Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Szétszórtam magvaim

Így születik egy regény - 6. rész

2017. március 06. - Firestarter.18

kep.jpgKérem alássan, mai nap irodalomtörténeti jelentőséggel bír.

 

 

 

 

 

Ha nem is a világirodalmat fogja alapjaiban megrengetni, azért az én életemben mérföldkő. Vagy így, vagy úgy. Ma ugyanis szanaszerteszéjjel küldtem első és eleddig egyetlen regényemet mindenféle kiadók felé. Kicsit úgy érzem magam, mint a Voyager űrszondát útjára engedő tudósok, de azért remélem, én hamarabb kapok választ, mint ők.

Miután átböngésztem a Wikipédia terjedelmes Magyar könyvkiadók című bejegyzését, végül összesen tizenkilenc kiadót érte az a megtiszteltetés, hogy megkaphatta első regényemet. Plusz bónuszban a másodiknak az elejét, és egy novelláskötet két darabját, mert én ilyen jó fej vagyok.

Mivel a könyvkiadás területén pont annyi tapasztalattal rendelkezem, mint a kvantummechanikát illetően, ezért izgatott lelkesedéssel böngésztem a kiadók honlapjait. Első megfigyelésem szerint a könyvkiadók nem szeretnek könyv kéziratokat kapni. Kifejezetten ódzkodnak tőle.

Mással ugyanis nem tudom magyarázni azt, hogy egy kiadó honlapjának főoldalán sem hirdették nagy piros betűk, hogy IDE KÜLDJETEK KÉZIRATOKAT TÖMÉNYTELEN MENNYISÉGBEN. Meg is értem őket, egy kézirattal csak a baj van, hosszú, el kell olvasni, meg kell érteni. Pláne problémás, ha még jó is, mert akkor meg dolog van vele. Lektort kell szalasztani, tördelőt zargatni, nyomdászt ugrasztani. Meglátásom szerint a könyvkiadók élete sokkal egyszerűbb lenne szerzők nélkül és ebben igazságom lehet, mivel minden kiadónál ügyesen elrejtették azt az emilt ahová kéziratokat várnak. Már ahol volt ilyen, mert többnyire csak ügyfélszolga meg infókukaccímek voltak. Aztán volt olyan is, ahol nyomtatott formában és cédére kiírva vártak kéziratot. Gondolom tíz éve még kőtáblába faragva is elfogadták volna. Na, ők nem kaptak belőlem, mert nem hogy cédém nincs, de még cédé meghajtóm se.

Aztán olyan is volt, hogy kiírták gyöngy betűkkel, hogy nem fogadnak kéziratot. Nyilván, hiszen tele van a piac jó magyar könyvekkel, hova kellene még az enyém, vagy bárkié is. Azért elküldtem nekik, csak hogy lássák, mit gondolok a szabályokról.  

A magyar könyvkiadás egyébként is egy érdekes világ, elég, ha csak az Alexandria históriájára gondolunk, de inkább ne gondoljunk, főleg, ha már vacsoráztunk. Az ember ugye alapból azt gondolná, hogy a szerzőt (pláne a jót) a kiadók tejben vajban fürösztik, elvégre, ha nincs író, akkor nincs könyv, s a könyvkiadó éhen hal. Ezzel szemben a szerző a jó hosszú kereskedelmi lánc legvégén kullog, csak akkor lát pénzt, ha már mindenki mást kifizettek. Meg, ha marad ugye, lásd Alexandra. És ekkor sem fogja felvetni a pénz. Ha az író ügyes, és ki tud magának harcolni egy jó dealt, akkor akár nettó 10%-ot is kaphat könyveinek eladása után. De inkább nyolcat, vagy ötöt. Ez egy átlagos könyv esetében 100-200 forint/eladott példány. Ami nem sok, de legalább kevés.  Szóval, ha Magyarországon az ember meg akar élni az írásból, akkor vagy nagyon jót kell írjon, vagy nagyon sokat. De inkább a kettőt együtt.

Egyik közeli barátom pár éve szintén volt olyan hülye, hogy írt egy regényt, és megküldte mindenféle kiadóknak. Válaszoltak is neki, az egyik azt írta, hogy ez a kézirat ez pompás, príma, pazar, örömmel kiadják, világsiker lesz. Rögvest meg is kezdik a munkát, amint a barátom átutal a megadott számlaszámra 750 ezer forintot. Csóró diák révén nem utalt, így nem lett könyv.

Na, de hát én bizakodok, elvégre az ingyen van. Akkor sem leszek letörve, ha esetleg nem kapok pozitív visszajelzést, van b) sőt még c) tervem is, ha meg minden kötél szakad még mindig ott a magánkiadás, ami manapság mer nem olyan ördögtől való dolog.

Ezúton szeretném újra megköszönni a bétaolvasók segítségét is. Nagyon tanulságos volt olvasni az értékeléseiket és észrevételeiket. Volt olyan javaslat, amit megfogadtam, és volt, amit nem. De mindenki tett hozzá valamit, amitől szerintem jobb lett a regény. Érdekes volt olvasni, hogy mindenkinek más tetszett a könyvben, és mindenki egy picit másképpen látta a történetet, olyan aspektusokból is, amire én nem is gondoltam. Az pedig, hogy a béták túlnyomó része valóságos ódákat zengett a regényről, külön öröm kicsi szívemnek.

Most már tehát nincs más dolog, mint szurkolni és várni. Aztán esetleg szervezhetünk tüntetést is a kiadók székháza elé, ha nem mutatnak hajlandóságot.

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr8412318095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

NextSoros 2017.03.07. 07:26:30

Léteznek még könyvkiadók? Gutenbergnek is elküldted, ugye?

NextSoros 2017.03.07. 07:27:14

Léteznek még könykiadók? Gutenbergnek is elküldted, ugye? Állítólag ő a legnagyobb!

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.03.07. 19:58:25

@NextSoros: Ne légy ilyen szigoru, minden kezdo iro eloszor a nagy kiadoknal házal.

tibor84 2017.03.12. 13:02:15

Üdv!

Egy kis helyesbítés.
Alexandra lesz az az Alexandria.:)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.03.12. 18:39:03

@tibor84: Igen, a másik az egy kicsit nagyobb könyves vállalkozás volt, köszi.

Untermensch4 2017.03.27. 21:35:40

"De mindenki tett hozzá valamit, amitől szerintem jobb lett a regény." Én nem... :(

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.05.12. 14:39:50

@Firestarter.18: Fogalmam sincs, szembejött twitteren, mert valaki RT-zte, annyit látok én is, amit lejjebb leír: "Magamnak dolgozom, kiadványokat jelentetek meg. Most épp új magyar szerzőket keresek."