Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Ezért rúgták ki Mourinhót

2015. december 20. - Firestarter.18

images.jpgHa gonosz lennék, most azt mondanám, sajnálom, hogy kirúgták a Chelsea-től José Mourinhót, mivel hogy United-drukkerként öröm volt látni, ahogy egyre mélyebbre süllyed. A tabellán, és úgy általában is. De nem vagyok gonosz. Sőt, bármennyire is ellenszenves számomra, kissé sajnálom is. Nem mint személyt, hanem mint futballedzőt. Piszok rossz érzés lehet, ha az embert hátba támadják és elárulják azok az emberek, akiknek az lenne a dolguk, hogy harcoljanak érte. Kicsit olyan ez, mint amikor a legénység fellázad, és a pallóra küldi a hajóskapitányt, aki előtte számtalanszor kivezette őket a viharból.

Ne essünk ugyanis illúziókba, az elmúlt hetekben a Chelsea-nél egy egészen nyílt edzőbuktatás zajlott le. Valamiért a csapat hangadói (első körben Hazard, Fabregas és Pedro neve merült fel) úgy gondolták, hogy ők többet nem szeretnének José Mourinhó irányítása alatt dolgozni, és ennek egy egészen genyó módón adtak hangot. Valami biztos van a háttérben, amiről mi nem tudunk, és nem is fogunk tudni soha. Talán a csinos orvosnő távozása hagyott ilyen mély lelki sérüléseket a játékosokban, (az új orvos nem ápolt olyan jól) vagy nem tetszettek az edzések (má’ megin’ minek futunk José?) esetleg Mourinho a tőle megszokott finom stílusban megpróbálta letörni a hangadók szarvát az öltözőben. Akárhogy is volt, ez egy ritka féreg húzás bármilyen csapatsportág bármilyen szintű osztályában. De most tekintsünk el egy pillanatra ettől a konkrét esettől.

Magyarként azért nálunk nem olyan nagyon ismeretlen fogalom az edzőbuktatás, szakértők szájából (akik pár éve maguk buktattak edzőt, vagy épp buktatott edzők voltak) már olyan természetesen hangzik, mint a tolódás vagy a keresztpassz. Én azonban inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi játszódik le annak a profi (állítólag) sportolónak a fejében, akik úgy megy ki a pályára, hogy szándékosan veszít csak azért, mert nem tetszik neki az edző pofája. Ezzel szembeköpve azokat a csapattársait, akik meghalnak a pályán, és szembeköpve a szurkolókat is, sőt szembeköpve a sport egész szellemiségét, hogy ilyen hatalmas frázisokat pufogtassak.

Ha én mondjuk, szakácsként dolgozom, és nem tetszik a főszakács pofája, akkor két dolgot tehetek: összeszorítom a fogamat és dolgozom, vagy azt mondom viszont látásra. De ez olyan, mintha én szándékosan elsóznám a főszakács kajáját, csakhogy így megszabaduljak tőle. De ezt bármilyen munkára és munkahelyre át lehet ültetni. Hol létezik az, hogy egyesek szándékosan szabotálják a főnök és a cég munkáját, és nem őket, hanem a főnököt rúgják ki?

A futballban minden az edző hibája, most is minden a Mourinho hibája, nyilván elfelejtett mindent a futballról. Fabregast miért nem veszi elő senki, hogy a tavalyi 17 gólpassza (a legtöbb a bajnokságban) után idén miért csak kettőt adott a bajnokság féltávjánál? Nyilván Mourinho mondta neki, hogy „Idefigyelj Fabregas fiam, nehogy odaadd a labdát a gólhelyzetben lévő társadnak!” De Hazardnak sem veti a szemére senki, hogy egyetlen lőtt gól talán nem elegendő 1266 játékperc alatt. Heti 250 ezer fontért. Gondolom őt is megfenyegette Mourinho, hogy nehogy a kapu közelébe menjen.

Na de ne féljünk, most, hogy Mourinho távozott, hirtelen Fabregas és Hazard formája is felfelé ível majd, előbbinek eszébe jut, hogyan kell gólpasszt adni, utóbbi meg Youtube-videók alapján megtanul gólt lőni. A BL-ben is, mert arra azért nagyon ügyeltek a lázadó játékosok, hogy a Bajnokok Ligájában azért tovább jussanak. Mondjuk, ha én lennék Abramovics, és megtudnám, hogy 1-2-3 játékos szándékosan szabotálta a csapatot, azonnal elzavarnám az összest, ha az U16-al kell kiállnom a következő bajnokin, akkor is. Sőt, még az idei évre kifizetett fizetésüket is visszaperelném, meg még egy kis extra kártérítést is, csakhogy jobban fájjon.

Egyértelmű, hogy Mourinho egy ponton elveszítette az öltözőt, amit utána már nem is lehetet visszaszerezni. Erről az egyik Alex Ferguson könyvben ír a szerző: ha nem az edző a főnök az öltözőben, akkor onnantól vége. A könyv szerint ez volt Ferguson egyik nagy erénye, és ezért volt sikeres a United alatta: a játékosok annyira féltek tőle, hogy nem mertek kikapni. Őt is kikezdték persze annak idején az idősebb játékosok amikor a Unitedhez került. Mit tett? Rövid úton elzavarta a csapat két legjobb játékosát, akik megpróbálták tőle elvenni az öltözőt. A szurkolók persze a fejét követelték, de a csapat hosszú távon profitált ebből.

Azért hoztam fel Fergusont példának mert kicsit úgy érzem, hogy most a Unitednél is edzőbuktatásnak lehetünk szemtanúi, bár tegyük hozzá, hogy van Gaal mindent megtesz annak érdekében, hogy megbukjon. Nekem, aki egész életemben a United fociján szórakoztam döbbenetes látvány volt pl. a PSV elleni hazai BL-meccs. Ferguson idejében is veszítettek meccseket, de elképzelhetetlen volt, hogy ha hazai pályán a United hátrányban van, és mit ad isten a BL-továbbjutás a tét, akkor az utolsó negyed órában ne szögezze oda az ellenfelet úgy a kapuhoz, hogy a kapus már a lelátó negyedik sorában álljon. De ugyanez igaz a bajnoki meccsekre, mintha a játékosok nem akarnának nyerni. Különösen érdekes volt megfigyelni a régi, Ferguson időkből marad játékosok és az újak közötti különbséget pl. a Wolfsburg elleni BL-meccsen, ahol szintén a továbbjutás volt a tét. Smalling, Rooney és De Gea arcán látni lehetett, hogy nem értik, a többiek mi a francot csinálnak, és miért nem támadnak. De Ryan Giggs arcát is érdemes figyelni, olykor tényleg azt várom, hogy felpattan és elkezdi fojtogatni van Gaalt.

El lehet képzeli mit érezhet az egyszeri Chelsea vagy United drukker aki a szezon elején kifizette az 1000-1500 fontot a szezonbérletére, majd az kell néznie, hogy a játékosok alibipasszokkal untatják egymást, mert ők most épp edzőt buktatnak. Közben pedig annyi pénzt tesznek zsebre egy hónapban, amennyit a lelátón ülők egész életükben nem fognak megkeresni. Vagy mondjuk úgy, hogy ha én úgy dolgoznék a munkahelyemen, mint ahogy mondjuk Fellaini focizik, akkor már rég munkanélküli lennék. Persze csak az irigység beszél belőlem, én ha akarnék se tudnék tízből nyolc fejpárbajt elveszíteni és olyan pontos alibi passzokat adni, mint ő.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr218458164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.