Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Best of Firestarter18 #2

2015. december 06. - Firestarter.18

2006. május 1.

„Tegnapi nap nem pókeres szempontból: Vót ám itt is majális, bár kitudja miért, itt április 30.-án. Biztos mer má’ város vagyunk, oszt má’ így szokás.

A program ugyanaz, mint az előző 30évben: Aszfaltrajzverseny, kerékpáros ügyességi verseny, ötödölő fantás meg kólásüveggel, focibajnokság fagyiért, Vadvirág népdalkör műsora, Nefelejcs citerazenekar, tombolahúzás.(véletlenül hallottam, hogy a tombola egyik nyereménye egy zsák indítótáp volt...hiába, város vagyunk...) Este ugyebár felvonulás mazsorettel meg fúvószenekarral. A további műsort nem tudom, mert elindultunk zülleni (egész jól sikerült).
És akkor a mai nap eddig: Fél 4 re értem haza, bumm az ágyba. 11kor ébredek, szemem még csukva, szám mint a tapló, másszunk ki a konyhába valami folyadékért. Első rossz hír, nincs tej. Hmm..ez nem jó. Második rossz hír, kávés sincs. Főzni kéne. Főztem. Kortyolom a kávét, majszolom a májas kenyeret, próbálom összerakni a tegnap estét. Öcsém kijön egy könyvel a kezében, ÓÓ mondom csak nem matek legyen (mindig nekem kell neki segíteni, holott olyan satu vagyok belőle hogy na) És persze matek volt. Alig élek, nem látok, agyam mint egy mosogatószivacs, és magyarázzam el neki a párhuzamos szelők tételét meg mittuménmilyen transzformációkat, és adjak feladatokat neki. Na, mondom most pont ez hiányzott nekem. Azt persze nem mondhattam neki, hogy másnapos vagyok, mert milyen példát mutatok. Szal zutty a matekba. Nézegetem a könyvet, dunsztom sincs az egészről, de felolvasom neki ami a könyvben van, kicsit más szavakkal, erre bólogat, hogy jó, ezt már tudja. Mondom ennyi az egész. Jó akkor adjak feladatokat. Nézem a könyvben a feladatokat, látom csak annyi, hogy van egy szám, és akkor azzal kell valamit szerkeszteni. Na, felírtam egy lapra vagy 20 számot, mondom ezeket csináld. Most ott jól elszöszmötöl vele.

Ma nem lesz sok póker...”

 

Ahh, régi szép idők, amikor még annyi volt a másnaposság, hogy zúgott a fejem és ki volt száradva a szám. Valahogy az ember azt hinné, hogy az élet előrehaladtával a szervezete egyre több tapasztalati ponttal gyarapszik az alkohol lebontásának kényes kérdésében, és így egyre könnyebben birkózik meg ezzel a feladattal. Hát lehet, hogy bennem vannak valahogy rosszul bekötve a drótok, de én ahogy öregszem úgy leszek egyre szarabbul másnap. Ráadásul egyre kevesebb alkoholtól. Mi lesz a vége ennek, tíz év múlva megeszek egy konyakmeggyet és két napig nem tudok felkelni az ágyból?

Persze fiatalabb korában könnyebben is duhajkodik az ember, mert másnap nyugodtan fekhetik, sőt még sajnálják is, hogy biztos valami rosszat evett előző nap. Ágyba kapja a reggelit, és hagyják nyugodtan vergődni. De ha már az ember idősebb, akkor egy rendesebb berúgás után egyrészt asszonka haragjával is szembe kell nézni, másrészt másnap esetleg dolgozni kéne menni, vagy ha a júzer ügyesen úgy intézte a bebaszcsizást, hogy másnap szabadnapos legyen akkor meg asszonka fogja rángatni ide meg oda csakazértis. Vagy a gyerekkel kell lemenni a játszótérre, akinek nem szép dolog azt mondani, hogy apa most nem szeretne játszani, mert okádik már csak a hintázás gondolatától is.

Ennek tetejében a társadalom is megvetéssel tekint a másnapos emberre. Míg ha valaki náthás, fáj a háta vagy eltört a lába azt sajnáljuk, átengedjük a helyünket neki a buszon, vagy előre engedjük a sorban, addig a másnapos szerencsétlent semmilyen ilyen privilégium nem illeti meg, csak kiröhögik. „Elnézést, leülhetnék, nagyon másnapos vagyok” Ugye, milyen hülyén hangzik?

A világon egyetlen olyan hely van, ahol a másnaposokat egyfajta hősként ünnepeli a közvélemény, ez pedig Írország. Itt abszolút megszokott azért betelefonálni a munkába, hogy másnaposság miatt nem tudsz menni dolgozni. Vagy be se telefonálsz, csak nem mész be. És a főnök elfogadja, sőt még sajnál is. Persze, hisz a múlt héten ő nem jött be ugyanez miatt. Az írek egyébként is bebaszástól bebaszásig élnek, három állapotuk van: vagy épp inni készülnek, vagy épp részegek, vagy épp ittak. Lassan kezdek is rájönni, hogy nem véletlen, hogy ezek szigeten élnek...

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr858458242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.