Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

A karácsonyfaállítás terrorja

2012. december 08. - Firestarter.18

Pillanatok múlva itt a karácsony, ideje mentálisan felkészülni a faállítás nyűgjére.

Ugyan, van még addig idő”, inti le az asszonyt a ház ura mikor az december hatodikán már a fenyőfával nyüstöli. Majd a jövő héten. Vagy azután. De semmiképpen sem huszonnegyedikén, mint tavaly. Meg az előtt.

Mert a fenyővásárlás az a férfi dolga, egyébként is, társadalmunk évezredek óta arra épít, hogy a FÉRFI, így nagybetűvel elmegy a barlangból/sátorból/kunyhóból/házból, hogy aztán hazahozza a vadat/zsákmányt/tüzelőt/fizetést, amivel a nő majd kezd valamit. Vagy visszazavarja a férfit az erdőbe/mezőre/hegyekbe/városba/piacra mert nem elég jó/szép/finom amit hozott. Tulajdonképpen ez a sajátos körforgás tartja mozgásban a világgazdaságot, csak egyik neves közgazdászprofesszor sem meri ezt kimondani. Nyilván, hisz mindnek van felesége.

A nők valahogy különösen érzékenyek a fenyőfára, hiszen az szimbólum (szeretet, béke, ünnep, CSALÁD) s a nők valami perverz vonzalmat éreznek minden szimbólum iránt. Válogathatunk hát akárhogy, kikérhetjük szakértők vagy más nők véleményét, majd vihetjük haza a legszebb fát amit találtunk, úgyse lesz jó, az asszony biztosan találni fog rajta valami kivetnivalót.

-Szebbet nem találtál?”

Nézd milyen kacska itt oldalt!”

Alig van ága!”

Túl sok az ága!”

Ilyenkor a legrosszabb, amit mondhatunk, hogy "Akkor legközelebb menj te, és vedd meg te!". Ennek a mondatnak minden körülmények között beláthatatlan következményei vannak, csak az extrém sportok szerelemeseinek, illetve az ünnepet a szabadban tölteni kívánóknak ajánljuk.

Mindegy, jövőre szebb lesz.

A faszt lesz, ugyanúgy nem lesz jó az sem. A rutinosabbak ezen már fel sem akadnak, amúgy is tudják, a neheze csak ez után jön majd.

 

A megvásárolt fát el kell ugyanis dugni a gyerek elől. Mert az nem úgy megy ám, hogy apa hazaesik a piacról, lebassza a fát az előszobába a gyerek lába elé, hogy "Ne fiam, boldog karácsonyt!" Komoly lelki sérülést okozhatunk így szemünk fényének, plusz ugye megint konfrontálódhatunk az asszonnyal. Nem, a fát a Jézuska hozza, szóval Szentestéig valahol biztonságba kell helyezni. Senkinek nem jó, ha a gyerek korábban megtalálja, főleg persze nekünk (jön az asszony megint) de a gyerekben is komoly károsodásokat okozhatunk. Rájön, hogy Jézuska nincs, és hogy az ajándékokat apa veszi. Ettől még jobban elkeseredik, hisz mivel az ajándékokat apa veszi, apa meg csóró, így már biztos nem lesz xbox a fa alatt.

Ha esetleg az átlagnál hülyébb gyereket nemzettünk (vessünk magunkra) akkor a fa megtalálásakor azt is hiheti, hogy apa a Jézuska. Ez több szempontból sem előnyös, egyrészt ha ezzel fog dicsekedni az iskolában, akkor soha a büdös életben nem lesz egy barátja sem, nemhogy csaja. Kivénhedt alkoholistaként fog megöregedni a nyakunkon, s egy csendes éljelen elmetszi nyakunkat a nyugdíjunkért. Másrészt minket is körberöhög majd az egész lakótelep, micsoda hülye gyerekünk van miután az iskolában mindenkinek elújságolja, apa a Jézuska.

Szóval a fát el kell dugni, mindenki jobban jár. Panelban az erkélyen kívül sok választási lehetőség nincs, itt már csak azt kell megoldani, hogy a gyerek ne jusson ki oda. Ebből a célból lelakatolhatjuk az ajtót, de így macerás cigizni menni. Cigizni ugyanis csak az erkélyen lehet természetesen. Nem kell mondani, ezt a szabályt 95%-ban a nők hozzák, s a férfinak kuss. Szadistább szülők mondhatják a gyereknek azt, hogy az erkélyen bezsákolt gyanús csomag az a testvére, s ő is így járhat ha nem eszi meg a spenótot. Hatásosabb, ha halkan, lassan a fülébe suttogjuk.

 

A fa tehát megvéve, eldugva, asszony nyugton, a gyerek pszichológusnál. Eljő a Szenteste, a béke, a nyugalom, megértés, a szeretet pillanata. Kivéve a férfinek. Neki ugyanis valahogy bele kell dolgoznia az áldott fenyőfát a fenyőfatalpba. Ez embert próbáló feladat. Hiába a szeretet ünnepe, nincs olyan férfi a világon, aki szitkozódások nélkül képes végrehajtani a feladatot.

Mint ahogy annak idején szalmatüzek jelezték a vándornak, hogy a háznál disznóvágás van, úgy ma a fagyos éjszakába üvöltött káromkodások jelzik, fenyőfát farag a ház ura. Csak sejteni lehet, hány sorstársunk gondolkozik el azon, hogy hamarjában felveszi az izraelita vallást. Ha ezzel nem kéne lemondani a szalonnáról és s sörről, biztosan sokan megtennék. Hihetetlen, milyen meggyőző erővel bír egy fél tábla fokhagymás abált szalonna.

 

Az első és legfontosabb dolog, hogy egyáltalán megtaláljuk a fenyő talpát. Mert ugye tavaly is égre földre kerestük, ezért amikor végre meglett, eldöntöttük, hogy egy nagyon jó helyre fogjuk tenni, hogy tuti megtaláljuk. Igen, igen, de hol az a hely?

A gondolkodást elősegíti az alkohol, s amúgy is az ijedtségre inni kell valamit. Gondolkodás közben, azon is elrévedezünk, vajh meddig van nyitva az OBI, ebbéli tűnődésünket az asszony égtelen dörgedelme szakítja meg.

Hátranézünk, s ott áll a nappali ajtajában kötényben, mézeskalácstésztás kézzel, magasra emelve a Szent-jobbként körbehordozott fenyőtalpat, s úgy néz le ránk, hogy biztosak vagyunk benne, nem éljük meg a Mennyből az angyalt.

Itt van!!!”

Hangjából egyszerre hallatszik harag, megvetés, szánakozás és keserűség, ó miért is nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül, bezzeg ő biztos nem lenne ilyen tohonya. Ráadásul nekik becsavarós talpuk van, azt még faragni sem kell.

Az ijedtségre és a megtalált talpra inni kell, meg egyébként is fel kell készülni a faragásra.

 

Abban azért egészen biztosak lehetünk, hogy a fenyőfatalp-tervező mérnökök közül egy sem látott még közelről igazi fenyőfát. Mással nem igen lehet magyarázni, hogy az egyébként 30 cm kerületű fenyőkhöz miért terveznek 15 cm kerületű lyukkal megáldott talpat. Esetleg az is lehet, hogy ezek a mérnökök másodállásban baltákat árusítanak, s nem akarták saját üzletüket aláásni.

Mert ilyenkor minden háztartásban előkerül az egész évben semmi másra, csak fenyőfaragásra használt szekerce, mellé a véső, kalapács, egyéni ízlés szerint más szerszámok. No és persze legalább négy sör, mert hosszú munka lesz ez.

Az asszony ilyenkor nagyon rutinosan leküldi a gyereket a boltba sütőporért, ne hallja már hogyan káromkodik félrészeg apja Szenteste a nappali közepén, magából teljesen kivetkőzve.

Apa tehát ittas, a fenyő nagy, billeg, gurul, a fejsze életlen, nem hibáztathatjuk hát a ház urát amiért néha mellé üt. Jobb esetben csak a parkettát hasítja fel, esetleg a padlószőnyeget pocsíkolja meg, rosszabb esetben egy-két ujja bánja.

Nem gond, az ügyeleten is lehet szép az ünnep, egyedül úgy sem lesz az ember. Lesznek ott más fafaragó kollégák is, velük eszmét, viccesebbek ujjat cserélhetnek. Majd lassan megérkeznek a háztüzesek is, őket követik az éltelmérgezésesek, majd legvégül az alkoholmérgezésesek esnek be, szó szerint.

Ilyenkor azért az asszony szíve is megenyhül, gyengéden átöleli szeretett férjét, aki meredten nézi a zacskó jég között sápadtan megbúvó mutatóujját, s a fülébe súgja: „Jövőre műfenyőt veszünk.”

De aztán mégsem, mert milyen az már. Meg amúgy is tavaly is olyan szépet vettél, s olyan ügyesen befaragtad.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr424954915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.