Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Jövőbelátás

Best of Firestarter18 #33 - Válogatás 10 év (nem feltétlenül legjobb) posztjaiból

2017. április 28. - Firestarter.18

nostradamus-predictions-isis.jpgEgyik hűséges rajongóm (nem anyukám) hívta fel a figyelmemet arra, hogy emútnyócévvel ezelőtt egy bejegyzésemben, ami nem itt olvasható, hanem másutt, ami viszont nem itt van, sikeresen megjósoltam a jövőt. 

 

 

 

 

De nem mondom meg egyből, hogy mit találtam el, hogy elolvassátok a posztot, muhaha.

2009. május 15.

Kiderült, hogy a mesterképzésre való felvétel feltétele, hogy a nyelvvizsga is legyen meg. Épp időben tudom meg, mi? Ez a legeslegutolsó időpont ahhoz, hogy az eredmény kiderüljön a dokumentumpótlás időpontjáig. Nice job, Fire.

Szóval két hetem van felkészülni a nyelvvizsgára úgy, hogy érettségi óta nem tanultam tanárral az angolt. Jó, mondjuk az a tanár is inkább csak kárnak volt ott. Balfasz voltam amúgy akkor, mert érettségi előtt vígan megcsinálhattam volna, nálam 100x síkabb csajnak sikerült. Mondjuk, lehet, hogy ő a nyelvtani részt gyakorlatban mutatta be. Szóval elkúrtam, nem kicsit, nagyon. Most meg kapkodhatok, mint Bernát a bizonyos ménkühöz.
Mondjuk, amikor megláttam az árat, kicsit leizzadtam. 34K, pótdíjjal együtt. És aszongya, hogy ha postán akarom megkapni a bizit, még vigyek egy borítékot is. Há’ baszod, abból a 34K-ból igazán kifuthatta volna egy borítékra.

Ma drágámmal mentünk be soppingolni kicsikét. Azért jó, ha beszabadulok a városba, mert tuti, hogy poszt lesz belőle. És tényleg, fél óra alatt már két sztorim is volt.

Megyünk be a pékségbe reggelizni, állok a pénztárnál szerényen a két kis kroászánommal. Előttem a kétmázsás svéd nő fizet: könyékig benyúl a dekoltázsába, kiveszi a köteg húszezrest az egyenként négy és félezer köbcentis csecsei közül, és elkezdi pörgetni az ujjai között. Na, nagy nehezen talál egy ötezrest, fizet. Na, mondom mivan, ságíjnap van pont?

Aztán már messziről látom, hogy ül az egyik áruház előtt egy koldus. Nem hat meg, mert nem szokok adni nekik, csak igen kivételes alkalmakkor, ami legtöbbnyire a soha. Látom odalépnek hozzá mammerek, szórnak pár forintot a markába, hajbókol az öreg.
Már majdnem mellé érünk, mikor odalép hozzá egy alak két banánnal, nyomja a hajlesz kezébe. De az nem akarja elvenni. Óriási dramaturgiai bravúr volt az élet rendezőjétől, hogy pont abban a pillanatban hangzott el a mindent alázó mondat, amikor mellé értünk:
- Nem kell nekem a banán, nem is szeretem.
Hát ezért nem adok a hajleszoknak sose. Persze, hogy nem szereti, hiszen nem lehet meginni. Akkor meg ugye mire jó? Gyümölcsöt ez is csak pálinka formájában látott eddig élete során. Awesome story.

Néztük utána az Eurovíziós Dalfesztivált. Sajnos Átokzolit nem láttuk, csak az összefoglalóban, de úgy hiszem abból az 5 mp-ből kiderült minden. Először is, miért ezt az embert küldték? Nem vót jobb? Másodjára, mi a vérveretes belzebúb faszáért énekelt angolul?? Elment képviselni Magyarországot egy nemzetközi versenyen, és angolul énekel??? WTF??? Ráadásul arról a dalról is süt, hogy éjszakákat dolgoztak teammunkában azon, hogy valami nyálas amerikai koppincs legyen a végeredmény. Legközelebb akkor majd Pápai Joci vagy Kacor Feri fog minket képviselni?

Annak mondjuk örülnék, ha jövőbe látó képességeim egy fokkal hasznosabb területeken lépnének ilyen intenzív működésbe, mondjuk kezdetnek az Euromillions nyerőszámai pont jók is lennének, abból már tudnék építkezni. De ha valaki szereti a hosszú távú befektetéseket, akkor tehet egy jelentékenyebb összeget arra, hogy nyolc év múlva Kaczor Ferivel indulunk.

Egyébként ha valaki a körmét rágná idegességében, akkor annak elárulom, hogy meglett az angol nyelvvizsgám, amivel itt Írországban pont olyan sokat értem annak idején, mintha tünde nyelvből vizsgáztam volna. Értem én azt, hogy egy iskolában nem lehet száz százalékban leszimulálni egy tőlünk idegen nyelv valóságban történő művelését, de azért részeredményeket talán el lehetne érni. Vagy megpróbálni elérni. Vagy valami.
Mert ez így olyan, mintha három hónapig tanulnád az autóvezetést, majd a vizsgán beültetnének egy Mirage 2000-es vadászgépbe, hogy akkor tolassunk el jobbra hátra. Aztán persze hülyének néznek, hogy nem tudod ellenséges rakétatűz és heves légvédelm mellett megcsinálni a dugóhúzót, pedig három hónapig ezt tanultad.
Ha valaki most ismerkedik az angol nyelv szépségeivel, akkor annak elárulok egy kulisszatitkot: az Imperial College London nyugalmazott filozófiaprofesszorainak délutáni teadélutánjait leszámítva senki nem beszél úgy angolul, mint azokon a hangfelvételeken, amiket a kordbársony zakós angoltanár szokott nektek bevinni olyan cédélejátszón, amin még anyukátok hallgatta a Lambadát langymeleg májusi estéken. A profok is csak abban az esetben, ha kamera veszi őket.
Ugyanígy nem fognak a Trafalgar Squere-en kerékbe törni vérben forgó szemekkel a királynő felszentelt nyelvőrei, ha nem megfelelően használod a folyamatos befejezett múlt igeidőt, amit egyébként akkor veszünk elő union jackkel díszített övtáskánk rejtekéből, amikor azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy mióta lesz folyamatban egy cselekvés a jövő egy bizonyos pontja előtt.

Voltunk egyébként megint otthon, ami most Magyarországot jelenti, bár lassan már magam sem tudom, hogy mit nevezzek otthonnak. Közbeiktattunk egy kolozsvári kirándulást, ami majd egy másik poszt témája lesz, abban az esetben, ha nem fogom elfelejteni, amire azért műszerekkel is mérhető esély mutatkozik.
Mivel általában télen látogatunk haza, én ezúttal lelkemben rőzsedalokkal készültem a magyar tavaszra, hogy majd mélyet szippantok a cseresznyevirágok mámorító illatából, miközben a nap mosolyogva simogatja alkaromat, s lágy szellő borzolja rövidnadrágos lábszáram hunczut szőrpamacsait, ahogy a kerthelyiségben üldögélve kortyolok páracseppek drágaköveivel kivert sereskorsómból, és mélázva révedezek el a pincérlány lágyan ringó mosolygós keblei között.
Na, ehhez képest volt olyan szar idő, hogy én majdnem sírva fakadtam. Az időjárás eme szeszélyes mivolta végett aztán annyira nem éreztem kedvenc napszemüvegem hiányát, amit rögvest sikerült eltörnöm, ahogy magyar földet ért a gép kereke. De gondoltam lesz egy hetem venni másikat. Rosszul gondoltam. Már időm az éppen volt, csak éppen a divat valami olyan elcseszett fordulatot vett abban a pár évben, amíg én szeretett napszemüvegemmel éltem meghitt élettársi kapcsolatban, hogy az fertelem.

Már akkor éreztem, hogy itt gondok lesznek, amikor a harmadik boltban sem tudtam teljes bizonyossággal eldönteni, hogy akkor most melyik oszlopra vannak kihelyezve a férfi, és melyikre a női szemüvegek. Mondjuk mindegy is volt, mert egyformán pocsék volt az összes. A felhozatal alapján manapság csak Budapest Pride résztvevőknek, Index-újságíróknak, Top Gun-fanoknak, kopasz adósságrendezőknek, és öregapámnak gyártanak napszemüvegeket. Úgyhogy azóta sincs napszemüvegem.
Próbáltam más egyéb ruhákat is venni, de itt már nem számítottam csodára. Régen tele voltak a boltok jó holmikkal, de csóró voltam. Most van pénzem, de nincsenek jó holmik. Faszkivan. Külön reménytelen a helyzet nadrágfronton. Én nem tudom ki találta ki, hogy jól néz ki a seggénbuggyos-combbanszűk-lábszárbanmégszűkebb-bokánálvégetér és még ráadásul sztreccses farmer, ami empirikus tapasztalataim alapján senkinek nem áll jól, ellenben mindenki hülyén néz ki benne, de  addig szorítanám a gigáját, míg ki nem pattannak a szemgolyói.
És bazmeg minden boltban csak ilyen nadrágokat kapni, de tonnaszámra. Ami meg véletlenül nem ilyen, és jól is néz ki, az meg összevissza van szabdalva combtól térdig, biztos amúgy azért, hogy látszódjon a júzer nagyonegyedimintás combtetoválása, ha már felvette rá a Providentet.   

Szóval szakadt az eső végig, amíg otthon voltunk, és az egyik nap pont ilyen verőfényes időben vártuk a buszt, amikor eszünkbe jutott, hogy nincs nálunk forint. Mielőtt igazán rágondolhattam volna, hogy talán lehet kártyával fizetni a buszon, már tudtam, hogy hülyeséget gondolok, így aztán dacolva a kellemes április végi időjárással, átcuppogtam egy ATM-hez, amihez egy hódos barkácsbolt parkolóján keresztül vezetett az utam. Na, itt meg a semmiből, lesből támadva elém ugrott egy hajlékony nő, kezében egy köteg cafatokra ázott újsággal, amiből heves marketingtevékenységet foganatosítva vásárlásra buzdított engemet.
Általában ezeket évtizedes rutinnal hajtom el (lásd poszt eleje és a banános bácsi) de ez annyira lesből támadott, hogy egyrészt a meglepetéstől önvédelmileg majdnem összeszartam magam, másrészt kicsit kijöttem a gyakorlatból, mivel öt éve nem láttam hajléktalant, és akkor egy füst alatt fél mondatban elemeztem is az ír és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetének alapvető különbségeit is.
Meglepetésemben csak ennyit mondtam „Elnézést, de nincs nálam forint.” Itt egy viszonylag hosszabb hatásszünet következett a nő részéről, láttam, ahogy az input adatok feldolgozásra kerülnek a szoftver architechtúra által, és egy pillanatra megrémültem, hogy azt feleli „Semmi probléma, uram, euróban, dollárban és jenben is fizethet, valamint elfogadok minden ismertebb hitelkártyát is.”
Na, nem ez történt, viszont valahogy megsajnáltam szegényt, hogy ott a szakadó esőben dolgozik meglehetősen kétséges órabérért, így visszafele jövet a kezébe nyomtam egy ezrest, ezzel is trágyázva a hajléktalanmaffia táptalaját.
Az mondjuk kicsit árnyalja nemes lelkű cselekedetemet, hogy pont abban a pillanatban nyújtottam oda neki a pénzt, amikor elküldött a kurva anyjába egy másik polgárt, amiért nem vett a szétmállott újságjából, de ugye akkor már kellemetlen lett volna visszahúzni a kezemet, hogy bocs, tranzakció törölve.
Ezt a történetet amúgy csak azért jegyeztem le, hogy ha majd ott állok Szent Péter előtt, hogy számot vessen jó cselekedeteimről, és elkeveredne az aktám, akkor meg tudjam neki mutatni ezt a posztot.

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr5912464777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Untermensch4 2017.04.29. 19:15:37

Munkavédelmi napszemüveget néztél már?
loyalmunkaruha.hu/kategoria/3m_vedoszemuvegek.html?mind
Azoknál a felhasználók durva ipari emberek, nincs semmi prájdulás. :)

NextSoros 2017.04.30. 08:24:55

Munkavédelmi cuccok a legjobbak. Nekem is CAT cipőm/gatyám/telefonom van és 3M szemüvegem. Mondjuk már suliba is csak katonai gyakorlóba meg bakancsba jártam.

Untermensch4 2017.04.30. 20:43:02

@NextSoros: A munkaruházat sztem a katonait is überelheti ha jól választ az ember. Volt olyan "svéd munkásnadrág" nevezetű pantallóm ami a katonai gyakorlónál erősebb volt, vízlepergető-képessége miatt pedig mosás előtt áztatáskor szabályosan bele kellett fojtani a vízbe... :)
A fő célpont napszemüvegnél maradva, munkavédelmiben olyan is van ami úgy uv-védő hogy nem csak naptól hanem hegesztés ívfényétől is véd. Utóbbi ugyan a hétköznapokban nem túl gyakori probléma...

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.05.01. 10:19:47

@Untermensch4: Viccelsz, minden napomat medveharccal és ívheggesztéssel kezdem :)

Untermensch4 2017.05.03. 20:20:14

@Firestarter.18: Mivel munkavédelmi, a szembe repülő apróságoktól jobban véd mint a divatra szabott darabok. Főzés közben felröccsenő olaj, ilyesmi... :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.05.04. 11:56:35

@Untermensch4: Ezt a regit is azert azert szerettem, mert eleg szeles es magas volt ahhoz, hogy bringazashoz is tokeletes legyen, de megsem volt ormotlan es bena, sot, egyenesen fasza volt. :)