Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Miért jó szakácsnak lenni?

2016. február 18. - Firestarter.18

chef.jpgMiért jó szakácsnak lenni?

Sokak szerint a ki szakácsnak megy, az mind bolond. A jelöltek egy része azért, mert azt gondolja, szakácsnak lenni olyan, mint a filmeken és Jamie Oliver műsoraiban, ahol süt a nap, mosolyognak a hozzávalók és csak kedélyes főzőcskézésből áll a nap. A jelöltek másik fele pedig azért, mert bár tudja, hogy ez nem igaz, mégis szakácsnak áll. De vajon miért is jó szakácsnak lenni?

Bizony, sokan a szakácskodást valami hallatlanul izgalmas, urambocsá’ szexi dolognak tartják. Az embernek van egy bazi nagy konyhája mindenféle felszerelésekkel telezsúfolva, hozzájuthat a világ legjobb minőségű hozzávalóihoz, és újabbnál újabb fantasztikus recepteken törheti az agyát. Valóban, ilyen a szakácsok élete. Annak a felső 1%-nak, aki főszakács valamelyik Michelin-csillagos étteremben. A többieknek marad a szopás. Végtelenül hosszú, monoton műszakok, pörgés, meleg, kiabálás, fáradtság, korán kelés, későn fekvés, satöbbi. De azért ennek a szakmának is megvannak a szépségei, lássuk, miért is jó szakácsnak lenni!

 

  1. Nem jó.

  2. Tényleg nem az.

  3. Mondjuk abból a szempontból tényleg jó szakácsnak lenni, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy az ismerőseid között elterjed, hogy te szakács vagy, neked kell főznöd. Mindig. Mindenhol. Mindent. Minden házibulit a konyhában fogsz tölteni, minden grillpartin a grill mellett fogsz állni, még a nyamvadt virslit is neked kell ezen túl megfőznöd minden Szilveszterkor. Mert te vagy a szakács. Teszed mindezt egyrészt azért, mert a többiek addig úgysem hagynak békén, másrészt pedig szakmai alázatból. Mert amikor az a szerencsétlen steak szinte rimánkodik az életéért és a grillen száradva könyörgő szemekkel néz rád, hogy segíts rajta, akkor te nem tudod ott hagyni az analfabéta házigazda karmai között, hanem a segítségére sietsz.

  4. Azért is jó szakácsnak lenni, mert alacsonyak az elvárások velük szemben. Amint megkapod a bizonyítványodat, rögvest mindenki azt várja tőled, hogy a májkrémes kenyeret is gourmet módon készítsd el. Karácsonykor hat fogás a minimum, amit elvárnak tőled. Hiába nem vagy cukrász, az összes féle és fajta süteményt elvárják, hogy ismerd, és minden születésnapkor neked kell sütni a tortát. Mindig új fajtát, természetesen.

  5. Azért is jó szakácsnak lenni, mert nem kritikusak velük az ismerőseik. „Te figyelj má’ milyen pacal ez? Ennél sokkal jobbat főzök, milyen szakács vagy te?” „Te figyelj már, a délkelet-braziliai kurukurima paprika, tudod, a zöld, nem a sárga, az jó? Nem tudod mi az? Hát milyen szakács vagy te?” „Mi lesz ma az ebéd? Mi az, hogy nincs kedved a szabadnapodon főzni, mégis milyen szakács vagy te?” És így tovább, és így tovább.

  6. Azért is jó szakácsnak lenni, mert örömmel nézed más nemszakácsok főzési mutatványait. Vagy nem. Vagy a nemszakács elkezdi, te meg folyamatosan beleszólsz. „Szívem, hogy fogod azt a kést, elvágod az ujjad. Nézd csak, így sokkal jobb. Most tedd fel a vizet forrni. Nem kell annyi só. Az még nyers. Az odaégett. Mutatok egy trükköt.” Egy pillanat alatt szolgálatba helyezed magad és úgy dirigálsz a nemszakácsnak, mintha munkában lennél. Ő ettől valószínűleg a falnak meggy, vagy otthagy, és tényleg neked kell megcsinálni az egész kaját. A legszebb, hogy te ennek egy kicsit örülsz is belül, mert sokkal gyorsabban készen lesz az étel.

  7. Azért is jó szakácsnak lenni, mert nagyon szeretjük, ha főznek nekünk. És nagyon szeretünk finom, alig észrevehető kritikákat megfogalmazni az ételekkel szemben. „Fú, de jó ez a gulyás. Mondjuk én comb helyett nyakból főztem volna, de isteni tényleg. Picit sós, de amúgy nagyon jó. Egy pici sót még elbírt volna. Vegetát tettél bele, ejnye... De jó ez a sajtos tészta, bár én parmezánnal csináltam volna. De jó ez a vajas kenyér, mondjuk én szeretem magam készíteni a vajat.”

  8. Azért is jó szakácsnak lenni, mert az ember könnyen szerez új barátokat. A szakácsnak csak két ellensége van, a hülye pincér, és a hülye vendég. Ha meg ezek ketten egymásra találnak, akkor jön az ordibálás és tányérdobálás. A hülye vendég első ismérve az, hogy olyan dolgot rendel, ami nincs az étlapon. A hülye pincér ismérve pedig az, hogy kérdés nélkül fel is veszi a hülye vendég hülye rendelését. Legyetek rendes vendégek, és mindig rendeljetek az étlapról. Úgy, ahogy az étlapon van. Nem, nem lehet gomba nélkül. Hagyma nélkül sem. Nem, a pulykából nem készítünk bécsi szeletet. Ha nem tetszik, főzessél anyáddal.

A hülye vendég második ismérve, hogy nem tudja, mit rendel. Az én személyes kedvencem az volt, amikor a vendég visszaküldte a John Dory-t merthogy ő nem tudta, hogy az hal. De sokan nincsenek tisztában azzal, mit jelent pl. a medium steak fogalma, és visszaküldik, mert nyers a hús. Nagyon egyszerű, ha nem vagytok biztosak valamiben, akkor kérdezzetek! Csak ne a hülye pincért, mert az nem fogja tudni.

A fentiek ellenére, ha megkérdeztek egy szakácsot, szereti-e a munkáját, azt fogja felelni, hogy igen, és semmi mást nem csinálna a világ minden kincséért sem. Kivéve, ha éppen el van úszva szerviz közben, mert akkor azt fogja mondani, hogy „Ver*em a f@szom az egészbe b@zm*eg holnap felmondok a g*cibe, lesz*arom.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr488458190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.