Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Nem csak a magyar egészségügy van szarban

2018. január 11. - Firestarter.18

nurse.jpgNálunk fejlettebb országokban sem zavartalan a betegellátás

 

 

 

 

 

 

 

 

A fanyalgók kedvéért már itt az elején megjegyzem, hogy ez is egy hosszú bejegyzés lesz, a nyugati imperialista egészségügy pocskondiázása a poszt felénél kezdődik majd kb.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az életem számegyenese csak néhány ponton metszette a magyar egészségügy kusza hálózatának fonalait. Amióta csak saját szavazati jogom volt otthon, mindig arra szavaztam, hogy ne menjünk orvoshoz, mert azt már tudtam magamtól is, hogy sok folyadék és ágynyugalom, nem kellett ahhoz fél napot a betegek között ülnöm, hogy ezt egy háziorvostól halljam.

Kórházban szerintem sokkal többször voltam, mint háziorvosnál, köszönhetően annak, hogy egész fiatalságom arról szólt, hogy estem-keltem. Már előre köszöntek a sürgősségin, és szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki a biliárdasztal simaságú Alföld kellős közepén el tudta törni a kulcscsontját szánkózás közben.

Először elsős koromban voltam kórházban, mert tragikus hirtelenséggel megjelent a csuklómon egy azonosítatlan púp. Ezt minden orvos nagyon rémisztőnek találta, ezért iziben be is fektettek a kórházba két hétre. A púp olyan rémisztő volt, hogy két hétig egy orvos sem jött a közelembe megvizsgálni, ellenben minden nap vért vettek, amit én csak korlátozott mértékben élveztem.
A gyerekosztály egyébként olyan volt, mint egy lelencház, naphosszat kis pizsamás Twist Olivérek rohangásztak a folyosókon, hatalmas párnacsatákat vívtunk, én meg nem mertem zuhanyozni, mert az egyik ápolónő (akiket háromnaponta láttunk felbukkanni) belém verte a frászt, hogy az egyik gyerek úgy leforrázta magát, hogy még ma is visszhangozzák a falak a sikolyait. Ja, és egyik este három babapiskóta volt a vacsora.

Mivel két hét után sem történt előrelépés a kondíciómat illetően, és már fogytán volt a vérem, apám úgy gondolta, hogy ezt a színvonalas ellátást (mínusz napi vérvétel) akár otthon is biztosítani tudják számomra, így – az orvosok heves tiltakozásának ellenére - saját felelősségére hazavitt. A veszedelmes púp később magától elmúlt, és soha nem derült ki, hogy mi volt az, pedig mai napig érdekel, hogy esetleg mutáns szuperképességem van-e, vagy az ufók ültettek belém nyomkövetőt.  

Következő kórházi kalandom egy vakbélgyanú volt, a háziorvos utalt be, mert nagyon fájt a hasam. Két belgyógyász vizsgált meg, s csóválta a fejét, majd egy gyerekorvos kezei közé kerültem. Neki tűnt fel először, hogy a hasam nem azon az oldalon fáj, ahol a vakbél tartózkodik, hanem éppen a másikon. Mondott pár szép körmondatot előző három kollégájára, majd felfázással hazaküldött, hogy sok folyadék és ágynyugalom.

Ez után jött a balesetis időszakom, az évek során akkora adag röntgensugárzást kaptam, hogy csoda, hogy nem világítok a sötétben. Vállrepedés, kulcscsonttörés, két kificamodott boka, bordarepedés, ujjtörés, hogy csak a legizgisebbeket említsem.
Már fejből tudtam a tajszámomat, ami azért is volt praktikus, mert folyton elhagytam a tajkártyámat. Itt láttam először olyan embert, akit mezítláb megtaposott a lova, konkrétan három és fél centire tolták el mellettem a lábát, melyet hiába csavartak négy és fél kilométer gézbe, csucsogósra áztatott a vére.
Itt találkoztam aztán minden ápolók sztereotípiájának non plus ultrájával: a fószeren fehér, kinyúlt nyakú, azonosíthatatlan foltokkal díszített fehér póló volt, amire egy darab leukoplasztot ragasztottak, erre pedig kék golyóstollal ráírták, hogy Józsi. Ő volt Józsi, az ápoló.

Itt Írországban aztán még kevesebbszer kellett orvossal találkoznom, pedig minden januárban elkap valami kórság. Viszont gondolom a háziorvos itt is azt mondja, hogy sok folyadék és ágynyugalom, csak külföldiül, így nem láttam sok értelmét felkeresni őket. Egyszer akartam elmenni dokihoz, mert már napok óta nagyon cefetül voltam, de én hülye pont szerdán akartam ezt megtenni. Szerdán ugyanis a város összes dokija egyszerre szabadnapos. Ne kérdezzétek, ír logika.
Ekkor betámolyogtam egy gyógyszertárba, hogy megkérdezzem az eladót, van-e valami orvos három napi járóföldön belül, mert én bizisten itt halok meg. Megnyugtatott, hogy nagy valószínűséggel nem fogok meghalni, és a kezembe nyomott két olyan recept nélkül kapható gyógyszert, amiket egyébként nem szabad együtt bevenni. Olyannyira nem, hogy ha magadtól kéred őket, oda se adják. De én kaptam, és másnap már tök jól voltam, a gyógyszerész pedig nemcsak engem mentett meg, de egyúttal leleplezte a gonosz háttérhatalom orvos-gyógyszer-összeesküvését is.
Itt egyébként nem olyan társadalmi program orvoshoz járni, mint otthon, mert ebben a visszamaradott országban bizony van vizitdíj. És nem is 200Ft, mint otthon, hanem 50 euró. Ez alól bizonyos szegényebb rétegek, ahol a család átlagjövedelme X összeg alatt van, kaphatnak felmentést. Mi nyilván nem, mert két keresővel, gyerek nélkül marha gazdagnak számítunk.

Egészen múlt hétig tehát megúsztuk az itteni orvosokat, kórházat, mindent. Történt aztán, hogy a feleségem beteg lett. Ez már alapból gyanús volt, mert ez az én feladatom, szemére is vetettem, hogy elveszi az egyetlen szerepemet a háztartásban, amit üzembiztosan tudok hozni minden évben a születésnapom környékén.
Nagyon beteg lett, ezt onnan lehetett tudni, hogy mondta, és látszott is rajta. Nosza, irány az orvos, nincs mit tenni. Leballagunk a tőlünk 30 méterre lévő rendelőhöz. Ki van ragasztva egy papiros, hogy itt mindennemű kuruzslás megszűnt, sorry. Irány egy másik.
Na, ez úgy nézett ki, mint amikor a ’70-es években játszódó amerikai filmekben a főszereplők valami gyanús környékre tévednek. A váróteremben is pont ugyanilyen arcok ültek, jó sokan. Vártunk is, jó sokat. Aztán bementük. A doki nagyon kedves volt, hümmögött, dörzsölte az állát, majd elővette a műszereit, melyeket még az angol birodalmi megszállók hozhattak magukkal, és vizsgálat következett. Majd injekció. Aztán az 50 euró kifizetése, majd távozás. Számlát nyilván nem adott, nem mintha agitáltam volna érte.

Aztán este lett, és bár egy gondolatnyi időre a feleségem jobban lett, ezt erős visszaesés követte. Akkor ügyelet. Otthon sem kellett soha felhívnom őket, hát még itt.
Kiderült, hogy nem mehetsz csak úgy be az ügyeletre, először telefonon időpontot kell foglalni, ami számomra elég furcsa, de hát ki vagyok én, hogy bárkit is bíráljak. Ötször hívtam őket, fél óráig hallgattam a hülye zenét, semmi. Mondom, elindulunk, hát csaknem zavarnak haza. Elindultunk. Aztán odaértünk.
Bent világosság, kívül zárt ajtó. Zörgünk, semmi. Állunk kint a 39 fokos lázzal küzdő asszonnyal a három fokban. Hívom őket megint, aranyos nő szól bele, én kevésbé aranyosan válaszolok. Mondom itt állunk, engedjenek már be.
Hohohóóóó – mondja ő – ez nem így működik. Ő a központ, ő csak felveszi az adatokat, majd megadja a számomat egy nővérnek, ő visszahív, neki elmondom mi a panaszom, majd ő felhívja az orvost, aki beenged. Igen, pont úgy néztem, mint most ti. De hát, ha ez a szabály, mit lehet tenni?
Felveszi az adatokat, a feleségem nevét hatszor betűztem neki le (később kiderült, hogy tök feleslegesen, mert úgy nézett ki a neve a papíron, mintha egy óvodás rakta volna ki betűtésztából), majd szívélyesen elbúcsúztunk. Mármint ő, mert én ekkorra kifogytam minden szívélyességemből.
Állunk a három fokban, a rendelőben közben leoltották a villanyt. Tíz perc múlva rejtett szám hív, valami morcos hangú nővér, aki gondolom nem nagyon örült neki, hogy péntek éjjel ilyen balgaságokkal zargatják. Neki negyed órán keresztül ismételtem azokat az adatokat, amiket a központosnak, meg még másokat is, melyek az adott szituációban nem tűntek túl relevánsnak. Azzal tette le, hogy majd hívja az orvost. Fasza.
Ekkor már negyven perce álltunk a hidegben, de nem tudhattuk, hogy még húszat fogunk, mire egy kocsi bekanyarodik a parkolóba. Azt hiszitek az orvos volt? Háhh!
Valami gondnokot ugrasztottak ki az ágyából, aki szinte berúgta az ajtót, és üvöltve kezdte keresni az orvost, aki kómás fejjel kászálódott elő a szobájából. Jajj, most látom, hogy hívtak, mondta, én pedig olyan szépen néztem rá, hogy rögvest munkához is látott. Ami abból állt, hogy írt egy beutaló levelet a kórházba. Ja, és elvette az ötveneurós vizitdíjat. Eddig tehát 100 eurónkba került, hogy állhattunk a három fokban egy órát.
Irány a kórház a szomszéd városban.
Azt már csak a kocsiban vettem észre, hogy a levélke alján, ahol az orvos aláírása szerepelt, egy magyar név állt. Innen is csókoltatlak, drága Attila.

A kórházban néhány zombiként támolygó beteg, és egy nagyon kedves recepciós fogadott, aki miután minden adatot újra felvett (a levélen az összehalandzsázott néven kívül semmi érdemleges nem szerepelt) közölte, hogy a rendszer éppen frissíti magát, ezért egy kicsit várni kell. Ez nem volt több egy óránál. Közben a recepción három nővér és két orvos nevetgélt látszólag gondtalan, és gondolom erősen figyelték a rendszer frissítését jelző folyamatcsík lassú haladását.  Ezen a ponton biztos voltam benne, hogy az éjszaka én még megölök valakit.

Hogy aztán ez mégsem következett be, az a kórház személyzetének volt köszönhető. Amint átléptük az ajtót rögtön nővérek és orvosok hada támadta meg a feleségemet, és amellett, hogy nagyon korrekt ellátást kapott, mindenki maximálisan kedves volt. Itt olyan apróságokra kell gondolni, mint hogy a nővérek mosolyogtak, és minden lépésnél elmagyarázták, hogy mi miért fog történni. Vagy hoztak nekem egy teát. Vagy az egyik kölcsönadta a saját telefontöltőjét. Ezek nem nagy dolgok, mégis jól esik az embernek, ha nem éreztetik azt, hogy a beteg csak azért jött, hogy velük jól kicsesszen.

Mondjuk volt, amelyik igen. A főnővért tőlem három lépésre támadta be egy szimpatikus fiatalember, merthogy ő milyen régóta vár, pedig milyen rosszul van. A nővér tök nyugodt volt, mondta neki, hogy ha itt tud hepciáskodni, akkor biztos nincs olyan rosszul, és egyébként is, vannak nála sokkal betegebbek is éppen. Ez a logikai feladvány láthatóan kikezdte a pallérozott elmét, mert visszakullogott az ágyához.
Az, hogy ez gyakori lehet nem csak abból látszott, ahogy a nővér kezelte az ügyet, hanem abból, is, hogy a kórházban öt méterenként ki volt téve egy-egy nagy tábla, hogy a kórházi személyzet verbális és tettleges bántalmazása bűncselekmény. Éljenek a kulturált írek!

Mivel magyar kórházban nagyon régen nem voltam, így az állapotokat nem tudom összehasonlítani, de az biztos, hogy itt sem rózsás a helyzet. A rádióban pont akkoriban mondták be, hogy mindenhol sokkal kevesebb kórházi ágy van, mint kellene, pedig ez egy gazdag ország, és még stadionokat sem építenek.
Itt is sorban feküdtek az emberek a folyosókon, szóval ez sem magyar sajátosság, ahogyan a várakozás sem.
A főnököm Szilveszter éjjel leesett a lépcsőn, hat órát várt a sürgősségin. Egy kollégám rácsapta a kocsiajtót az ujjára, ő ugyanott tízet. Kollégám lányának mandulaműtét után elkezdett vérezni a torka, elküldték a kórházból, hogy menjen oda, ahol műtötték. Amikor mondta, hogy ez innen 300km-re volt, az orvos megvonta a vállát, és otthagyta.
Szóval ilyen szörnyűségeket itt is tudnának mesélni az emberek a tapasztalataikról, nemcsak otthon. Ráadásul itt a legtöbb embernek fizetős a háziorvos és a kórház is, egy éjszaka pl. 80 euró a kórházban, amit én kómás fejjel először 800-nak olvastam, és majdnem én is kértem egy infúziót. De külföldiként sem érdemes itt biztosítás nélkül kórházba feküdni, mert ezer eurót kell fizetni egy éjszakáért. 

Az ápolók itt is leterheltek, itt is kevés az orvos, itt sem adott minden feltétel. Csak itt mondjuk egy ápoló egy vasárnapi éjszakás műszakért hazavisz 300 eurót. És még így is kevés a személyzet, mert elég kevés embernek célja az, hogy ápoló legyen.
Tudom, hogy ettől most nem lesz jobb annak, aki otthon kénytelen kórházban feküdni, és várólistán van hónapokig, csupán arra próbálok célozni, hogy ez egyáltalán nem magyar sajátosság, többnyire nem az orvosok és nem az ápolók tehetnek arról, hogy mi a helyzet.
Ahogy a fórumokat és posztokat olvasom, van otthon egyfajta orvos ellenesség, divat lett őket szidni és őket hibáztatni a kialakult helyzetért, pedig biztos vagyok benne, hogy a nagy részük erőn felül igyekszik segíteni. Csak mivel a nép az egészségügyi miniszterrel és kórház igazgatókkal igen ritkán találkozik, az orvosokon és ápolókon csattan a betegek összes frusztrációja, ami a rendszer használatakor rájuk rakódik. De az egészségügy úgy látszik, még egy nálunknál sokkal fejlettebb országban is szarban van.

A hálapénzről nem tudok nyilatkozni, mert azt nem adtam.            

A bejegyzés trackback címe:

http://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr8913566127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

>James 2018.01.11. 16:21:32

Egyszer otthon el akartam lógni egy napot a suliból, elmentem a dokihoz, hogy fáj a hasam. Megnyomogatta és beutalót adott vakbélgyanúval. :D Voltam 13-14, azóta csak akkor megyek orvoshoz, ha visznek, mert nem vagyok magamnál.

orient 2018.01.12. 12:53:39

Kiraly sztori. Nekem is lenne hasonlo Finnorszagbol, Olaszorszagbol es Magyarorszagrol is. Tokre erdekes hol es hogy megy a rendszer, de kb sok kulonbseg nem volt. Nagyvonalakban kb. amit mindenki tud, altalaban kint tobba a penz, jobban meg vannak fizetve korhazak valamivel jobb allapotban vannak (bar a finn allami jorhaz sem volt egy voyager urhajo ahogy sokan gondolnak, olasz meg kb egy masodik vilaghaborus intezmenyre emlekeztetett amit kicsit feljavitottak. Magyart nem kell bemutatni, de penzhiany, orvoshiany es lerobbant epuletek ellenere itthon volt a leggyorsabba diagnozis es az megoldas is.

RTB 2018.01.12. 13:11:27

index czímlap lett. !!

Andalúziai kutya 2018.01.12. 13:30:41

Ganglionnak hívják a rejtélyes púpot ami a csuklódon volt...

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 13:39:24

@RTB: Jaj de jo... :)
@Andalúziai kutya: Igen kozben mar felvilagositottak masok is, koszi. Akkoriban meg dr. Google sem rendelt :)

RTB 2018.01.12. 14:05:50

GYerekkoromban sokat voltam kórházban, mert nagyon durván allergiás és asztmás voltam, és aki a 70-es években, vagy a 80-as évek elején volt allergiás+asztmás, azt általában megfázással, nyári influenzával diagnosztizálták, aztán amikor nem volt változás, akkor jöttek aliterszámra itatott köptetők és maripenek, semicilinek, nagyon erős és szar és természetesen hatástalan antibiotikumok. Még kórházban is voltam emiatt, mert májustól szeptember közepéig mindig beteg voltam (mivel a nagymamám is azt hitte, hogy meg vagyok fázva, soha nem ehettem a fagyit, mert rosszat tesz a torkomnak. Aztán amikor mégis titokban ettem egy fagyit, és estére jóhogy befulladtam pollenek miatt, jött a duma, hogy az a rohadt fagyi... Nagyon frusztráló volt).
Szóval a kórházban két dolgot láttam, ami beégett a tudatomba: Egy gyerek a rácsos ágy közepére kakált, majd összegyúrta és megette. Egy másik gyerek pedig sajtot evett, majd kihányta, és felnyalta. Főleg utóbbi kettő miatt, felnőtt fejjel kerültem az egészségügyi intézményeket, még a háziorvost is. JA, közben az asztmám eltűnt, szerencsére.
A 20-as, 30-as éveimet leéltem úgy, hogy influenzát, bakteriális légúti felülfertőzést lábon kihordtam, aztán következő kórházi látogatásom a feleségem terhestornája volt, amin MINDENKÉPPEN ott kellett lennem. Én voltam az egyedüli férj, ennek megfelelően nálam csak a tornázó anyukák érezték kellemetlenebbül magukat. Többet nem kísértem el oda:) Aztán persze a szülés, ami tök jó volt hatalmas élmény, már kétszer is.
Majd pár évvel később a kisebbik gyerekemmel kellett kórházban éjszakáznom. Az is nagy élmény volt, rendesek voltak a nővérek, megmondták a wifi jelszót, a gyerek meggyógyult, nem volt semmi probléma. A háziorvosomat már rendszeresen látogatom, mert muszáj, a gyerekorvosunk meg olyan mint egy autista robot. Néha neki viszünk egy csokit, na bumm.
Röviden ennyi a magyar egészségüggyel kapcsolatos összes tapasztalatom

Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.01.12. 14:33:30

Ez egy rohadt narancsfidesznyik orbánseggnyaló nácifasiszta poszt, amiért nem fikázza Orbánt és a Fideszt a magyar egészségügy mindent alulmúló állapotáért, amit egy balliberális kormány természetesen azonnal a népszerű kórházas filmsorozatok szintjére hozna.

Az meg külön szégyene a posztnak, hogy a fejlett ír egészségügyet a miénknél alig vagy egyáltalán nem jobbnak állítja be, ezzel azt a tévhitet keltve az olvasóban, hogy a Fidesz által porig rombolt magyar egészségügy nem is olyan szar, mint ahogy azt a balliberális igazmondók állítják.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2018.01.12. 14:47:01

Jó írás. Kíváncsi vagyok, az 50 eurós vizitdíj hova megy? Helyben marad, az ellátó intézménynél, vagy bemegy egy nagy kalapba?

Anakin Solo (a.k.a. Ape) 2018.01.12. 15:24:21

Kanadában laknak rokonok. Ott vagy fizeted magad után az eü biztosítást (mert alapból nem jár), vagy ha nagyobb cégnél vagy, akkor a cég fizet csoportos biztosítást. Viszont ezek ugye nem tartalmaznak mindent. Pl. fogászat nincs benne. Mikor x évente hazajöttek a rokonok látogatóba, akkor itt csináltatták meg a komolyabb dolgokat, persze maszek fogorvosnál, de még így is sokkal olcsóbb volt, mint kint. Nemrég szürkehályog miatt műtötték a kanadai rokonom szemét, de azért is fizetni kellett. Az eü biztosításban ott nem tudom mi van benne, de ezek szerint csak komolyabb dolgok.

febiha 2018.01.12. 15:45:10

Kicsit csalódottan olvastam az egyébként szellemes írást követő kommenteket: túl kevés a tízbites, fekete-fehér szöveg. (Akinek nem tetszik a hazai egészségügy, az gyurcsány- vagy sorosbérenc. Aki jót is mond róla, az agymosott fideszdroid narancshuszár stb. stb.) Azt hiszem, hogy a magyar egészségügy nehezen írható le egy szóval (szar vagy jó, pld.) Szerény és inkább nem közvetlen tapasztalatom szerint nagyon jó, tűrhető és botrányos elemei is vannak. Botrányos pld. a budai/budakörnyéki traumatológiai ellátás a János-kórházban. CNN-es és BBC-s, közvetett és szükségképpen felületes benyomások alapján annál egy-egy afrikai ország államcsínyében lőtt sérüléseket begyűjtők is jobb ellátást kapnak, az érintett főváros sürgősségi osztályán. A teljesen lerobbant 100+ éves kórházépület ugyancsak magyar sajátosság, a harmadik világban vagy nádkunyhó van, vagy egész tűrhető, funkcionális modern épület. Az persze biztos, hogy az a néhányszázmilliárd, ami elment a stadionokra, jobb helyen lenne ezeknek az épületeknek a felújítására vagy kiváltására költve.
(Végül csak letettem a garast, sorosbérenc vagyok.)

Anakin Solo (a.k.a. Ape) 2018.01.12. 16:58:24

@febiha: Az egészségügyről és problémáiról voltak az indexen nagyon jó cikkek. Érdemes elolvasni őket. Én is azt mondom, hogy azokat a stadion milliárdokat az eü-be kellene nyomni, de attól hogy építesz egy új kórházat, nem fog megoldódni kb. semmi. Abba kell személyzet is, szakképzett orvosok és ápolók, amikből jelenleg kb. minden intézményben hiány van. Sokan elmentek külföldre, de van aki itthon maradt, csak éppen szakmát váltott. Mert miért ápoljon és pelenkázzon, emelgessen idős embereket 130e Forintért, ha sokkal könnyebb és kevésbé felelősségteljes munkával ugyan ennyit vagy még többet is megkeres?
Emelni kellene a bérüket (ápolók, orvosok ,stb..) jelentősen, tehát nem 10-20 , hanem 40-50 százalékkal, de hosszú távon ezt meg nem lehet kigazdálkodni a jelenlegi TB befizetésekkel. Mennyi a minumum TB? 7110 Ft havonta. Ez fele annyi egy hónapra, mint amit a posz szerzője egy sima egyszeri háziorvosi látogatásért (50 Euro kb. 15.000 Ft) kifizetett. Amíg a TB nem lesz megemelve, amíg az egész eü rendszer nem lesz átláthatóra átalakítva, és az eü dolgozók nem lesznek megfizetve, addig itt semmi javulásra ne számítson senki. De ezt az eü átalakítást meg nem meri meglépni senki. Eddig egyetlen kormány sem mert hozzányúlni!

febiha 2018.01.12. 17:13:47

@Anakin Solo (a.k.a. Ape): így igaz! Azért is említettem az épületfelújításokat, mert ezzel a a rendszerszintű reform hiáynában is javulna az ellátás színvonala. Elvégre csak jobb - még ha nincsen is elég ápoló - egy olyan mosdóba bemenni, ahol nem redvesek a falak és egy olyan kórteremben heverészni, ahol nem hull a vakolat és nem fú be szél a 80 éves nyílászárón keresztül.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 17:43:22

@zombizan: Ez az orvosoknál marad, ez kvázi a fizetésük, bár erről bővebb infóm nincs, bár mivel számlát egyszer se adtak, gondolom, hogy így van. Az írek is ki vannak ám akadva erre, hiszen ha mondjuk egy családban (itt jó nagy családok vannak) több gyerek beteg lesz akkor az 50 euró fejenként érvényes akkor is ha egyszerre mennek orvoshoz. Sok orvos pedig a kontrollért is újra beszedi a pénzt, olvastam olyat, hogy egy betegnek két hét alatt hétszer kellett visszamennie az orvoshoz ugyanazzal a panasszal, az pedig mind a hétszer legombolta róla az 50 eurót.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 17:45:08

@Anakin Solo (a.k.a. Ape): Az ír kollégáim is Magyarországra járnak fogorvoshoz, mert még repjeggyel együtt is olcsóbban kijönnek. Egy tömésért már repkednek a 2-300 eurók, ha meg ennél komolyabb bajod van, akkor az ezresek.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 17:55:41

@Anakin Solo (a.k.a. Ape): Az általános TB egyébként itt sem magas, jövedelemarányosan, sávosan van megállapítva, évi 70 ezer euró bevételnél is csak 4,5%, minimálbérre pedig csak 2%. Ráadásul ez nem is csak TB, mert ezt az Universal Social Cahrge nev adót két másik adó (health levy, income levy) összevonásából hozták létre. Az mondjuk máig rejtély számomra, hogy mire fizetik az emberek ezt az évi cirka 3000 eurót, ha minden szolgáltatás fizetős :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 17:56:19

@febiha: "túl kevés a tízbites, fekete-fehér szöveg."
Nem volt elég sokáig címlapon a poszt :)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.01.12. 18:36:42

@febiha:

"túl kevés a tízbites, fekete-fehér szöveg"

Hm. Tíz biten elég sok árnyalatot lehet ábrázolni a fekete és a fehér között. Biztos ezt akartad írni?

Untermensch4 2018.01.12. 20:48:33

@febiha: Mint kiderült, magyarisztánban az "új kórházépület eu-s pénzből" c műsorszám is cifrázható. Átadás után vették észre hogy bizonyos liftekbe nem fér be a mentősök kerekes hordágya...

Untermensch4 2018.01.12. 20:50:00

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Sztem az tévesztette meg febiha-t hogy nem teljesen jól jön át a soraid között a szarkazmus, és ő a kevésbé jó sorközökre fókuszált.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.01.12. 20:52:00

@Untermensch4:

A fene azokat a nem EU-kompatibilis hordágyakat!

Gyengébbek kedvéért (persze nem neked szól): ez szarkazmus volt.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.01.12. 21:10:33

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Mondjuk jó volt a fenti megszemélyesítés, mert ha nem látom a nicket, simán elhiszem.

tudorok 2018.01.15. 08:23:27

@Kovacs Nocraft Jozsefne: :-)))) savanyú az a bizonyos mi???:-))) komcsiknál jobb volt. Te már csak tudod elvtársnő

Untermensch4 2018.01.15. 16:56:37

@tudorok: Még abból az időből amikor ideiglenesen itt állomásozott a szocializmus építgetése, fennmaradt egy kifejezés: "a sorok között olvas"... de gondolkodni kell hozzá. :)