Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Amikor majdnem maghaltam a pókerasztalnál

2012. december 12. - Firestarter.18

Bár éveket pókereztem végig kisebb-nagyobb intenzitással, az élő póker valahogy mindig elkerült. Egyrészt ahol laktam, az nem éppen Las Vegas, s a Teke sörözőt se a Bellagio. Ha normális élő játékot akartam, buszra kellett szállnom. Ezt egyszer tettem meg, s végül csak közepesen bántam meg. Pedig biztos voltam benne, hogy meglincselnek. 

 

Egy megyeszékhely pókerklubjáról van szó, szándékosan nem nevezem nevén a gyereket, mert minek. Azóta meg is szűnt tán. Szóval, egy kocsma tetőterében volt berendezve, akkori szememmel nagyon komolynak tűnt, most már ki is fordulnék ahogy belépek. Voltak asztalok meg minden, először ültem posztó felett, igaz nem hokedlin képzeltem el álmaimban. Tele voltam önbizalommal, akkoriban - hat vagy hét éve - csekélyke tudásommal fosztogattam a BOSS-on a törököket. Gondoltam ez sem lehet gond.

 

Osztó nem volt, mindenki maga kevert, ennek még lesz jelentősége. Asszem 5000-es second chance volt, akkoriban azért ez sok pénznek számított nekem, egy vidéki kisvárosban egy ezresből megvan a hétvége, és még dugtál is. De hát bejöttem a nagyvárosba.

 

Mondhatjuk asszem, hogy a mezőny nem az én kaliberem volt. Egybenyakú vállalkozók, piti és nem annyira piti dílerek, alvilági figurák, olyanok akikkel hajnal háromkor a vasútállomások restijében találkozni. Már aki jár ilyen helyeken, mert én nem. Szóval ott álltam/ültem pelyhedző tökömmel egy olyan teremben, ahol vagy háromezer év szigorítottat minden gond nélkül szét tudtam volna osztani. De mást osztottam.

 

Első parti az asztalomon, én osztok. Nem szégyellem, remegett a kezem, kerültem a szemkontaktust, mert olvastam a Pillangót, s próbáltam a legkisebbre összehúzni magam. Első partiban kiosztottam magamnak egy ász párt. A szemközti Magda Marinkónak meg KK-t. Ilyen nehezen még nem adtam meg allint ász párral, gondolkodóba estem mi fontosabb, az életem, vagy a duplázás. Igazi pókeres ambícióim voltak akkor még, szóval megadtam. Ma már lehet dobnék.

 

Szóval dupláztam, Marinkó meg akkorát szusszantott, hogy majdnem beszippantotta a paklit. Folyt a játék tovább, izzadtam mint kurva a templomban, vagy kisnyugdíjas a hentesnél, nem igazán játszottam, dobáltam szorgalmasan. Mellettem is egy vállalkozó ült, olyan bicepsze volt, mint a combom. Pedig nincs kis combom, meglátszik rajta a 20 év foci. Na ő éppen telefonált, biznisz nevör sztápsz, majd lenézett, s felemelt mutatóujjával megállította a játékot. Mindenki azonnal megmerevedett. Rámnéz, s mutat lefelé. Amit láttam, azt nehezen emésztettem meg, s ha erre a pillanatra gondolok, még a mai napon is összeszorul a gyomrom.

 

Történt ugyanis, hogy így vagy úgy, de valamelyik keverésnél egy ász leesett. De nem ám a földre, hanem a feltűrt farmernadrágom kis peremébe. Ott kukucskált felfelé rám, én meg hirtelen végiggondoltam, mennyi mindenről maradok le ebben a szép életben. A vállalkozó két ujja közé vette az ászt, s felemelte. Döbbent csend a teremben, mindenki rám néz.

 

Érted, bejön a hülyegyerek, kipakliz magának egy AA-t egy KK ellen, majd egy ászt találnak a gatyájában. S mindez véletlen. Biztos voltam benne, hogy ezek az alakok kevesebbért is öltek már embert, s mivel senki sem ismert a teremben, gond nélkül el lehet tüntetni a hullámat. Már nem görcsöltem, elfogadtam a sorsomat mint a bitó felé ballagó szerencsétlen. Mint a filmekben, kiittam a kólámat, hátradőltem (volna, ha nem hokedlin ülök). Gyertek bazmeg!

 

De nem jöttek, érdekes módon hihetőnek találták, hogy mindez csak véletlen volt. Nem igazán hittem el mi történik, de azért örültem persze. Ettől a bátorságom is megjött, s elkezdtem játszani. Végül egészen a döntő asztalig meneteltem, ott TT-vel estem ki valami J9 runner kétpár ellen, de fizetős helyre értem, s valami pénzmagot is hazavittem.

 

Aztán olyan gyorsan húztam el, ahogy csak tudtam. Nem kell mondanom, többet még az utcát is elkerültem ha arra jártam.

 

A következő posztban az igazi falusi kocsmapókerről írok, majd mert az aztán felejthetetlen hangulattal bír.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr794962223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

christvhu 2012.12.17. 13:54:48

Ez király és abszolut életszerű. Persze azért voltak itt a kies honban teljesen kultúrált és elegáns klubok is hajdanán, akár a Colosseum, vagy éppen, - emlékszik még valaki erre - a Fészek klubban, hogy a Miami, Doyle, Lídó, Acapulco vagy Aréna, Gold, Zappa (micsoda játékosok voltak ott, istenem -Alonso, Maverick, Simon Peti, Vikor Dani, Tóth Csaba, hogy csak pár éppen eszembe jutó nevet mondjak ) vonulatról ne is beszéljünk. Vagy említhetnék nyíregyházi, miskolci vagy akár zalaegerszegi klubokat is. Most pedig ott tartunk, hogy talán egy kezemen meg tudom számolni a honi élő klubokat és azok sem a játék színvonaláról híresek.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2012.12.18. 21:55:26

Persze, vannak/voltak normaslis klubok, csak videkikent nem volt lehetosegem egyikben sem megjelenni.