Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Trónok harca: mi az elsöprő siker titka?

2016. április 23. - Firestarter.18

got4.jpgMár csak párat kell aludni a Trónok Harca hatodik évadának premierjéig, ideje utána járni, mi a sorozat kirobbanó sikerének titka.

 

 

 

 

 

Az HBO arany(sárkány)tojást tojó tyúkja egymás után zsebeli be a díjakat és dönti meg a rekordokat, a legutóbbit ráadásul úgy, hogy a hatodik évad még el sem indult: az új évad első trailerét 30 milliószor nézték ugyanis meg a kíváncsi rajongók. Az első 24 órában. De vajon mi okozza a sorozat hatalmas népszerűségét? Megpróbáltam kideríteni.

(A szöveg nyomokban spoilereket tartalmaz a sorozat első 5 évadából és a könyvekből, illetve képeket a 6. évadból)

 

Az alapok

George R. R. Martin világa, melybe A tűz és jég dala sorozatát megálmodta annyira sokrétű és komplex, hogy a gyanútlanabb olvasó azt is hiheti, hogy egy izgalmas stílusban megírt történelemkönyvet forgat. Minden uralkodói háznak, szereplőnek, de még a legutolsó romos kastélynak és kóbor lovagnak is saját sztorija van, melyeket Martin nem is rest megosztani velünk. Ettől pedig hihető és hiteles tud maradni a története. Az események és a szereplők nem lógnak a levegőben, mindenkiről tudjuk, hogy honnan jött, mit akar, és hová szeretne eljutni. Néha az ember komolyan elgondolkodik, hogy vajon az író hogyan volt képes ennyi adatot, nevet, történeti szálat, háttéradatot észben tartani írás közben.
Westeros egy fantasy világ, de csak éppen annyi mesebeli elem van benne, hogy ne csak a hardcore fantasy rajongók, de az átlag sorozatfanok is tudják élvezni. Nincsenek vízi orkok és tündérelfek, nincsenek sosem látott szörnyek és varázstárgyak, de vannak például sárkányok. Mert a sárkányokat mindenki szereti. Mondjuk most pont kihaltak. De újra megjelennek. Varázslat is van, de nem teljesen úgy működik, ahogy megszoktuk. Vagy lehet, hogy nincs is?  Egyrészről tehát tudjuk, hogy ez egy fiktív világ, másrészről viszont Martin úgy rakta össze, hogy a meglévő fantasy elemek egyáltalán nem viszik el estimese irányba a történetet.

got.jpg

 

Dramaturgia

David Benioff és D. B. Weiss a sorozat első évadával szinte szóról szóra követték Martin első könyvét, ez azonban a történet előrehaladtával előbb nehézkes, majd lehetetlen lett volna. Az egyre csak szaporodó történeti szálak és újabb szereplők felbukkanása után a sorozat alkotóinak alaposan meg kellett nyirbálniuk Martin könyveit. Egyes szálakat teljesen elhagytak, másokat egyszerűsítettek, vagy összevontak, ezen tettükért pedig a hardcore rajongók legszívesebben keresztre feszítenék őket. Pedig józan ésszel is belátható, hogy lehetetlen vállalkozás lett volna végig a könyvek mentén haladni a sorozattal, ráadásul Martin eddig vagy 20 évadra való anyagot írt meg. A showrunnereknek tehát szelektálniuk kellett, és szerencsére jól bántak az ollóval. A sok kihagyott rész ellenére egy-két döcögősebb résztől eltekintve a történet egyben van, és az is követni tudja az eseményeket, aki egy sort sem olvasott a könyvekből. A 4.-5. évadra pedig a sorozat már annyira eltávolodott a könyvektől, hogy szinte egy teljesen új történetet kaptunk.  

 got5.jpg

 

Öld meg a kedvenceidet

Sokan utálják Martint azért, mert szemrebbenés nélkül kinyírja a legjobb karaktereket. Látszólag ráadásul azért teszi ezt mert élvezni, és ki akar szúrni az olvasókkal és nézőkkel. Akár még hatásvadászattal is vádolhatjuk, hiszen ha megöljük egy könyv főszereplőjét, az egy elég olcsó írói húzás arra, hogy sokkoljuk az olvasót. Ezek a „gyilkosságok” azonban soha nem öncélúak, mindnek megvan az oka és értelme.  Martin ugyanis egy olyan világot teremtett, amiben minden szereplő minden tettének kemény következményei vannak.
Nincsenek csodás megmenekülések (hányan vártátok anno, hogy Ned Stark lefejezésekor előbukkanjon egy felmentő csapat?) és nincsenek varázslatos gyógyulások (hányan gondoltátok az első három nyílvessző után, hogy Robb Stark még túlélheti?), és ez furcsa a nézőnek, mert nem ehhez szoktunk hozzá. Ezért volt hatalmas rajongói felháborodás a Vörös nász után, ezért kellett Bobby-t visszaírni a Dallasba, és ezért reménykedik a többség abban, hogy Jon Snow nem halt meg.
Martin azonban kegyetlen, ha valaki az ő világában hibázik, az rácseszett. Túl becsületes vagy és naivan hiszel az igazságban? Rácsesztél (Ned Stark). Azt hiszed 15 évesen legyőzheted a királyság legerősebb házát? Rácsesztél (Robb Stark). Azt hiszed el tudsz simítani évezredes ellentéteket pár nap alatt? Rácsesztél (Jon Snow). Azt hiszed menő és érinthetetlen vagy? Rácsesztél (Oberyn Martell). Azt hiszed szórakozhatsz a törpével? Rácsesztél (Tywin Lannister). A sort még sokáig lehetne folytatni, a lényeg az, hogy Martin világában nem lehet túl sokszor hibázni, mert az ember gyorsan kihullik a lapok közül.

 got7.jpg

 

Karakterek

Szorosan összefügg az előző ponttal az, hogy A Trónok harcában nincsenek fekete és fehér karakterek. Nincsenek jók és rosszak. Minden szereplőnek van egy célja, ami felé halad, ezen az úton pedig néha rossz és néha jó dolgokat kell megtennie. Valljuk be őszintén, ha egy Cercei-típusú anya mellett nőttünk volna fel, lehetséges, hogy Joffrey-hoz hasonlóan nekünk is az lenne a legkedvesebb szórakozásunk, hogy kikötözött kurvákat lődöznénk nyílpuskával.
Ned Stark jó karakter? Az hát. Mondjuk az egész sorozat azzal kezdődik, hogy lefejez egy dezertőrt, aki csak azért menekült el, hogy őt figyelmeztesse. De akkor Robb Stark biztos az, nem? Az, mondjuk megszegte az esküjét, meg egy piszlicséré ügy miatt lefejezte egyik legerősebb szövetségesét. Ha végigvesszük és megvizsgáljuk az egyes karaktereket, mindegyikük tetteit meg tudjuk indokolni annak fényében, hogy mik a céljaik a történetben.
Cercei minden áron meg akarja tartani a hatalmát, ennek érdekében pedig mindent meg is tesz. Roose Bolton fel akarja virágoztatni eddig hűbéresként tengődő házát, ezért pedig bármilyen genyó árulásra képes. Theon bizonyítani akar apjának, ezért porig égeti Derest. Joffrey egy elkényeztetett hülyegyerek, aki beszabadul a játszótérre, a Hegy vakon teljesít minden parancsot, Tywin szemei előtt csak házának becsülete lebeg, Littlefinger meg semmi másra nem gondol csak saját magára. De úgy általában minden karakter megy előre a maga útján, ha pedig ezek az egyéni utak keresztezik egymást, akkor az egyik karakter elhullik. És általában a ravaszabb, gátlástalanabb, becstelenebb marad életben, pont mint a való életben. Így tehát nincs jó vagy rossz karakter. Jó, mondjuk Ramsay Bolton tényleg egy pszichopata beteg állat.

   got2.jpg

 

Kulcsjelenetek

Egy könyvből készült filmnél nagyon fontos, hogy a rendező hogyan nyúl azokhoz a kulcsjelenetekhez, melyek a könyv velejét adják. Ezért látni annyi pocsék könyvadaptációt, mert a rendező sokszor egyszerűen nem tudja vászonra vinni ezeket a fontos részeket, így a film lapos lesz, és hiányozni fognak belőle azok a katartikus pillanatok, amik miatt emlékezni fogunk rájuk. Ilyenkor mondjuk, hogy a könyv jobb volt, mert a könyvben a mi képzelőerőnk játssza a rendezőt.
A Trónok harca rendezői azonban ebből a szempontból is remek munkát végeztek. Sőt, néhány esetben még jobbat mint Martin, aki sokszor elnagyolva írta le ezeket a fontos részeket. A sorozat rendezői azonban maximálisan kihasználták ezeket a jeleneteket, sőt ahol kellett hozzá is tudtak adni azokhoz, vagy változtattak rajtuk, hogy még izgalmasabbak legyenek. Ned Start lefejezése, a Vörös nász, A Blackwater bay-csata, Sandor Clegane és Arya kocsmai „csirkés” jelenete, Daenerys és a Makulátlanok felszabadítása, Tyrion védőbeszéde a tárgyalásán, Joffrey halála, Oberyn és a Hegy párbaja, a Robert Baratheon halála utáni percek vagy Tyrion és a budin ülő Tywin párbeszéde például mind ilyen dramaturgiai és rendezési szempontból tökéletes, jól felépített, jól megírt és feszült, katartikus jelenetek. A felsoroltak ráadásul a könyvekben vagy egyáltalán nem jelennek meg, vagy sokkal kevésbé intenzíven. A rendezők tehát nem csak hogy jól vászonra tudták vinni a fontos jeleneteket, de még képesek is voltak javítani is rajtuk, még tovább fokozva az élményt.

 got4.jpg

 

Szex és rock 'n' roll

Az, hogy kiskutyával és kisgyerekkel mindent el lehet adni, már régen nem állja meg a helyét. Ma már a népnek kenyér és cirkusz, csöcsök és vér kell. Ebből pedig jut bőven a Trónok harcában. Itt a rendezők és a showrunnerek bizony nem szégyenlősködtek, és főleg az első évadokban alaposan ráfeküdtek a meztelen jelenetekre.
Talán kicsit túlzásba is vitték őket, Martin ugyanis nem írt ennyi pucérságot és szexet a könyvekbe. Bár azt soha nem felejti el megemlíteni, hogy egy női karakternek éppen mekkora és milyen alakú a melle. Szerencsére azért az alkotók rájöttek, hogy a keveseb néha több, az ötödik évadra több ruhát adtak a szereplőkre, és visszafogták magukat. Már ami az öncélú, és dramaturgiai szempontból teljesen felesleges meztelenkedést illeti. Amit persze annyira azért nem bántunk.

 got8.jpg

 

A látvány

A Trónok harca temérdek pénzből készült, elvárható tehát, hogy látványos legyen, minden díszlet, jelmez, smink és kellék top minőségű legyen, a helyszínek tökéletesen legyenek kiválasztva, ha pedig CGI-hoz kell nyúlni, az is olyan legyen, hogy majd megszólaljon. A Blackwater bay-i csata zöldes robbanása, a Mások csontvázlovas serege vagy a sárkányok azt hiszem addig soha nem látott látványvilágot hoztak el a televíziózásba. A helyszínek kiválasztásánál főleg remek munkát végzett a stáb, számomra legalábbis a ködös északi tájak, a napfényes Királyvár, a meereni sivatag, a dothraki pusztaság vagy a Falon túli hegyvidék mind visszadták a könyv olvasása közben elképzelteket.

 got6.jpg

 

Színészek

Sok szó itt sem érheti a ház elejét, nagyon senki nem lóg ki a sorból. Emilia Clarke (Daenerys) és Kit Harington (Jon Snow) is csak egy picit. De Lena Headey (Cersei) tökéletes égetnivaló ribanc, Aidan Gillen (Littlefinger) remek szarekeverő, Jack Gleeson (Joffrey) pedig pompás anyuci pici pszichopata fiacskája volt.
Mellettük pedig olyan színészeket is kaptunk, mint Nikolaj Coster-Waldau, akire mintha ráöntötték volna Jamie Lannister szerepét, vagy Peter Dinklage, aki szerethetővé tette az egyébként nem túl szimpatikus Tyrion karakterét. Sophie Turner (Sansa), Jerome Flynn (Bronn), Charles Dance (Twyin Lannister) és Rory McCann (Sandor Clegane) pedig stabilan hozzák azt a magas szintet, amiért öröm nézni a jeleneteiket. Na és ne feledkezzünk el Cristian Nairrról sem (Hodor). Turner és Coster-Waldau karakterei ráadásul olyan átalakuláson mentek át az első évad óta, ami egy tévésorozatban igen ritka, és amit nem sok színész lenne képes ilyen hitelesen előadni.  

 

Összegzés

A Trónok harca sikerének receptje elsőre egyszerűnek tűnik, végy egy marék erőszakot, dobj hozzá egy vödör meztelen nőt, kevergesd addig, míg a fele szereplőgárda el nem pusztul, hintsd meg egy csipet intrikával és szarkeveréssel, majd díszítsd sárkányokkal és halott lovakon ülő fagyott zombikkal. A néhol hatásvadász külső alatt azonban a Trónok harcának valódi mélysége van, amit ha hajlandóak vagyunk felfedezni, akkor egy olyan világot ismerhetünk meg, amitől néha kiráz a hideg, amitől néha elborzadunk vagy épp lerágjuk a körmünket izgalmunkban, esetleg sírunk mert meghalt a kedvencünk. Néha viszont mi is szívesen élnénk benne, hogy kardélre hányjuk az ellenséget, felfedezzük a távoli tájakat és sárkányokon lovagoljunk.

 

Trónok harca hatodik évad premier: április 24. 03:00, HBO

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr448655776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2016.04.24. 10:08:39

Nem te tehetsz róla, hanem a hülye zIndex, de ezzel a kommentárral tették ki a postod: "Midjárt itt a Trónok Harca hatodik évadának premierje. "

Ez annyira kreatív, mint a helyesírása.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2016.04.24. 10:11:32

Egyébként:

1) A Trónok harcának titka, hogy pornó-fantasy. Ennyi. Na jó, pontosabban szexfilm-fantasy. Kb a bőrnadrágos erotikus filmek szintjén van szexfilm jellegét tekintve.

2) Én megnéztem párévadot reggelizés és vacsora mellett, arra elmegy-

3) De ha valaki erről postot, cikket ír vagy olvas, az nagyon hülye.

2016.04.24. 11:10:19

"meglévő fantasy elemek egyáltalán nem viszik el estimese irányba a történetet."

nem a fenét nem. Agyrém az egész. A kitalált középkor jól működne, ha nem lennének benne kék szemű zombik, meg hülye sárkányok. Így az infantilis és a szadisztikus részek elrontják az egészet.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2016.04.24. 12:07:01

A sok csöcs

én spec a 3. évad végére ráuntam, valami fergetegesen vontatott unalmas izé lett belőle

Csigataposó 2016.04.24. 13:13:27

A kulcs ott van hogy intrika es szarkeveres. Minden hos, hostette annyira latvanyos es hosies amenyire az ellnfele. Ezert fos a legtobb marvel film ahol ez ellenseg kesztyubab es boxzsak kevereke. Ezert nem tud House of Cards 3. 4. evada az elso kozelebe se erni. Mert az irok tulzottan csak a foszereplore fokuszalnak. Csak o tud varatlant huzni, csak neki sikerul barmi, de neki aztan minden. Jol megirt intrika es cselszoves ahol van ellenfel minosegben is ahol minden tettnek van kovetkezmenye es akciot reakcio kovet, na az nagyon nehez. Fikcio szintjen a keresztapa volt ami ezt szintet hozta (ok az meg is haladta ezt).