Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Politikai nyalás

2017. április 13. - Firestarter.18

fagyi.jpg

A politika már egy békés fagyizást is képes tönkretenni.

 

 

 

 

 

Nem szoktam politikával foglalkozni ezen a blogon (másikon se, meg mondjuk úgy sehol se), de ha az ember fagyizásába mászik bele az aktuálpolitika, azt már nem tudom szó nélkül hagyni. Éppen jól megérdemelt szabadságunkat töltjük magyarföldön, s abbéli rácsodálkozásunkat, hogy lám, létezik tavasz orkán erejű szél és konstans szemergő eső nélkül is (lásd Írország) egy kellemes fagylaltozásban gondoltuk kiélni.

Idilli idő illetett minket, Békéscsaba sétálóutcájára aranyló és ragacsos nektárként csorgott rá az émelyítő tavaszi délután. Virágok illatoltak, madarak csicsergtek, párok andalogtak, és még az ábácé előtt saját vizeletében fetrengő hajléktalan cigarettától sárgálló szakálla alatt is elhúzódott egy halovány, életigenlő félmosoly.

Olyan andalító pillanat volt ez, amikor a fényképész könnyes szemmel nyúl a fotóapparat után, a költő remegő kézzel veszi elő ceruzáját, a zenész fejében pedig táncot lejtenek az dallamok. Ebben az ihletett pillanatban ültünk le kedvesemmel egy galambszarral ritkásan díszített padra, hogy magunkba szippantsuk a ritka varázst.

Talán kettőt, vagy hármat nyalinthattam a citromos fagylalt fanyarából, amikor éktelen rikácsolás zúgott alá, hogy pörölyként zúzza szét a lírai pillanat kristálygömbjét. Valami tüntetés, vagy ellentüntetés, manapság nehéz ezeket megkülönböztetni, volt kialakulóban a főtéren, valami húsz méterre onnan, ahol mi nyaltunk s faltunk.

Egy ember állott ottan másik tíz ember előtt, és papiroskötegeibe mélyülve vadul szapulta a kormányt egy hangosan beszélőbe. Hogy pontosan mit mondott, azt nem nagyon lehetett érteni háromfajta beszédhibája miatt, illetve azon oknál fogva, hogy a saját írását se nagyon tudta elolvasni.
De szemmel láthatóan saját maga hatása alá került a beszélő, mert időnként nagyokat rikkantott, s diadalittasan nézett körbe, szemkontaktust keresve az addigra más tizenötösre hízott tömegben. Mondandóját azzal fejezte be, hogy lehet, hogy ma csak ötvenen vagyunk itt, de holnap ötszázan leszünk, holnap után meg már ötezren. Optimizmusát nem akartam lelankasztani azzal, hogy holnapután nagypéntek lesz, s az általa vizionált ötezer emberből négyezerkilencszáznyolcvanhét otthon fog piros tojást festeni, vagy valami welnessvízben áztatja majd a tyúkszemét.  

Aztán mérsékelt taps közepette levonult, hogy átadja helyét egy másik beszélőnek. Közben megpróbáltam kifürkészni, hogy mégis milyen párt vagy csoportosulás ez itten ami megzavart a lelkes nyalásban, de ezt ügyesen titokban tartották. Az biztos, hogy magyarok voltak, mert kifeszítettek egy magyar zászlót.

A másik beszélőt sem lehetett érteni, hogy mit mond, pedig igyekezett nagyon. Ekkor arra gondoltam, hogy vajon miért akar feltétlenül lelkes és forradalmi beszédet tartani az, aki még az anyám tyúkját se tudta elszavalni második osztályban. Illetve az is átsuhant az agyamon, hogy ki a fene szavazna egy olyan bagázsra, mely tizenöt embert tudott tömegbe verni Békéscsaba főterén, és amelynek szócsövei egy ötperces beszédet nem tudnak elmondani fejből. Főleg, ha a beszéd kimerül olyan magvas gondolatokban, mint hogy tolvaj fidesz és mocskos orbán. Persze nem értek én a nagypolitikához, hogy ilyen éles kritikákat fogalmazzak meg.

Mondjuk az biztos, hogy ha én egyszer pártot alapítok, akkor olyan embereket teszek ki szónokolni, akik a) értelmes beszédet írnak, b) ezt el is tudják mondani papír nélkül, c) egy tízfős tömeghez nincs szükségük hangosbeszélőre, vagy ha igen, akkor legalább a szájukhoz emelik időnként.

De komolyan, hogyan bízhatnánk egy ország vezetését egy olyan bagázsra, akik papír nélkül nem tudják elmondani miért is kéne rájuk szavazni, és egyébként is tíz főt tudnak mozgósítani ennek érdekében? Tényleg rohaggyonmegafidesz, meg monnyon le, de a mai ellenzéket úgy alle zusammen elnézve, náluk még az is jobb lenne, ha Győzike lépne koalícióra Fekete Pákóval.

Annyiban azért becsapva érzem magam, hogy titokban tartották ezek a derék forradalmárok a kilétüket, így aztán nem tudtam meg mi az a csoportosulás, amire biztosan nem fogok szavazni, ha eljön az ideje.

Végre aztán a csődület véget ért, a tízfősre apadt tömeget a rendőrsorfal vízágyúval eloszlatta, s mi meg nyalhattunk tovább. De az már nem olyan volt. A citromos fagyi még savanyúbb lett, a nap elbújt, a madarak elhallgattak, és az ábécé előtt saját mocskában fetrengő hajléktalan mosolyát is elnyelte cigarettától megsárgult szakálla.   

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr2612421305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mitya Ivanov 2017.04.17. 19:29:14

Ezt a blogot este kiolvasom