pónis vagy batmanes póló után.

prolee 2016.03.22. 09:45:49

Tetszett a post.
A gyerekneveléshez kell még FIX NAPIREND, ami biztonságérzetet ad. Nem kell rendszeresen rángatni a gyereket csak azért, mert anya baszatlan barátnője agitál, hogy ebéd előtt fél órával induljunk neki a világnak és szoptassunk étteremben. Ha megszokott időben kelünk, eszünk, játszunk, fürdünk, fekszünk, akkor kevesebb a súrlódási felület.
A kaja NEM TÉMA. A felnőtteknek sem. Csak annyiban, hogy elmondjuk, mi az ami ártalmas: pl. tiszafabogyó, gumicukor, mi az, ami egészséges pl. zöldség, gyümölcs.
PÉLDÁVAL neveljük a gyereket, aki lényegében egy kismajom. Ha anya csizmát húz és kabátot vesz, MERT HIDEG VAN, akkor ő sem akar szandált venni (hiszen az nincs is elérhető helyen ilyenkor). Ha anya nem tömi a fejét édességgel, MERT NEM AKAR KÖVÉR LENNI ÉS ROHADÓ FOGAKKAL MOSOLYOGNI, akkor ő sem fogja.
Ha érdekes dolgokkal foglalkozunk, akkor nem jut eszünkbe hisztizni.
A gyerek csak akkor keni ki krémmel a lakást, ha elérhető helyen van a krém. Ugye.....

encir 2016.03.22. 09:50:42

@prolee: Ha anya csizmát húz és kabátot vesz, MERT HIDEG VAN, akkor ő sem akar szandált venni (hiszen az nincs is elérhető helyen ilyenkor).
Na, ez jó példa, mikor naponta látom, hogy 20 fokban is szőrmés pufidzsekiben meg csizmában (vagy dzseki mellé nyitott szandálban - múlt héten a metrón láttam) járnak a trendi nők.
Katie Holmes is így, szépen beöltözve vitte magával a kis Surit vékony ruhában, meztelen lábán kis balerinacipővel.

prolee 2016.03.22. 09:57:24

@fizetekmegegysort: Így van. Jól meg kell válogatni, hogy mi az a szűk terület, amiben - valóban következetesen - ellent kell mondani a gyereknek. Akkor azt komolyan veszi.
Az én gyerekem még a leesett citrompótlót is kidobatta velem, mert nem lehet tudni, hogy nem gyógyszer-e.
Helyes. Kidobtam.

prolee 2016.03.22. 09:58:26

@encir: Igen, itt a felnőttekkel van a probléma, nem a gyerekekkel.

fizetekmegegysort 2016.03.22. 10:05:42

@prolee: Persze, csak ezt marha könnyű mondani. Elméletben én is nagyon következetes tudok lenni. Amikor a két kicsi még itthon volt (az egyik 3 hónapos a másik 21 hónapos), akkor azért ez árnyaltabb volt. Mert persze, tudom elméletben, hogy következetesnek kell lenni, meg példát mutatni, meg nem hagyni a hisztit. Azonban amikor éjjel épp 6X keltem fel (és azért csak ennyit, mert 2X a férjem helyettem), mert a picit szoptatni kellett, a középsőnek jött a foga és sírt, a nagy (aki akkor épp 4,5 éves volt) meg bepisilt, akkor kicsit máshogy gondolom a következetességet. Pl ha épp elaludt a picike, és a nagyobb hisztizni kezd valamiért, akkor a csendnek nagyobb prioritása lesz, mint a következetességnek. :) Szóval ezért szoktam mondani, hogy az összes gyereknevelési jó tanács és okoskönyv egyetlen gyerekre vagy marha nagy korkülönbséges tesókra íródott. Arra még nem találtam jó tanácsot, hogy hogyan kell szuperkövetkezetes okos szülőnek lenni akkor, mikor három kis korkülönbséges gyereked van. Értem én, hogy megbeszéljük, ha kell határt húznk, ha kell büntetünk, csak míg az egyikkel ezt végigviszem, a másik kettő épp lebontja a lakást. :) Ezért is gondolom, hogy nagy általánosságok vannak, az esetek meg egyediek.

nikecell17 2016.03.22. 10:38:45

Szerintem alapvetően az a baj, hogy tényleg mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, közben pedig jóformán senki. A kommentelők nagy részének úgy gondolom van gyereke, de viszonylag kicsi gyereke. Pedig amikor még kicsi a gyerek, akkor nem lehet tudni semmit, jóval később derül ki, hogy jól csináltad-e vagy elszúrtad. Sajnos akkor, amikor már késő, nem tudod megváltoztatni.
Nekem most kamasz a gyerekem és folyamatosan feladja a leckét, s sokszor azon gondolkodom, hogy miért jutottunk idáig, mit kellett volna máshogy csinálni. Hajlok afelé, hogy a cikkírónak sok mindenben igaza van (persze viccesen eltúlozva), ma már én is jóval szigorúbb lennék, mint voltam, de az anyai szív nem tud ilyen hideg és könyörtelen lenni. A gyerek meg persze, hogy visszaél vele. Azt gondolom azonban, hogy ha őszinte és szeretetteli vagy a gyerekeddel, akkor nagy hibát nem követhetsz el. A másik nagyon fontos dolog pedig: a gyerek veleszületett tulajdonságai, amik olyanok, amilyenek. A nevelés nem tud mindent megoldani, s ugyanaz a nevelés az egyik gyerekre így hat, a másikra meg úgy.

prolee 2016.03.22. 10:41:29

@fizetekmegegysort: Nekem ikreim vannak. Persze belefutottam én is abba, hogy ha nem lesztek jók, akkor nem megyünk a játszótérre. Oszt az egyik jó vót, a másik meg nem. :)

fizetekmegegysort 2016.03.22. 10:44:00

@prolee: Igen, pontosan erről beszélek. :) Ha valaki ír egyszer egy kézzelfogható és betartható tippekkel tömött könyvet "kis korkülönbséges gyerekek és ikrek következetes nevelése" címmel, szerintem az tuti bestseller lesz. :)

prolee 2016.03.22. 10:44:55

@nikecell17: Az enyémek harmadéves egyetemisták.

prolee 2016.03.22. 10:49:53

@fizetekmegegysort: Igen. Pl. büntess következetesen, amikor azt sem tudod, kit kellene megbüntetni. Ami az egyiknek jutalom, az a másiknak büntetés, de egyedül vagy a két gyerekkel.
Ikrek véd és dacszövetsége anya ellen. Meg ilyesmi. :))))

prolee 2016.03.22. 10:53:55

" ...ha őszinte és szeretetteli vagy a gyerekeddel, akkor nagy hibát nem követhetsz el. ..."

Ez a lényeg, a többit megoldja az idő.

fizetekmegegysort 2016.03.22. 10:59:45

@prolee: az iker, az szerintem többszörösen nehezített pálya. Az elején a rettenet leterheltség miatt, később amiatt a különleges kapcsolat miatt, ami köztük van. Az enyémek most már nagyobbak, a kicsi is most megy oviba, most kezdenek "összefogni", és hát, hárman vannak, én meg többnyire egyedül velük, hisz apjuk a bányában....:) Szóval igen, kezdjük felkötni a gatyát, és érezni, milyen az, ha okosodnak és művészi szintre kezdik vinni a tesók összetartását. :)) Pedig most még tekintélykövetők, most még utánzó korszakban vannak, és most még a nagyon cuki szerethető korban (legalábbis kamasszal rendelkező sorstársak elmondásai szerint most éééééédesek... :)). Én hiszem, hogy nagyon nem lőhetünk mellé, ha szeretjük őket, és a néhány nagyon fontos szabályt (pl. testi bántalmazás tilos, lelki terror tilos, alvás ideje, evés mikéntje... más nagyon nincs is) betartatjuk velük.

Goldvikexx 2016.03.22. 11:00:21

ezt kellene kiadni, nem a Vekerdyt... minden szavaddal egyetértek, habár nálunk néha becsúszik a gumicukros, nutellás kakaóscsiga, vaníliafagyival a tetején:)

Goldvikexx 2016.03.22. 11:01:43

15 hónap különbség van a kis pernahajdereim között és még csak 6/7 évesek....

prolee 2016.03.22. 11:07:17

Egyébként a kamasz gyerekeimmel nem nekem volt problémám, hanem az iskolának.
16 éves lányom megismerkedett egy 28 éves pasival, akinek komoly egzisztenciája volt. Állandóan éjjel járt haza, a frász kerülgetett. Volt vita, veszekedés egy bő fél évig, aztán bemutatott a pasinak.
Én pedig úgy döntöttem, megengedem, hogy oda költözzön hozzá, mert a pasi megbízható, művelt, jó szándékú és délután is megcsinálhatják azt, amit éjjel, tehát hülyeség lenne megrontani a kapcsolatomat a gyerekemmel.
Az iskolában persze titkolni kellett, hogy nem lakik itthon.
Amikor elvittem a nőgyógyászhoz, hogy felírja a fogamzásgátlót, döbbenten tudtam meg, hogy még szűz a leánykám. És még 18 évesen is az volt, de egy komoly, házias, művelt kislányt kaptam vissza, amikor vége lett a szerelemnek.
A másik lányom 17 évesen költözött össze a 27 éves pasijával, aki céltudatos, sportos, egészségmániás felnőttet faragott belőle.

Kytia 2016.03.22. 11:12:46

Egy pontig olvastam csak el a kommenteket, és asszem, itt mindenki tévedésben él.:D A szerző is. Az van (szerintem), hogy ha nem vagy egy született faszfej, akkor csak azzal vegzálod a gyereked, amivel muszáj. Értsd, ne firkálja össze a falat, mert ronda lesz. Ne maradjon fent későig, mert másnap mosott szar lesz. Ez oké. Ellenben az a szülő, aki csak azért sem engedi, hogy a rózsaszín póló legyen, csak azért is lenyomja a gyerek torkán a spenótot, vagy azt az undorító, mellesleg egészségtelen szalámit, mert itt kérem ő az úr, az szerintem egy hatalommániás, embertelen kis geci. Mivel a gyerek leginkább utánoz, sanszos, hogy ő is ilyen lesz, hát azt már azért nem kéne. Abban egyetértek, hogy a jó szülő jó vezető. De milyen egy jó vezető? Értelmetlen szabályokkal basztat, csak hogy mindenki lássa, hogy ő a kakas a szemétdombon? Vagy logikus szabályokat hoz és logikusan kér számon? Tessék választani.
Ettől még persze igaz, hogy nem jó a bizonytalan szülő, és igaz, hogy a gyerek szorongani fog, ha túl nagy vezető szerep hárul rá, ez ugyanis azzal jár, hogy ő lesz a falkavezér, annak minden terhével és felelősségével, és nem biztos, hogy egy párévesre szabták ezt a feladatot. De mint mondottam, egy jó falkavezér sem kéri számon minden egyes fingásodat, csak abban irányít, amiben kell. Nyugodtan tanulja csak meg a gyerek akárhány évesen, hogy ha nincs különösebb tétje, tetszőleges pólószínt választhat, a falat, ami viszont nem az ő magántulajdona, nem firkálhatja össze. És akkor ott máris van egy nagyon jól körülírt határ, aminek ugye (mint a posztoló is pedzegeti) örül a gyerek. Nem annak, hogy a légzése ritmusát sem irányíthatja, mert a tüdeje is a diktátor tulajdonát képezi.

Az a paraszt pedig, aki lerúgja az ágyról a macskát, az mifasznak tart egyáltalán macskát???!!!

prolee 2016.03.22. 11:17:07

@prolee: És most van két komoly, házas, művelt, céltudatos, egészségmániás, sportos lányom, mert egymást is nevelték. Ha az iskolában ezt megtudták volna (csak sejtették), talán még fel s jelentettek volna, bár mindkét gyerekem kitűnő tanuló volt.

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:18:10

@Goldvikexx: Akkor taníts! Hogyan oldottad meg az ominózus problémákat, amikről korábban írtunk? Ostorral? :)

prolee 2016.03.22. 11:19:09

@Kytia: Ha viszont elolvastad volna a kommenteket, akkor láthattad volna, hogy nem, nincs mindenki tévedésben. :)

csalány 2016.03.22. 11:19:44

A poszt minden sorával egyetértek. És nem, a gyerek nem tudja megmondani 3 évesen h. mit akar vacsorázni. Az enyém még 6,5 évesen sem. Egyszerűen azért, mert nem egy haspók, gyakrolatilag fényevő, és pont lesz.ja, hogy mi mi a vacsi. És ha megkérdezem tőle, halvány fogalma sincs hogy mit enne, mert leginkább semmit... Tehát felsorolom a választási lehetőségeket... Mondjuk kettőt, akkor választ... esetleg..
Ruha ügyben józan paraszti ésszel... Télen nem veszünk nyári libbenőset mert befagy a feneke.. Igen diktatúra, mert harisnya, pulcsi, csizma, kabát. A póló színét, vagy a pulóvert eldöntheti...
És igen, rohadt nehéz következetesnek lenni, amikor az ember legszívesebben kiugrana az emeletről egy egy nyavalygási roham kellős közepén (sőt a gyereket is vinné magával), vagy egyszerűbb lenne ráhagyni a kölökre, és engedni neki. Viszont most már látom, hogy minden másodpercnyi erőfeszítés megtérül. A kölök tudja, hogy merre hány lépés, mikor mire számíthat. És néhány év múlva ott lesz egy kis emberke, akivel öröm együtt lenni, aki partner, akive nagyokat lehet röhögni, meg lehet beszélni a dolgokat, és igen, már elég nagy ahhoz, hogy most már alkudozhat is, mert meg tudjuk közösen találni azt a megoldást, ami mindenkinek megfelő.

Kytia 2016.03.22. 11:23:03

@prolee: Jó, azóta visszaolvastam. Megkövetem mindazokat, akik velem egy véleményen vannak, mert övék a mennyek országa.:P :D

prolee 2016.03.22. 11:23:22

@Kytia: És s remélem, hogy a macska többször is szerepeltetett lerúgása csak költői túlzás volt.
Mert a macska szerintem kifejezetten ágyba való jószág, én direkt azért tartom, hogy melegítsen, meg álombadoromboljon.

Kytia 2016.03.22. 11:28:07

@prolee: Pontosan!!! Milyen ember már, aki beszerez egy macskát, aminek az az egyetlen valamirevaló szolgáltatása a sok köcsögölés közben, hogy melléd bújik az ágyba és dorombol, erre lerúgja?
Volt egy ismerősöm, aki a kertben tartotta a macskát. A KERTBEN! Szegény macska a még meleg motorháztetőre kuporodott, amikor végre hazaért a ház ura. Hát, olyan is volt a zember... Ugyanő megverte a 16 éves kutyát, mert lerágta magáról a kötést. Szegény kutya mozogni is alig tudott, az meg püfölte. Most meg gyereke van, hát nem irigylem látatlanban sem.:(

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:29:18

@prolee: Az iskola szerintem kb két dologra jó. Bebizonyítani a szülőnek, hogy egy barom, aki semmit nem képes megtanítani a kölkét, és nulla a kompetenciája. Bebizonyítani a gyereknek, hogy soha nem lesz elég jó, mert az iskola mindig meg fogja találni azt a pontot (tantárgyat) amiből "csak" négyes. :) Na jó, ez nyilván költői túlzás, de maradjunk annyiban, a magyar iskolarendszer a legkevésbé tekinti partnernek a szülőt a gyermek nevelésében, sokkal inkább hatalmi szervként működik. :( Ezért aztán a hatalmi szervként működő szülők előszerettettel lájkolják.

IamTwo 2016.03.22. 11:31:02

Nyilván nem szó szerint kell rugdosni a macskát.
Csak az válasszon tudatosan macskát, aki fel van rá készülve, hogy kis trollok. De azért ott is van hátár: az ágyra felmehet, a konyhaszekrényre nem. A szennyeskosár oldalán körmölhet, az ágyon nem. És ehhez bizony (jelképesen!) oldalba kellett rúgni minden alkalommal, amikor rajtakaptam. Aztán egy idő után nem csinálja, nem mászik fel. Vagy csak titokban :)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.03.22. 11:31:46

@Coix:

Én szoktam gyerkőcözni, a pocaklakó minimanótól és társaitól hidegrázást kapok, a poszton meg röhögtem, akkor most mi van?:D

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:33:54

@Kytia: Dobjatok a mókusok elé, a macska nálunk is a kertben (zárt teraszon) lakik. Befogadott kóborállat, a lakás meg amolyan átjárós sorház, ami nem kifejezetten macsbarát. Mentségemre szóljon, hogy cuki, meleg, szélvédett elvonulós házikója van, napsütötte tető alatt, szóval nem a míuszok közepén kell aluszkáznia, kapott oltást, ellenőrzi állatorvos, ivartalanított féregtelenített példány, cirógatjuk, etetjük, játszunk vele, csak kinti. :) Ja, és a gyerekeket nem a kertben tartom, beengedem a lakásba! :) És aki felrúgja a macskát, azt én is felrúgom (szegény állatka szenvedett eleget míg kóborolt....)

Kytia 2016.03.22. 11:40:38

@IamTwo: Én egyszer próbáltam összecsavart újsággal ütlegelni, hogy ne másszon a függönyre. Erősebb volt nálam. Direkt felmászott és mivel nagyon okos, rájött, hogy a függönyt féltem, ezért azt csinálta, hogy beleeresztett körmökkel lecsúszott újra, meg újra. Taktikát váltottam, leültem és szomorúan néztem magam elé pár percig, gondoltam, az érzelmi zsarolás talán hat. Erre összezavarodott, nézett bután, lejött, és többé nem csinálta. Ne röhögj nagyon hangosan, és ne nézz teljesen elmeháborodottnak, ez tényleg így történt. :D

@fizetekmegegysort: "Mentségemre szóljon, hogy cuki, meleg, szélvédett elvonulós házikója van, napsütötte tető alatt, szóval nem a míuszok közepén kell aluszkáznia."

TALÁN nem kerülsz pokolra. Talán.

IamTwo 2016.03.22. 11:41:43

Szerintem azért fontos, hogy a szülő szava megkérdőjelezhetetlen (is) legyen.
Tavalyi példa:
Szülő1: - Állj meg lányom, ne futkorász, állj meg, mert jön az autó!
Kislány: - Sallala, de szép nap van, tram-tram - és persze trappol tovább.
Szülő2: - Állj meg! (nem éppen ordítva, de öööö elég határozottan)
Szülő2-vel egyébként is kicsit "karcosabb" a kapcsolat, úgyhogy kislány megtorpan, elkezd sírni, ad absurdum majdnem hisztizni.
Eredmény: nem ütötte el a mélygarázsból padlógázzal felbukkanó autó.

A szülő igenis legyen diktátor, de legyen elég IQ-ja és EQ-ja, ahhoz hogy a gyerek ezt ne így érezze vagy élje meg.

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:45:26

@Kytia: Remélem figyelembe veszik majd a döntésnél odafent, hogy a macs Bé verziója a kóborként elpusztulás lett volna. :))

IamTwo 2016.03.22. 11:47:38

@Kytia: van macskám, úgyhogy nem röhögök :-)

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:48:15

@IamTwo: Igen, ezek azok az esetek, amire többen írtuk, hogy fonosak az egyértelmű és jól körülírt szabályok. Nem rohanunk autó elé, az utcán a szabályok betartásával közlekedünk. Nem verjük agyon a tesót (meg más gyereket se, de ugye a tesó dolog adja magát). Az alvás az alvás, akkor amikor mondom. Ezekben a dolgokban valóban diktátornak kell lenni bizonyos értelemben. De ha ez átmegy "amíg az én kenyeremet eszed azt csinálod amit én mondok" kapcsolatba, akkor kurvára nincs rendben a dolog. A hangsúly az arányokon van.

Kytia 2016.03.22. 11:55:26

@IamTwo: Oké, de az érthető, hogy az autótól miért kell diktatórikusan védeni. Épp erről beszéltem. Legyen oka a szigornak, ne csak a hatalmi játszma, mert az undorító. Olyan családot is ismertem, ahol az ex-katona apuka minden hajnalban a vécére parancsolta a gyerekeket, és szarni kellett. Szerinted ez normális? Ahogy szerintem az sem az, hogy én mondjam meg, melyik póló legyen. Ha kényelmetlenül érzi magát a döntéshelyzet miatt, eldöntöm én helyette, de ha nem ,érezze, hogy itt most van szabadsága, a veszélyes autóúton meg nincs. Szerintem csak így tud hiteles maradni egy szülő.

@fizetekmegegysort: Háááát. Az elmútnyócévezés ősi román szokás.:P De ha jó leszel, megúszhatod.:))

fizetekmegegysort 2016.03.22. 11:58:54

@Kytia: nem vagy te macskavédő diktátor? :))

Kytia 2016.03.22. 12:02:28

@fizetekmegegysort: Á, csak besegítek néha Szent Péternek. Sok a meló, ott is volt központosítás. :D

Hókirályfi 2016.03.22. 12:27:03

Nekem is nagyon tetszett a poszt, és tökéletesen egyetértek a szerzővel, hogy 2-3 éves korig a gyermeknevelés valójában az állatidomítás határán mozog. Én például még úgy 5 éves korukig is rendszeresen vertem a gyerekeimet, ha rosszul viselkedtek. Harmadik felszólítás után, ott és azonnal és csak a seggüket, ha nem fogadtak szót. Ennyi.
Aztán ahogy nagyobbak lettek, iskolába mentek az efféle büntetés kiment a divatból. Sose jutott eszembe rossz osztályzat, vagy iskolai fegyelmezetlenség miatt veréssel büntetni, max tv vagy számítógép, vagy buli megvonás.
És mélységesen egyetértek a poszt szerzőjével abban, hogy a legfontosabb szabály, amit egy gyerkőcnek (ehem..én semmi kivetnivalót sem találok ebben a szóban) meg kell tanulnia: a cselekedeteinknek mindíg következményei vannak.

SAndris 2016.03.22. 12:30:06

@Attila F: Ez a poszt viccnek van szánva, irónia, nem kell komolyan venni. A szerző sem gondolta komolyan.

encir 2016.03.22. 12:39:14

A házimacska elsősorban egérfogásra való és nyugodtan aludhat kint is szélvédett zugban, garázsban, pajtában jó kis szénaágyon. A hosszúszőrű "ölebek" lehetnek bent.
Egyébként és is szeretem, ha a doromboló macska a lábamnál heverészik :-). De nem szeretem, amikor az állatimádat már kóros mértéket ölt, és olyan kijelentéseket tesznek, hogy "többre tartom kutyámat-macskámat-papagájomat-görényemet mint a másik embert".

Hókirályfi 2016.03.22. 12:54:55

@encir: Ez inkább sajnálatra méltó, ha saját fajtársainkkal nem vagyunk képesek olyan szociális kapcsolatokat kialakítani, amelyek többet nyújthatnának számunkra mint házikedvenceink.
Biztos, hogy azoknál, akik ilyeneket mondanak, ez az állatimádat csupán pótszer. Mint a börtönben a cellatárs alfele, mint cigaretta helyett a fogpiszkáló rágcsálása..

Kytia 2016.03.22. 13:01:16

@encir: Ilyet csak akkor mondanak, ha nagyot csalódtak az emberekben. Ennek a mondásnak semmi köze az állathoz.

Tegye fel a kezét, aki egérfogás okán tart macskát.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.22. 13:36:17

@Gabbesz: Azt ugye vágod, hogy ez nem egy gyermekpszichológiai disszertáció? Ha szakirodalmat akarsz olvasgatni, ott a végén az ajánlás. Meglepően sok hasonlóságot fogsz ugyanakkor felfedezni ezen poszt és a lenti könyvek tartalma között. De ez biztos csak véletlen ;)

@Kytia: A macska lerúgása költői túlzás. Állatokat nem bántok. Főleg, hogy én mentettem meg a tyúkszaros életét amikor girhesen behoztam az utcáról.

Egyébként azért jó ez a téma, mert nincsen egyetemes igazság, hiszen minden ember és minden gyerek más. Ezért lehet rengeteg könyvet írni róla és kommentekben vitatkozni. És soha se lesz senkinek igaza, ezért olyan a poszt stílusa, amilyen.

Kytia 2016.03.22. 13:48:59

@Firestarter.18: Na, igen. No meg egyáltalán semmilyen igazság nincs, mert amikor odakerülsz, rájössz, hogy úgyis a túlélésre játszol, aztán lesz, ami lesz. Elvek, hahh.:)

Redzsihemmond 2016.03.22. 14:10:17

Úgy olvastam ezt, hogy közben folyamatosan bólogattam, mert bár gyerekem nincs, van három kutyám, abból az egyikkel ezeket a harcokat végigtoltam :-)

Bohusek 2016.03.22. 15:35:46

Ennyi. Hála a Gyerekszobából!

R2D2 & C3PO 2016.03.22. 15:42:49

@csalány: mer' rosszul neveled.
Az enyém 3,5 és pontosan tudja, mit akar enni. Alkudni is lehet vele, ha nekem pont ahhoz nincs kedvem, nincs itthon, vagy a hűtőt kell kienni. Nem egészen egyenrangú, de partner. Olyan partner, aki valszeg életem végéig elkísér, nem fog eltűnni soha az életemből. Megérdemli, h partnerként is bánjak vele.

n.b. kicsit sajnálom azokat, akik ezt nem képesek felfogni, belátni és persze ehhez mérten együtt élni a gyerekkel. Kicsit, mert baromi könnyen belátható: elég a saját szüleinkre gondolni...

R2D2 & C3PO 2016.03.22. 15:50:28

Hát, van macskám, kutyám és gyerekem.
A kutya rohan egy fénypont után, akármikor, akárhányszor, a macska egy ideig, a gyereo pedig azonnal odajön, h mi világít... (Volt kb fél éves.) Nem, nem idomítás, ugyanis az iq-ja akkor is emberi, ha még nem képes emberként létezni (ti. kúszik-mászik.) Ez nagyban rontja az un. idomíthatóságot.
N.b. a macska is csak addig ugrik le az ágyról, míg te ott vagy. A hátad mögött megy a hepaj. ;)))

R2D2 & C3PO 2016.03.22. 15:51:36

@R2D2 & C3PO: + megy...

Krisztina05 2016.03.22. 17:58:18

Mint két gyerekes anya ,ezt végigröhögtem....és felfedezni véltem benne alapigazságokat...az azonban hogy egy 2 éves nem szól bele határozottan abba hogy mit adok rá most megcáfolom..áprilisban lesz két éves a lányom, és amíg a fiamnál (ő 7 éves lesz ) az hogy milyen pólót, nacit akar felvenni olyan 5 éves korára vált tudatosá...lánykánál aki jelzem csak szavakkal kezd éppen kommunikálni de az akarata olyan elsöprő erejű mint egy cunami ..szóval ő elég határozottan kézzel lábbal, halandzsával de érvényre juttatja hogy nem a szerintem übercukker disney hercegnős pólót akarja felvenni hanem azt amin a biga csiga látható a batka manóval...és basszus gyenge szar vagyok mert nem állok bele a játszmába hanem ráhagyom és azt a szart adom rá amit ő választ ki.....:))))))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.03.23. 02:59:46

Hibátlan. Köszi, nagyon nagy szükség volt már rá. :D

zellerlevél 2016.03.23. 07:21:44

A gyereknevelés feladat. Csak olyan emberek is csinálják, akiknek nem kéne, vagy saját magukon kéne kezdeniük....
Ezért vannak a munkahelyeken, a közlekedésben, az iskolákban, a boltokban, szóval mindenhol olyan emberek tömegével, akik mintha nem is tudnák, hogy a társadalomban szabályok vannak, amik rájuk is vonatkoznak.

holist · http://holist.hu 2016.03.23. 08:27:47

A kényszeredett és kínosan unalmas humor alatt az idomítás dícsérete van. Ha majd megöregszel, a gyerekeid ugyanezekkel a módszerekkel fognak idomítani téged - már ha feléd néznek. A szülő-gyerek viszonyt harcként, a feleket ellenségként értelmezni nagyon súlyos hiba.

Holdmaci 2016.03.23. 12:44:21

@prolee: (Y) Ez volt a legjobb hozzászólás amit olvastam.
Köszönöm szépen ,hogy megfogalmazta gondolataimat. Egy 2 ikerunokás Nagyi !!

holist · http://holist.hu 2016.03.23. 12:45:09

Még hozzátenném, hogy Jung 1961-ben meghalt, a Mérei-Binét 1970-ben jelent meg, és Ranschburg felett is eljárt már az idő. Ajánlom, olvass újabb szakirodalmat. Itt van két ajánlat:

Sue Gerhardt: A szükséges szeretet
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

holist · http://holist.hu 2016.03.23. 12:45:38

(Bocs, 3 lett. Rád fér.)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.23. 14:23:06

@holist: Vannak orok ervenyu torvenyek melyek nem valtoznak az ido mulasaval sem. Sok olyan tudos nem el mar akiknek a tanitasai attol meg ugyanolyan ervenyesek.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.23. 14:27:17

@holist: Liedloff remelem csak poen, ennyi erovel Coelhot vagy Oravecz Norat is ajanlhattal volna ;)

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2016.03.23. 15:43:32

Nagyrészt egyetértek, kivéve azzal, hogy minden gyerekre minden körülmények közt mindig ugyanaz vonatkozik, mert ez nem működik. Van olyan gyerek, amelyik három évesen saját hatáskörén belül értelmes döntéseket IS képes hozni, őt hagyni kell. Van olyan, aki ötévesen még olyan határokat próbálgat mint egy hathónapos kölyökkutya. Stb.

holist · http://holist.hu 2016.03.23. 16:41:13

@Firestarter.18: Az igaz, de a pszichológia rendkívül fiatal diszciplína, a tudományosság igénye meg még sokkal később lépett fel benne, és még mindig gyerekcipőben jár. Liedloff egyáltalán nem vicc, olvastad? Semmi köze se Coelho apóhoz, se Ms. Oraveczhez - bár nem is tudományos, egy érdekes történet leírása, és abból (egyébként szerintem alapvetően a tudományos módszernek megfelelően, józanul) levont következtetések sora. A kötődő nevelés előnyeinek egyébként kiterjedt tudományos irodalma és az utóbbi 5-10 évben meggyőző neurobiológiai bizonyítékai is vannak. A Gerhardt kurrens, és tudományosabb az általad ajánlott összes irodalomnál.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.23. 18:00:23

@holist: Azért biztos nem véletlen, hogy minden "bevezetés a pszichológiába" tárgy Junggal és Freuddal kezdődik :) Gerhardtot nem olvastam, de be fogom szerezni, köszi.

holist · http://holist.hu 2016.03.23. 19:02:17

Nem igaz, hogy minden "bevezetés a pszichológiába" tárgy Junggal és Freuddal kezdődik, te ezt honnan veszed? Az enyémben (BA Cognitive Philosophy, University of Sussex, 2 term pszichológia volt, "Introduction to psychology" volt a címe) egyáltalán meg sem említették őket (merthogy a munkásságukat a modern tudományfilozófia egy egyáltalán nem elhanyagolható részhalmaza tökéletesen tudománytalannak, így a pszichológia mint tudomány szempontjából érdektelennek, és legfeljebb a szellemtörténet kategóriájába tartozónak tartja). Annak, hogy a legtöbb "Bevezetés a pszichológiába" tantárgy megemlíti őket (bár bizonyára a legtöbb nem kezdődik velük - merthogy a pszichológia fogalmának meghatározásával kezdődnek) történeti okai vannak. Például itt sem különösebben jelentős a jelenlétük: en.wikipedia.org/wiki/Psychology De mindez eltörpül amellett, hogy az általad unalmas viccelődéssel körítve előadott módszer (amit Alice Miller fekete nevelésnek nevezett) alkalmatlan az alkalmazkodóképes, kreatív, önálló emberek létrejöttének segítésére, ellenben számtalan mentális sérülést és maladaptív viselkedési sémát alakít ki azokban a balszerencsés gyerekekben (a többségben), akiket alávetnek neki. Jó olvasást!

devonrex1 2016.03.23. 20:58:04

megvilágosodtam. eddig azt hittem ilyen sok a színvak anyuka, aki nem látja, hogy a piros nadrághoz a rózsaszín póló a narancs kardigánnal nem az igazi. de ezek szerint a gyermek remekül döntött. vagy mégis anya színvak, hiszen a gyermek tökéletesen leutánozta, mert ő ilyen százszázalékosan mintakövető???
bocsi az élcelődésért, nem tudtam megállni.
de valójában egy hasznos tippekkel jócskán megtűzdelt könyvet szeretnék ajánlani vekerdyn nagyon bőven túl: szeress szívvel, nevelj ésszel!
a matricás füzet nekünk nagyon bejött belőle. a "véranyák" megnyugatására, annyira nem lehet kegyetlen, ha gyerekek maguk ragaszkodnak hozzá.
nekem is 14 hónap van a lányaim között, nem egyszerű :-)
azért azt szintén nem tudom magamban tartani, hogy ez a kényelmi gyerektartás, amivel vekerdy széles körben fertőz már nagyon rég megbukott az usában, mert ott már felnőtt így egy generáció és ki is kutatták ennek a "nevelésnek" a konkrét hatásait. hát nem nagy szabadsággal megáldott kiteljesedett emberek lettek, hanem elkényeztetett, lusta és nagyon frusztrált szerencsétlenek. önfegyelem nélkül senki nem jut semmire. még a leginspiráltabb művész sem. és az önfegyelem a fegyelemmel kezdődik. el kéne már felejteni, hogy két út van: az egyik a pofozkodós a másik a szabadságot megadó.
az első ugyanis a kommunikáció módjáról szól, az persze legyen higgadt (a végsőkig, amíg csak bírjuk), de a második az tartalmi kérdés. és egy totál tudatlan kisembernek igen is meg kell mondani, hogy mi hogy működik, minek mi a következménye, mert magától nem tudja. mi több sok minden nem is tetszik neki, hiába magyarázom el. mert akarta, na az van, ötletei pláne. hülyébbnél hülyébbek. már miért kéne ráhagyni? ja, kimegy mezítláb a hóba, akkor tényleg visszafordul. de pulcsiban simán lenyomja mikor kabát is kéne. semmi gond, csak jól megfázik. ehhez aszisztálni kéne? mert majd legközelebb tudni fogja, mikor az incidens után 2 nappal jelentkeznek a tünetei?
de pl velünk most történt meg, hogy: lányom, kicsi már az az ovis váltócipő. nemnemnem, az kell. hülye voltam, elhittem, mert hát 4 évesen csak van annyi esze, hogy érzi ha szorít, de a vége az lett, hogy leesett a nagylábujjáról a köröm, úgyhogy szorított az, mi több, baromira kellett hogy fájjon. szal egy ideig most ebben se fogok hinni neki.
a mintakövetéshez még annyit, hogy az utcánkban jó sok elkényeztett gyerek nőtt fel. anyu-apu végig dolgozta az életet, hogy kis szemeik fényeinek minden baromságot meg tudjanak venni. majd aztán a 20 évesen többekkel előfordult, hogy nagy kerek boci szemekkel feltették a kérdést, hogy apu te komolyan gondolod, hogy én dolgozni fogok valaha? és azóta már eltelt 15 év, és elég jól abszolválják a munkakerülését a minta ellenére.
persze döntsön az utánunk jövő generáció, de abban, amihez korához mérten tud. a magyar népegészségügyi helyzet szerint kajában a felnőttek javarésze se tud, nem hogy egy 3 éves. és csak azért mert engem még nem látott csokit enni, ha elé rakom két pofávval zabálja. és ha minden nap kap csokit, tuti nem fog ízleni a spenót. hét én is szinte csak csokit zabálnék ha nem fognám fel ésszel, hogy mi a különbség tápértékben a kettő között. egy három éves döntsön abban pl, hogy most rajzolni akar vagy bújócskázni. DE azért néha mindenképp kell rajzolni is. mert különben könnyen eljutunk oda, hogy már 6 éves és a ceruzát még mindig nem jól fogja. ja tudom, a kézcsontfejlődés! csak olyan fura, hogy a mi kézcsontjaink még bírták.
egyrészt semmi közöm nincs hozzá, hogy ki hogy csinálja. másrészt ti hozzátok az én gyerekeim kortársait, úgyhogy sajnos kicsit mégis van.
tényleg elnézést, hogy végül rendes okoskodásba fordultam, csak mintha kicsit elszaporodtak volna a 4 évesen pelenkás, 5 évesen cumis és babakocsiban dekkoló óriás bébik, ami nekem nagyon furcsa, és tényleg nem bírom megérteni, hogy ha mi még más fejlődési útvonalat tudtuk követni, akkor mi történt itt egy generációváltás alatt?

csakférfi 2016.03.24. 00:25:22

@devonrex1: akkor mi történt itt egy generációváltás alatt? ---Semmi.Csak megálmodott jövőt valósággá tettük a gyerekeinknek.
Aki nem dolgozik ne is egyék.Ezt anno apám mondta 40- éve.néha nadrágszíjjal szerzett érvényt a módszereinek.Bármit "kért" nem lehetett nemet mondani neki.Nem értem mi a rossz abban ha néhányszor elcsattan egy egy nevelőcélzatú pofon vagy fenékreverés.aztán meg a nagy dönteni tanítás közben a gyerek rájön hogy a döntései csak jól sülhetnek el,ha mégsem akkor anyukát lehet hibáztatni. Birka egy szülők vannak. :)

holist · http://holist.hu 2016.03.24. 03:34:57

"de pl velünk most történt meg, hogy: lányom, kicsi már az az ovis váltócipő. nemnemnem, az kell. hülye voltam, elhittem, mert hát 4 évesen csak van annyi esze, hogy érzi ha szorít, de a vége az lett, hogy leesett a nagylábujjáról a köröm, úgyhogy szorított az, mi több, baromira kellett hogy fájjon. szal egy ideig most ebben se fogok hinni neki."

Gratulálok, a lányod négy éves korára elérted, hogy hazudjon neked, mert tudja, hogy az őszinteséggel nem sokra megy.

"az utcánkban jó sok elkényeztett gyerek nőtt fel. anyu-apu végig dolgozta az életet, hogy kis szemeik fényeinek minden baromságot meg tudjanak venni. majd aztán a 20 évesen többekkel előfordult, hogy nagy kerek boci szemekkel feltették a kérdést, hogy apu te komolyan gondolod, hogy én dolgozni fogok valaha?"

Ezeket helyesebb lenne elhanyagolt gyerekeknek nevezni, mint elkényeztetetteknek. A gyerek nem igazán tud olyan mintát követni, amit nem lát. :)

zellerlevél 2016.03.24. 06:29:00

devonrex1

Egyetértek.
Kertvárosok ötvenes lakói közül nagyon sokan mesélhetnének a "kényelmi gyereknevelés" - vagyis a korlátok eltörlésének, fellazításának hatásairól. Ők azok, akik szó szerint betegre dolgozták magukat, hogy a gyerekeiknek "'mindent megadjanak". Csakhogy ezzel elvették tőlük a hiányt, ami mozgatórugó lenne. Nincs nekik semmi, ami megmozdulásra kényszerítené őket. A jogaikat megismerték, a kötelezettségeiket nem. A szép nagy házakban elférnek, az anyukájuk ellátja őket, apuci a fenekük alá teszi az autót, hülyék lennének dolgozni, családot alapítani. Ők azt mondják: "én még élni akarok", de ez azt jelenti, hogy én még élősködni akarok...
(Igen, van kivétel. Pl. aki eltűnt, amikor a rendőrség megtalálta, úgy rendelkezett, hogy még azt mondhatják meg a szüleinek, hogy hol van. Na itt a szülők a másik gyerekkel már egészen másképpen bántak...)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.24. 06:44:49

@holist: "A gyerek nem igazán tud olyan mintát követni, amit nem lát. :)"

Ez mar egy masik temahoz vezet: honnan szerzi a gyerek a mintat? Kicsi koraig a szulotol, de ahogy oviba/iskolaba megy mar a kortarsaitol, ahogy tovabb no, ugy a pedig mar a mediabol. Ez elott husz evvel a sorrend az volt, hogy kortarsak-szulo-media (tv, bravo ujsag.. Stb). Ma mar a media az elso, azon belul is a kozossegi oldalak, a masodik a kortarsak, akikre ugye ugyanaz hat elsonek es csak harmadik a szulo. Ugye nem kell mondanom, hogy ez miert nem jo. Vegig kel nezni a mai 18-20-as korosztslyon. Es ez mar 10+ eve is igy volt amikor a szakdogamat irtam a temaban.

zellerlevél 2016.03.24. 07:55:57

@Firestarter.18:

A mintát is, és az anti-mintát és a családból szerezzük...

holist · http://holist.hu 2016.03.24. 08:25:33

@zellerlevél: Hát persze. A mintavételezés túlnyomó része hároméves korra lezajlik.

holist · http://holist.hu 2016.03.24. 08:28:24

@Firestarter.18: " Ez elott husz evvel a sorrend az volt, hogy kortarsak-szulo-media (tv, bravo ujsag.. Stb). Ma mar a media az elso, azon belul is a kozossegi oldalak, a masodik a kortarsak, akikre ugye ugyanaz hat elsonek es csak harmadik a szulo. Ugye nem kell mondanom, hogy ez miert nem jo." - de, kellene, meg azt is, hogy mire alapozod, szerintem nincs így. De még ha a média (ezen belül a szociális média? Hát az csak a kortársak, nem? + új kommunikációs technológia) erősödött is, mi ezzel a baj? Azt se hiszem, hogy végig tudsz nézni a 18-20-as korosztályon, nem vagy ehhez elég magasan. Üres sztereotípiákból és a saját, korlátozott tapasztalatából építed fel a hülyeséget.

devonrex1 2016.03.24. 09:22:17

@holist: bocs, de nem értelek. a lányom öszintességgel nem menne semmire? tehát ha bevallja, hogy szorít a cipő, nem adom rá. valóban. és valóban, van hajlamom felülbírálni, hogy mi a jó nekik, ugyanis MÉG jobban tudom. azon vagyok, hogy ez a lehető leghamarabb változzon, de mint a példa is mutatja, még baromira nem tartunk ott. és sajnos nem tanult belőle, mert továbbra is azt a cipőt kívánná, de én vérgeci kegyetlen anya kidobtam.
egyébként ettől még kifejezetten jó a kapcsolatunk, és pont nem az a célom, hogy a saját érdekeimet burkoljam be az ő érekeinek.
kérdés mi a fontosabb, hogy ő ragaszkodhasson a megszokott kis cipellőjéhez, vagy hogy ne nyomorodjon meg a lába?
Ajánlanék még egy könyvet: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről.
Ebben kizárólag komoly (több tízezres mintákon végzett) kutatások eredményei vannak. Sok lózunkot nulláz le. Többek között kiderül belőle, hogy MINDEN gyerek hazudik a szüleinek, a mennyiség változik max. Átlagosan 4 évesen kezdik. Érdekes korreláció, hogy a magasabb iq-jú gyerekek korábban kezdik. Most persze állíthatod, hogy a tied kamaszkorában sem, de az is kiderül a könyvből, hogy bizony a szülőnek való hazugság a mentális és pszichikai fejlődés egészséges része, komoly problémára utalna, ha elmaradna, és közel sem a szülővel való ideális kapcsolat jelét lehetne felfedezni benne.
ja hát de szép egyszerű világ lenne ez, ha vekerdy lózungjai működnének (egyébként a vekerdy művekben nálam jártasabbakat kérdezném, hogy ti valaha találkoztatok nála nemzetközi irodalomra való hivatkozással, már úgy értem, hogy bármi, ami a 80as évek után írodott? mert én két könyvében sajnos egy ilyenre se bukkantam), de nem, nem hanyagolták el őket, a munka mellett bizony rájuk is fordítottak időt, tenyerükön hordozták, oszt mégis...
minta: biztosíthatlak róla, hogy egy felnőtt sem üt-ver, no aztán különösen nem tárgyakkal másokat, a hajtépés szintén nincs divatban, a harapás meg pláne, de nem is a tv neveli a gyerekeinket. csokák csodája, maguktól mégis oly kreatívak, hogy mintán kívül is egymásnak bír esni a 4 és 5 éves tündérke. és teljesen saját kútfőből (jó, oviban lehet látták, de én jóindulatúan feltételezem a többi szülőről is, hogy nem tép, nem harap, nem csíp) csípik, harapják, tépik egymást. és, várjál, ezt hallottam bizony más szülőktől is, sőt szemtanúja is voltam ilyen vidám heppeningeknek, és azok a szülők is állítják, hogy a gyerek nem tőlük látta, és én hiszek nekik.
és természetesen ez nálunk szankcionált viselkedés, de mivel valóban kis állatkák még szinte, és az indulataik meg az akaratuk erősebb az önkontrollnál, hát még becsúszik, ja és természetesen nem fizikai tettlegeséggel kezelem a problémát.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.03.24. 09:35:51

@holist: Ott van, hogy mire alapozom, ebbol irtam a szakdolgozatomat, harom iskola tobb szaz diakjat vizsgaltam meg, szoval nem sztereotipiak es korlatozott tapadztalataim alapjan magyarazok. A media elkepeszto hatassal van a 10-16 eves korosztalyra, es nem jo ertelemben. A kozossegi oldalak es az internet ugyanis nem csak a kortars kapcsolatokbol allnak, de ha ezt kulon el kell magyaraznom akkor nem tudom mirol beszelunk. Az meg hogy szerinted hatom eves kor utan a gyerek nem nagyon vesz fel mintakat, hat hatalmas lol.

csakférfi 2016.03.24. 21:00:58

@Firestarter.18: magyarul a sok információ(bába) között elvész a gyerek.Mivel az engedékeny szülő(jajjj nehogy a kis lelke megsérüljön) engedi dönteni fontos dolgokban. Mit egyél ,mit vegyél fel,mit igyál,mit nézzél,..stb.Ez ahhoz vezet hogy a gyerek megszokja a rossz döntéseit is megmagyarázni.A szabad akarat nem egyenlő a szabadsággal.Ezt keverik össze sokan és mossák el az agyukat a saját gyerekeiknek. a soksok választás lehetőségével.Ez az igazi istencsapása az "Y" generációnak.meg a következőnek.Azt hiszik van jobb a réginél.ekkora lúzereket. bakker!

Zsuzsa Pinczes 2016.03.24. 21:28:29

Ez egy alpár stílusban megírt okoskodás!!! Nem rugjuk le a macskát az ágyról és nem ordítunk a gyerekre!!

csakférfi 2016.03.24. 22:42:42

@Zsuzsa Pinczes: - Nem rugjuk le a macskát az ágyról és nem ordítunk a gyerekre!! -----pedig kellene.Hogy hozzászokjon a felnőtt élet "rejtelmes" titkaihoz. :) ugyanis ha ezzel felnőttként szembesül.(nem mindenki szereti a személyemet és a magyarázataimat,viselkedésemet) akkor nem lesz társaság kedvelő ember.nem tudja megkölönböztetni az "ugratást" a szívatástól.az agressziót a játéktól.
Komplett magányos felnőttet generálsz az ilyen szabályokkal.

oriGiny 2016.03.26. 12:54:52

@Marcsee: Szívemböl szóltál! Pár napja olvastam, de ma reggel újra átfutottam, csak mert röhögni akartam egyet. :D Elég szomorú kis életük lehet ezeknek a tudálékos, humortalan okostojásoknak. :S

protézisesh 2016.03.31. 07:12:54

A kommenteok legnagyobb problemaja, hogy a poszter lerugja a macskat a kanaperol.

Sajnos annyira korlatoltak vagytok, hogy ezt is szo szerint veszitek, mint a szerzo osszes tobbi megallapitasat. Nagyjabol ennyit ert a szuleitek liberalis nevelese feletek: nem
Megy azberto olvasas es az asszociacio. Egyenes ut az idiokracia fele. :(

megadorka 2016.04.02. 06:14:06

Kis szofisztikációval minden egyes szavaddal egyetértek. Mindegyikkel. A macskát mondjuk nem rugdosom, de csak azért mert nem jön be. Saját pecója van. A gyerek viszont bejön. Mindhárom. Testi hibák nélküli, kiskorkülönbséges fiúk. Szárnypróbálgató alkarevők. Szerintem az emberek felének vagy kicsit több, nagyon vad amit írsz, pedig hibàtlanul igazad van, főleg ma. Én így is kezdtem és így is fogom befejezni. A következetesség durván átcsúszik, nem rogyok meg görbülő szájaktól. Cserébe vannak már elvárásaim is, így hogy kinőttünk a neandervölgyi korszakból és felkapaszkodtunk általábos iskolásig. És cserébe pont ugyanúgy szeretem őket, ahogy a nagykönyvben is meg van írva amit sokan ajánlgatnak neked :D mert ők még nem tudják hogy ahogy a túl sok az mindenből csömört okoz

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.04.02. 06:45:22

@megadorka: a titok az, hogy nem kell a poszt minden szavat szo szerint venni, ekkor mar latszani is fog, hogy az iro is erzo szivvel bir. Tovabbi sok sikert a sracokkal!

Kovi1970 2016.04.05. 10:41:21

@protézisesh: pedagúgus feleségem van. Pont így vágja haza a gyerekünk. Egy korlátolt, komplexusos és tehetségtelen gyerekké töri be, akinek sokkal szomorúbb gyerekkora lett mint nekem volt "a TV előtt".

Igen papíron jó fizikummal bír (bár ez leginkább a kontrollálhatatlan "impulzív" természetében nyilvánul meg), és papíron mindent tud amit "a korosztályában tudni kell". De semmiben sem, kiemelkedő, sok mindenben csak nagyon erős noszogatással hozza a minimálsian elvárhatót.

Miközben minden ott lenne egy karnyújtásnyira tőle, mégis a pedagógus anyuka által elzárva. "Mert az nem neki való".

Ja, engem jó értelemben liberálisan neveltek, és le is tettem egyet és mást az asztalra. Akit viszont indokolatlanul bekorlátoznak attól a lehetőséget is elveszik.

aricsek 2016.09.06. 10:35:04

Köszi! Nem is gondolod, mennyire jó ilyen írást olvasni ebben a " ne neveld, csak szeresd!" ( mivannn? nyilván nem is szeretem, ha nevelem. ) + " ne halljon az a gyerek hangos szót az üvegbúra alatt, mert sérül a kis rózsaszín lelke" világban! Az előttem szóló szerint anya úgy vágja haza a gyereket, h.korlátozza. Én is ilyen "mocsokanyu" vagyok, az enyémek ( azt hiszem ) mégsem lettek magányos, szerencsétlen lények . Monnnnnyuk egyszer ki kéne már nyitnom a ketrec ajtaját és megkérdezni a véleményüket... :D :D
Szóval köszi, élmény volt ( ez is ) !

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.09.07. 22:35:22

@amricsek: Az ilyen kommenteket is jo olvasni, koszi :)

Untermensch4 2016.09.10. 21:15:19

@Firestarter.18: Nekem vhogy lejött hogy mi a humoros szándékú túlzás. A következetesség működik ha nem a tekintélyről és a szülői hatalomról szól. Azt még hozzátenném hogy érdeklődőnek is kell lenni, és tudni hogy mi a célunk, miért is neveljük azt a gyereket.
Én azt szeretném hogy értelmes és kulturált felnőtt legyen aki tudja merre van arccal, a dolgoknak következményei vannak, ilyesmi. Voltam olyan "mintaadó" diktátor hogy megkérdeztem másik két gyerek anyját is a bölcsiben hogy az adott időjáráshoz szerintük kell-e pulcsi is vagy elég a póló. Meg mondtam hogy a sok édesség azért nem jó mert elromlik az emer foga és ilyen lesz mint az enyém... fájni is fog. A szabály meg az hogy rendes evés után van csak édesség, mert csak édességtől megfájdul a pocakunk. Ez egyszerűsített változata a teljes igazságnak de nem fog később ellentmondást érezni ha megtud részleteket. Ne vegyük adottnak hogy "köztudomású" és "magától értetődő" dolgokat, irodalmi és filmes utalásokat, naptár, időmérési egységek, ilyesmiket tud. Mi is tanultuk csak régen.
Az "érdeklődő"-re: a gyerek egyszerre tanulja mozgatni magát, a nyelv(ek)et (ha többnyelvű család, nálunk nem) és gondolkodni (amihez lehet hogy jól jönne a nyelvismeret). A nyelv és gondolkodás meg olyan hogy sok felnőtt is kritikán alul teljesít, így a másoktól látott/sejtett (a gondolatokat csak következtetni tudom, ez a sejtős rész) hibákat próbálom elkerülni, erre kell az érdeklődés. Inkább példával:
Vártuk a gyerek anyját a kresz-vizsgáról kijönni és örömmel mutat egy irányba hogy "kutyus". Nem látom meg kicsi is még a szókincse, de érdeklődök. Lehet hogy rosszabbul látok, kérdezgetem hol van a kutyus (a színét bemondanám, akkor még színnevek előtt voltunk), a háznál, a kerítésnél? Lehet hogy macska és takarja most vmi de nem, pont ugyanarra mutat tehát ott van. Hát nem volt egyszerű rájönnöm hogy egy zsúfolt óriásplakát alján a kompozíció része egy kikönyöklő kutyus... Másik az eset amikor (kb 15 szavas szókinccsel) a szekrény tetejéről a takarásban lévő munkavédelmi fülvédőt/tokot kérte. Amit ekkor még nem sejtettem de amikor "piros"-at mondott (a 15 szó között nem nagyon volt szín) akkor rájöttem hogy a "narancssárga" ismeretlen előtte de örömmel megmutattam hogy "Ez az?" és tetszett hogy a korlátai ellenére sikerült kifejeznie magát.
Na most a "tipikus" (=nálam biztosan annyival rosszabb hogy az egóm védve vagyon ilyen példát említve) szülő ráhagyta volna hogy "Ja, persze kutyus, mi tarthat ennyi ideig anyádnak." Meg kioktatta volna a gyereket hogy "Ez nem is piros hanem narancssárga." (hm.... lehet hogy ez utóbbi a "rigó utcai nyelvjárás" eredete..?)
Tehát a lényeg, mond vmit aminek látszólag nincs értelme csak bennünket akar vele idegesíteni. Annak van vmi értelme és biztos nem ilyen bonyolult módon ármánykodik ellenünk, csak zavaró hogy meg kell fejteni azt az értelmet és lehet hogy nekünk nem annyira rácsodálkoznivaló pont az a dolog.
Meg a fokozatosság. Ha stabilan 4 lépcsőben lehet eljutni a fizikai fenyítésig (kedves, kissé morcos, ideges rászólás, utána támadás) az nálunk bevált eddig, még soha nem jutottam el a 4.fokozatig, a gyerek nem hülye csak gyerek, ha látja hogy közeleg a fal nem megy neki arccal.
Sajnos ennél sokkal többet nem tudok a témáról de azért szívesen beleszólok. :)