Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Így gazdagodhattok meg könnyen

Best of Firestarter18 #4 - Válogatás 10 év (nem feltétlenül legjobb) posztjaiból

2016. február 09. - Firestarter.18

dagobert_duck.jpegA meggazdagodás nem könnyű dolog, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy relatíve kevés gazdag ember rohangál a világon. De mint mindenre, erre is van egy egyszerű megoldás.

A legegyszerűbben úgy lehetünk gazdagok, ha eleve gazdag családba születünk. Ekkor tulajdonképpen sok dolgunk nincsen, el kell érnünk egészségben a 18. születésnapunkig, és onnantól miénk a világ. Tudom, ezt a tanácsot kicsit későn olvassátok, valószínűleg viszonylag keveseteknek van lehetősége holnap gazdagként újjászületni.

 

A következő megoldás, az, ha előállítunk valamit, majd azt eladjuk. Ez ugye a kapitalizmus alaptétele. Minél nagyobb a különbség az előállítási költség és az eladási ár között, annál gyorsabban leszünk gazdagok. Már csak ki kell találnunk, mit állítunk elő. Mi olyan dolgot tudnánk árulni ami gyorsan készen van és horribilis összegekért el tudjuk adni. És itt jön képbe a művészet.

A művészet az egy szubjektív dolog. Ami nekem tetszik, az neked nem, ami szerinted jó könyv, azt én még a kazánnak se adnám oda. Már csak rá kell jönnünk, milyen művészek szeretnénk lenni. Írhatnánk könyvet, a Harry Potteres nő is jól megszedte vele megát. Igen ám, de egy könyvet megírni macera, meg aztán némi tehetség sem árt hozzá, bár ez utóbbi nem feltétlenül szükséges. Olyan sok oldalakat legépelni a francnak van türelme.

Írhatnánk verseket is. Ez már egy fokkal jobb. A verseket egyszerűbb megírni, mivel rövidek, kevesebbet kell gépelni. A tehetség még annyira sem számít, mint a regényeknél, elég fellapozni egy kortárs irodalmi folyóiratot. De a költőkből ritkán lesznek milliomosok, szegény József Attila is odaadta volna a fél karját azért, hogy egyszer libacombot ehessen.

Zene. Megint csak nem jó, ki a franc tud kottát olvasni, szolmizálni, meg hangszeren játszani. Meg aztán meg is kéne tanulni legalább egy hangszeren játszani.

Ami nekünk kell, az a festészet. Nem egy ember lett már multimilliomos kék kockák meg zöld vonalak festegetésével, és még csak azokról a képekről beszélünk, amikről legalább tudjuk, hogy mit ábrázolnak. Mert vannak ugye elefántormánnyal meg majompöccsel festett mázolmányok is.

Csaknem négy éve kitaláltam egy biztosan működő metódust arra az esetre, ha elismert festőművészek szeretnénk lenni, ezt olvashatjátok alant.

 

 

2012. június 22.

„Eszembe jutott az egyik régi gondolatom a tökéletes, gyors, gusztustalan meggazdagodásról. Több ilyen ötletem is volt már, ebben itt az a meglepő, hogy akár működőképes is lehet. Kell hozzá némi befektetés, és pókerarc, hogy az egészet kibírjuk röhögés nélkül, illetve némi színészi teljesítmény.

Az alaptételünk az, hogy mindenféle sznob új- és régigazdagok horribilis összegeket képesek kifizetni mindenféle mázolmányokért, amikbe valaki belemagyaráz valami érthetetlen maszlagot mindenféle stílusokról, kifejező módról, látásmódról, majd rábökik, hogy 2 millió dollár. Jó példa erre, hogy legutóbb láttam a tévében egy hat éves kislányt, akinek a képeit mázolmányait tízezer dollárokért adták el. De van ilyen sztori elefántormánnyal meg majomseggel festett képekről is.

Szóval festegetni kezdünk, veszünk magunknak egy vastagkeretes szemüveget és egy le nem vehető sálat, a hajunkat vasalni kezdjük és felveszünk mindenféle modoros manírt. Csak Starbucksban kávézunk és Converse cuccokat hordunk. Ilyenek. De ettől még nem leszünk milliomosok, ilyen fazonokat ezerszámra lehet találni az éhhalál szélén. Azért, mert ők nem tudják a legfontosabbat: ha a megfelelő ember elég sokszor mondja a szarra azt, hogy arany, az emberek el fogják hinni, hogy a szar az arany. A politika évezredek óta ebből az egy tézisből táplálkozik.


Kell nekünk tehát valaki (de inkább valakik) akik majd a festményeinket magasztalják, persze nem ingyen. Ne féljünk, van az a pénz, amiért a legautentikusabb műértőt is meg lehet vásárolni. De nem is kell műértőt keresnünk, megteszi egy-két B-kategóriás celeb is, akik "coolak", és bármire kaphatóak. Ha kevesebb a pénzünk, akkor C-kategóriás celebek is megteszik. Pár ezer forintért simán bevállalják, hogy promózzák nekünk a képeinket. Erre majd rárepül a fókusz, aktív, mint légy a szarra. Persze ez nem fog sokáig tartani, ha ügyesek vagyunk, kapunk egy-két öt perces riportot, de ez pont elég ahhoz, hogy az emberek fejébe másszon a nevünk.

Ja igen, fontos olyan művésznevet választani, ami egyből megragad a fejekben. Ilyen pl. a Pikovánszky-Ignásovits Nándor Ajtony, mely nem csak hülyén hangzik, de az ipszilon és a ts miatt még nemesi ősöket is kreálhatunk magunknak. Az sem mellékes, hogy a monogramunk így PINA lesz, ami bulvárreklámértékileg óriási ziccer, a fél ország ezen fog röhögni. Mellesleg ki ne vágyna arra, hogy úgy írhasson alá autogramot, hogy PINA?

Felkorbácsoltuk tehát a médiapöcegödör hullámait, de ezt nagyon gyorsan kell meglovagolnunk, mert a sűrű szar nem hullámzik sokáig. El fognak felejteni bennünket, mint a bikicsunájt, aki azért olyan szomorú nem lehet, mert azzal az egy nótájával alkalmanként 200 rugóért lépett fel. Esténként akár három helyen is.

Szóval szerveznünk kell egy kiállítás megnyitót, hiszen ennyi idő alatt már legalább 50 képet mázgoltunk össze, darabonként 10 perc alatt. Jól frekventált, cool helyet kell választanunk lehetőleg Budán, egy közkedvelt kávézó teljesen jó erre. Az árakat emeltessük meg, egy ásványvíz legyen legalább ezer forint, lássa a paraszt hova jött. Persze legyen ingyen pezsgő, és pogácsa. Pogácsa mindig kell, arra rárepülnek a sajtó munkatársai is. Hidegtálat is rendelhetünk, az ingyen kajára még szegedről is fel fognak jönni az emberek.

Kellenek fizetett statiszták is, akik jó pénzért eljátsszák, hogy tetszenek nekik a képeink. Bólogatnak és hümmögnek, elismerően ciccentenek a nyelvükkel, és úgy általában látszik rajtuk, hogy bármit megadnának a festményeinkért. Kell konferansz és egy sztárvendég, a fent említett tucetcelebek ezt is szívesen elvállalják. Jó esetben erre küld egy kamerát a celebet futtató csatorna, ha nem akarnak, akkor kitalálhatunk valami műbalhét. Ha erre sem mozdul a csatorna, akkor bérelünk kamerát, odaállítjuk egyik havert, a mikrofonjára meg rátesszük az RTL logóját. A lényeg, hogy a betévedő paraszt lássa, hogy itt felhajtás van, esemény van, hisz itt a tévé.

Pénztárcánktól és pofátlanságunktól függ, hogy hány csatornát álmodunk meg, ha akarjuk akár a CNN is ott lehet a megnyitónkon.

Elkezdődik a műsor, ott vannak kint a képek a falon, mély, de semmit mondó címekkel (Ábránd, Gyötrelem, Színes gondolatok, Illatos formák, Formás illatok...stb.) és persze az árcédulák. 500K-nál olcsóbban ne adjunk képet, bóvlival nem foglalkozunk, másrészt nem láthatják, hogy megélhetési festők vagyunk, akik 10K-ért árulják a képeiket. Mi művészek vagyunk, a pénz nem számít, és egyébként is minden képnek története van, s érzelmi szálak kötnek hozzájuk, nehezen válunk meg tőlük. És itt jön a történet legfontosabb pontja.

A fizetett celebeinknek el kell mondaniuk, hogy ők már vettek nem is egy, de vagy három képet, mert sokat fog érni, ez egy új irányzat..stb. Ekkor pedig jönnek a fizetett statisztáink, és elkezdik "megvenni" a képeket. Viták alakulnak ki, veszekedések, egymásra licitálások, akár verekedést is rendezhetünk. A megjelent sznob értelmiség nem fogja tudni mi a fasz történik, csak azt az égető érzést fogják érezni gyomortájékon, hogy vásárolniuk kell.

Ha pedig már csak egy is megvesz egy képet, húzni fogja maga után a többit. Pontosan erről szól a sznobság. Egy-két képpel már simán nullszaldósra hozhatjuk a bulit, innentől pedig szinte semmi befektetéssel fog dőlni a pénz. Havonta egyszer rendezünk kegy megnyitót, a befolyt pénzből bérelünk egy kisebb galériát, közben pedig gyártjuk magunkról a különféle botrányokat, hogy a nevünk, a PINA, mindig közszájon forogjon. Közben, ha szerencsénk van, lassan magunk is alsó kategóriás celebbé válunk, elhívnak a Frizbibe, valami hülye vetélkedőbe, megdughatjuk Horváth Évát, és az élet egyéb achievmentjeit is unlockolhatjuk. Gazdagok és híresek leszünk.”

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr368458244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OneBall · http://oneball.blog.hu/ 2016.04.05. 17:07:09

Horváth Éva ígéretével megvettél, holnap kezdem is a munkát! :D

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.04.05. 17:12:25

@OneBall: Ez majdnem négy éve volt, szóval lehet már nem néz ki olyan jól ;)

OneBall · http://oneball.blog.hu/ 2016.04.05. 17:29:13

Vannak helyzetek, amikor nem válogathat az ember, és bármit meg kell becsülni! ;)