Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Odaértem a Setét Toronyhoz

2017. június 06. - Firestarter.18

dark_tower-324x160_1.jpgAvagy ötezer oldalnyi kóborlás Belső-Világban. SPOILER ALERT!

 

 

 

 

 

Egy nálam okosabb ember egyszer azt mondta, hogy befejezni egy jó könyvet olyan, mint örökre búcsút venni egy jó baráttól. Akkor mit mondjon az ember egy hét (plusz egy ráadás) részes, ötezer oldalas regényfolyam befejezése után? Ezen gondolkodom én is.

Fél év alatt végeztem vele, és mivel mást nem olvastam közben (csak 5-6 rövidebb Rejtő-regény ékelődött a könyvek közé) így igen intenzív élmény volt. A Setét Torony egy remek mese, és nagyon tetszett az a komor, keserédes világ, amiben King ezt a mesét elmesélte. Na mert mesélni, azt tud. Ha egy kevésbé ismert és népszerű író követte volna el ezeket a könyveket, akkor még egy lágyszívű szerkesztő is kivágta volna minimum a húsz százalékát a szövegnek.
De King még a fű növéséről is tud olyan élvezettel írni, hogy ötven oldalakon át lehetne olvasni. Van persze, akit ez idegesít, terjengősnek és nehézkesnek találja, de hozzám abszolút közel áll az ilyesféle történetmesélés, sőt egyesek szerint én is hasonló stílusban írok. Ami vagy jó, vagy nem, viszont semmiféleképpen nem szándékos. Nem is olvastam olyan sokat tőle, hogy az lehessen, ez volt talán a harmadik vagy negyedik történet.

Nagyon érdekes volt látni King fejlődését a könyveken keresztül. Az első könyvön még nem érződik a tudatosság, annál inkább a különféle bódító szerek lelkes használata. A harcos olyan, mint egy drogos trip, egymást látszólag mindenfajta logika nélkül követő, ösztönös jelenetekkel. Amikor maga a szerző kér elnézést a könyvért az előszóban, és azt mondja, nyugi, a második könyv már jobb, akkor az nem túl bíztató. Amikor a felénél tartottam rápillantottam a többi könyvre, melyek toronyban (hehe) álltak mellettem, és arra gondoltam, hogy ha a többi könyv is ilyen, én eret vágok a végére. Ennek ellenére a két kedvenc mondatom a sorozatból ebből a könyvből származik.
Az első mondat (A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte) az egyik legjobb nyitómondat, amit olvastam. Az a pillanat pedig, amikor a hetedik könyv végén rájöttem, hogy a történet utolsó mondata is ez lesz, ez kell legyen, egészen borzongató élmény volt. A másik kedvenc mondatom a Menjen hát! Vannak más világok is!, ami még mindig sokszor cseng a fülembe, olyan hátborzongató, és a megnyugtatónál többször lehet alkalmazni különféle élethelyzetekben.

A második könyv aztán már sokkal letisztultabb, látszik, hogy már volt valami koncepció, szerkezet, és talán King sem volt már végig beállva. A legjobban talán a Varázsló és üveg tetszett, a karakterek, a magával ragadó hangulat, a tragikus végkifejlet, és az egész történetet fekete lepelként beborító baljós sejtelem olyan tökéletes elegyet alkotott, hogy bár ez a leghosszabb regény, szerintem ezzel végeztem a leggyorsabban.  

A leggyengébb láncszem szerintem a Callai farkasok, itt éreztem a legtöbb üresjáratot, és ez a sorozat leginkább túlírt kötete. Sem a Setét Toronyhoz vezető úton, sem a karakterek fejlődése miatt nem volt olyan jelentősége, ami indokolttá tette volna a 800 oldalas terjedelmet. De sai Kingnek még ezt is el lehet nézni, sőt azt is, hogy még magát is beleírta a kalandozásba, ami mondjuk abból a szempontból érthető, hogy ha valaki 30 évig ír egy történetet, akkor akaratlanul is úgy érezheti, hogy ő is részese.

Tele van egyébként a hét könyv kis gyöngyszemekkel, (Dada-csok, doda-csi) amiket szorgosan szedegettem fel, mert sokat adtak hozzá az élményhez. Sokszor vissza kellett fognom magam, nehogy valakinek azt találjam mondani, hogy az apád szerelmére, vagy sainak szólítsam, és akárhányszor eszembe fog jutni az Északi-Központi Pozitronika név, kicsit mindig ki fog rázni a hideg. Ha pedig lesz valaha valami szőrös jószágom, biztos Csínek fogom elnevezni. Bihari György egyébként remek munkát végzett a fordítással, (már a címben az az egy picike betű mennyire sokat számít!) ha King tudna magyarul, biztos ő is csettintene. Sőt, akárcsak a ’90-es évek filmklasszikusainál a szinkron, szerintem a Setét Torony esetében is sokat tett hozzá a fordító munkája az élményhez.

Szóval nagyon tetszett a Setét Torony, épp ezért örültem nagyon, hogy végre megfilmesítik, és ezért lettem nagyon szomorú, amikor megnéztem a trailert. Próbálok nagyon PC-n és óvatosan fogalmazni, de kapásból már azt nem értem, hogy egy kihangsúlyozottan kék szemű és szőke hajú főszereplő karakterét milyen megfontolásból adták az egyébként remek Idris Elbának? Merthogy ezt semmi nem indokolja. Aki olvasta a könyveket, az ötezer oldalon keresztül maga elé képzelt egy bombázópilóta kék szemű Rolandot, erre jön Idris Elba. Persze ezt nem szabad kimondani, hiszen az ember rögtön rasszista lesz. De én akkor már inkább el tudtam volna képzelni Matthew McConaughey-t Roland szerepében.

Azt sem gondolom jó ötletnek, hogy nem a könyvek alapján készült a forgatókönyv, hanem folytatják a sztorit. King egy teljes, kerek történetet mesélt el, összetett és mély háttérvilággal, ami kisebb módosításokkal remek alap lehetett volna egy ütős forgatókönyvhöz. Ez most minden bizonnyal megy a kukába, akárcsak egy csomó jó szereplővel, már a castinglista alapján.

Így van egy olyan sanda gyanúm, hogy csak egy felületes, lebutított, teszkó gazdaságos fanfiction lesz belőle, jó sok lövöldözéssel. Fél mondatban lerendezik, hogy ja, volt egyszer egy Gileád, meg elmozdult a világ, volt egy másik ka-tet, meg azért üldözi a Fekete Ruhás embert, mert. Ami nekem, és szerintem másoknak is, kevés lesz.

Mert én bazi nagy meggajdult robotmedvét akarok látni, meg homárszörnyeket, a fehérgyűlölő Detta Walkert, Eddie-t, és Blaine-t az őrült beszélő vonatot, Hasgatót meg a Tik-Tak Embert, vámpírokat és alacsony embereket, és sátánfüvet szipkázó mutánsokat. És persze Csít.

Egyébként a hetedik könyv megszerzése majdnem olyan kalandos volt, mint maga a könyv. Egy hétig voltunk Magyarországon, és mivel marhára elfelejtettem megrendelni, IRL módszerekkel kellett elkezdenem kutatni a könyv után. A létező összes könyvesboltot bejártam, és mindenhol tanácstalanul tárták szét karjaikat a kedves eladók. Nincs. Lesz, majd. Nem tudni, mikor. Egyszer. Talán.
Igen szomorúan indultam hát vissza, és szó szerint az utolsó méternyi magyar földön leltem rá, ahol végképp nem számítottam rá: a legutolsó reptéri újságos bodegában volt belőle egy példány. Roland erre azt mondaná, ka.

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr1412568187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

smalljack 2017.06.07. 07:02:18

Nekem is nagyon tetszett.Kíváncsi vagyok a filmre.Szerintem még a Talizmánból lehetne jó film.