Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Az első vad nyarunk

2016. május 19. - Firestarter.18

vadnyar.jpgAz első végigbulizott nyár mindenkinek örökre szóló élmény, emlékezetes pillanatait olyan könnyű felidéznünk, mintha csak tegnap történtek volna.

Kérdezzetek meg egy nőt, mikor volt az első csókja, és tudni fogja. Sőt azt is, hogy hol, kivel esett meg, milyen idő volt és éppen milyen ruhát viselt. Kérdezzetek meg egy férfit, hogy mikor rúgott be először, és tudni fogja. Sőt azt is, hogy mit ivott, kivel, hol és mekkora csöcse volt a pultos csajnak. Még azt is meg tudja majd mondani, hogy ki fizette élete első üveg sörét. Mert az első üveg sörét az ember nem veszi, azt fizetik neki. Nagyobb tesó, apa, felsős iskolatárs, vagy apa kollégája adják kezébe a jéghideg barna üveget, mely egyben kulcs az első vad nyár rejtjelekkel kivert, titokzatos kapujához is.

Az első vad nyár. Vajon hogyan történhetett, hogy tavaly nyáron még ártatlanul bújócskáztunk az utcabeli gyerekekkel, most pedig itt fekszünk valahol a városi parkban, ahová pisilni indultunk, de az alkoholgőzben elvétettünk egy lépést, és most itt heverünk egy bokor alatt félig kilógó pöccsel, és egy fűcsomóba kapaszkodva próbálunk felállni, hogy visszatántorogjunk a diszkóba ahhoz az aranyos szöszihez, akinek még a nevét sem tudjuk.

Az első vad nyár. Az első csók. Nem olyan romantikusan, mint a filmekben, lent a mólón a naplemente előtt, hanem egy random csajjal a diszkóban két boros kóla között valami szar zenére. Mire elmentünk a következő kör piáért, a csaj már egy másik sráccal smárolt, ezért bosszúból megittuk az ő piáját is. Az első csajozási kísérletek. Az első igazi berúgás. Az első verekedés. Az első huligánkodások. Az első menekülés a rendőrök elől. Az első másnaposság. Az első „Soha többet nem iszom”. Az első igazi nyár. De hogyan kezdődött?

Az első vad nyár csak egy szimbolikus kifejezés, nem az évszakot, hanem a szabadságot és a korlátok nélküli ifjúság kiteljesedésének időszakát jelenti. Mert az ifjú szívekben mindig nyár van, a novemberi ködben ugyanúgy, mint a januári zimankóban. Általában falunappal, május elsejével, szüreti bállal, augusztus huszadikával, búcsúval, ballagással, vagy egyéb ártatlan mulatsággal kezdődik, ahova a szülő gyanútlanul elengedi pelyhedző állú fiacskáját. Hisz mi baj lehetne? Ha tudták volna, valószínűleg kiláncoltak volna minket a disznóól mellé.

De akkor még nem tudtuk, honnan is tudhattuk volna. Ártatlanok voltunk, minden lehetséges szempontból. Betértünk egy kólára, és a kóla akkor még számunkra is a szénsavas üdítőt jelentette. Ahogy beléptünk a kocsmába, a levegő megfagyott egy pillanatra, és pont úgy néztek ránk az idősebb srácok, mint ahogy mi nézünk manapság a kocsmába belépő simatökű hülyegyerekekre.  De akkor felbukkant a már említett félrészeg idősebb testvér, apa, iskolatárs, vagy esetemben  haverom apjának valami pesti rokona. És a kezedbe nyom egy üveg sört. Egy egész üveget! Hát addig ilyen közelről eddig csak jóapánk kezében láttunk egy egész üveg sört, mondjuk azt is elejtette, amikor kiszoptunk a jugóktól 1-7-re.

Jó, iszogattunk már kicsit a habjából, vagy szülinapkor egy pohárral, de egy egész üveggel! Soha. De most itt van a kezünkben, apró páracseppek gurulnak le a barna üvegen az ujjainkra, melyek remegve szorongatják életünk első üveg sörét. A haverok már rácuppantak, mint az egy hetes csóró csecsemő a csöpögő csálé csecsre, hát mi sem maradhatunk ki. Jó esik, különleges érzés, olyan felnőttes. Menő. Körülnézünk, hogy mindenki látja-e milyen felnőttek vagyunk, de mindenki leszarja.

Még csak a felét ittuk meg, de haver apjának valami pesti rokona már hozza az újabbat. És akkor, ott, egyik kezünkben egy teli, másikban egy fél üveg sörrel megcsap valami. Egy bódító érzés, egy jóleső bizsergés és bódultság, enyhe zsibbadtság, és valami határtalan boldogság. A kocsma fülledt levegője, a sör savanyú szaga, haver apjának valami pesti rokonának hónaljszaga, a pultos lány olcsó pacsulija, a vécéből terjengő maró húgyszag. Az első spiccesség. Először éreztük azt, hogy miénk a világ, és hogy senki nem állhat az utunkba. És rákaptunk az ízére. Abban a pillanatban függői lettünk ennek az új érzésnek.

Az első felesek. Olcsó, vizezett (ha szerencsénk volt, csak  vízzel volt felütve) kommersz vodka, 100 forint (!!!) volt egy feles akkor, amikor a Borsodi már 200 felett járt. Ötszáz forintból (2 sör, egy vodka) kellemesen be tudtunk rúgni. Eleinte. Aztán ez már kevés volt, egyre több kellett a kellemes állapot eléréséhez, pénzünk meg nyilván nem volt, honnan is lett volna.

Törzshely kinevezése, minden szombaton ugyanaz a három-négy kocsma szisztematikus és zarándoklatszerű végiglátogatása, utolsó állomásként a diszkóval. A létező összes szar pia megkóstolása, Hubertus, spiccrum, ouzo (megkristályosodik a gyomrodban, ha másnap vizet iszol rá, megint berúgsz!!), jéger, boros kóla kannás borból saját márkás kólával, limoncselló, saját márkás brandy, Canadian Old Special whiskey, borzalmas pancsolt házi pálinkák, kommersz vodka, hányinger ízű gyümölcsvodka, cherry likőr, olcsó bélíz,a legolcsóbb teszkós sörök, Sárkány, Lebensbrau, Reisenbrau, Lövensbrau, és egyéb megjegyezhetetlen nevű német import legalja, sörnek csúfolt kukoricalötyök, olcsó gin tonikkal, tonik nélkül, mindegy, csak üssön és olcsó legyen. Egyenként is borzalmasok voltak, hát még egymással keverve. Hát még különféle hányásszínű koktélokba összekeverve. Zacher Gábor sikongatós lábrázást kapott volna, ha akkor meglát minkét. Kulturált alkoholfogyasztás? Ne sértsél meg bazmeg.

Gyümölcsös sörök? Na azért nálunk is volt egy szint, az már akkor is buzisnak számított. Ha némi pénzhez jutottunk, akkor Heineken (250 egy nagy üveg, kis üveget csak a buzik isznak) és Johnnie Walker Red Label (háromezervalamennyni), azt hittük ezzel menők és felsőbbrendűek vagyunk. Hülyék voltunk, de legalább beképzeltek.  Egyszer még fekete abszintot is ittunk. Vízzel felütve meg cukorral? A faszt, felest azt' húzóra, tisztán. Mondjuk arra az estére azóta sem emlékszem csak annyira, hogy Negró íze volt.

Az első csajozási kísérletek, szigorúan csak a diszkóban, bátorságfokozás gyanánt némi véralkoholszint emeléssel készülve a hódításra.  Miért máshol is lehet, meg máshogy? Ne szopass. A diszkó, az egy egészen különleges világ, eleinte még bemenni sem mertünk, persze egy üveg Hubertus után az ember másképpen látja a világot. Ha akkor elénk teszik a francia idegenlégió szerződését, röhögve aláírjuk. Villódzó fények, hangos zene, mellkasban lüktető basszus, lenge ruhás lányok, napszemüveges srácok, wiszkikólázós rosszarcok, és olyan hülye kis pojácák, mint mi is. A tánctér pedig még ezen belül is egy külön világ a maga íratlan szabályaival és metakommunikációjával.  És azok a zenék…

Zsíroskenyér a hátamhoz ér….

Numanumajééé...

Hiányzoooool…. (ismeretlen szerző ismeretlen műve)

DJ ismerése, érkezésekor pacsizás, körbenézés, hogy mindenki látta-e mekkora királyok vagyunk. Senki le se szarta. Szám kérése, nekünk mindig leadja, jó csajozási módszer!! Srácok körben táncolás, közben kifele kacsingatás a közelben lévő női egyedekre, kik szintén körben táncoltak. A megfelelő példány kiszemelése után óvatosan a közelbe táncolás, mintha csak arra vetett volna minket a sors. Útközben valakivel pacsizás jó alibi! Szemkontaktus keresése, ha megvan, szinte már sima ügy.
Óvatos mögétáncolás, illat beszippantása, kis izzadtságszag még nem para. Segg lecsekkolása, nagyon fontos! Itt bukhat el minden. A lány rengő csípőjének lágy megérintése, csak finoman, mintha véletlen lenne. Ha mosolyogva néz hátra, akkor jöhet a másik kéz, és a közelebb simulás. Barátnők összevihorásznak, közben haverokkal szemkontaktus megkeresése, ők is már a hozzásimulási fázisban vannak. Feltartott hüvelykujjal biccentünk elismerően, szép volt, haver. Közben folytatjuk a táncolást egyre közelebb, egyre jobban simulva, kéz elkalandoz erre-arra-amarra. Csajtól függ, hogy merre és meddig. Iszol valamit? Akkor hozzál nekem is. Ez volt egy táncpartner, későbbiekben TP. Néhány perc után következhet a megfordítás fázisa, ami kritikus pont! Egyrészt ha kapkodunk, akkor mindent elronthatunk, másrészt most látjuk majd csak igazán szemből a csajt. Mondjuk a seggét már lecsekkoltuk, ha az rendben van, nagy baj nem lehet.
Megfordítás után a csaj karjai a nyakunkban, itt már kicsit zavaróbb az izzadtságszag, de az álló farkon ugye nincs orr. És akkor meg lehet próbálni a smacit, ha engedi, akkor játszópajtás lesz belőle, a továbbiakban JP. Néha belefutottunk egy-egy szájszagú vagy ne adj isten hányás ízű csajba, de ez nem vette el a kedvünket. Este végén összesítés, kinek hány TP és JP volt. A hülye Kovacsek megkérdezte, hogy ha a lány engedte megujjazni a parkban az minek számít. És ugye nem lesz terhes. Már a csaj. Nagyon utáltuk. Tuti kamuzik amúgy is. A kezdeti sikereken felbuzdulva az első csomag óvszer megvásárlása, hogy aztán még három évig érintetlenül lapuljon a fiók mélyén.

Óriási beégések csajozás közben, egy este harmincszor pattintanak le, bad luck. Épp smaci előtt üt be az alkoholkóma, a másodperc tört része alatt változunk Leo Dicaprióvá a Wall Street Farkasából, csak mi nem a Lambo felé kúszunk paralizált állapotban, hanem a kijárat felé próbálunk eljutni valahogy. Szerencsére az előzékeny kidobók szívesen segítenek. Kidőlt haverok hazacipelése kézben, biciklin, talicskában. Nincs hideg, hagyjuk itt a picsába. Engem? Engem sose kellett. Nem a faszt nem,

Idegen városban bulizás, minden sarkon bandaháború vizionálása, minden alak gyanús, mi is gyanúsak vagyunk, úgy mérnek minket végig mint a sitten az új húsokat. Idegenként könnyebb a csajozás, csak vigyázni kell kire hajt rá az ember. Pofonok kilátásba helyezése, mi van, mi van, mi vaaaan, hatalmas szaladások, bujkálások órákon keresztül. Hajnali busz várása csonttá fagyva, éhesen, szomjasan, fáradtan. Egymáshoz bújás melegítési szándékból, de semmi buzulás. Buszon elalvók szívatása, arc összerajzolása, cipőfűző összekötése, egy megállóval korábban leugrasztása a járműről.

Az első hatalmas hányások, egyedül, csoportban, sírva, nevetve, állva, guggolva, fetrengve, színeset, egyszínűt, sűrűt, folyékonyt. Egy dolog állandó, mindig van benne kukorica. Hajnalban friss, meleg, sajtos-tejfölös-fokhagymás lángos majszolása a piacon a kávét szürcsölő melósok megvető pillantásai közepette. Pont úgy néztek ránk, mint manapság mi a hasonszőrű hülyegyerekekre. Rohadjanak meg. Rohadjanak meg, de jó nekik.

Hazalopódzások, besurranások, bármilyen részegek voltunk, a kulcslyukat elsőre megtaláltuk, és nindzsákat megszégyenítő módon, hang nélkül tudtunk beslisszanni az ágyba. Persze csak azt hittük, reggel látjuk, hogy a kutya sántít (ráléptünk) a fogas eltört (feldöntöttük) a fotel lába kitört (átestünk rajta), a kis asztalba belerúgtunk, és a család beszámolója szerint hosszan bazmegoltunk, de legalább suttogva. Én? Én nem is, nem úgy volt. Hazaérkezés után a hűtő kizabálása, éppen mi van otthon. Fél kiló, félig fagyott rántott disznómáj betermelése kenyérrel és savanyú uborkával, de jól esik. Öt perc múlva hányás a udvaron, de jól esik. Ezért mondjuk kár volt. A kutya feleszi, mégse megy pocsékba. Az ágyban forog a világ, lepedőbe kapaszkodás, állj már meg bazmeg!!! Végre elájulás.

Az első másnaposságok. Te ittál fiam? Dehogy, csak rossz volt a hamburger. Persze tudták, hogy ne tudták volna. Ezzel a következő 10 évre meg is volt a vasárnapi program: ébredés, kifolyt nyál, szarul vagyok, vízivás, kávé, húsleves, jól esik, rántott hús, csak egy felet, visszafekvés, Forma 1 rajt, elalvás, felébredés, Forma 1 befutó, azt hiszem jobban vagyok, hányás titokban a kert végében, visszafekvés, este felkelés, vacsora, visszafekvés. Soha többet nem iszok!  

Az első vad nyár. Amikor bármit megtehettünk, és bármit meg is mertünk tenni. Amikor nem voltak határok, vagy ha voltak is, hát leszartuk őket. Nem voltak gátlások, erkölcs, jó modor, levetkőztük gyermekkorunk szűkös burkát, hogy vad pillangóként verdessük szárnyunkat a sötét éjszaka ege felé. Az első vad nyár. A langymeleg éjszakák, a ciripelő tücskök, a harmatos fű sercegése a lábunk alatt, a derengő hajnal a horizonton, diszkó távoli hangjai, a savanyú sör íze a szánkban, az ereinkben tomboló vér, ajkainkon friss csókok, a gondtalanság, a reménnyel teli élet, a végtelen naivitás.

Az első vad nyár. Ha tudtuk volna, hogy csak pár ilyen nyarat adnak az égiek, hát még ennél jobban is kihasználtuk volna.    

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr908733240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sóskatáska 2016.05.26. 12:21:25

Ferrari volt nem Lambo. Az irás fasza lett.)

ZON 2016.06.01. 23:07:58

Motorostalálkozó : Róna tüze nevű vegyipari rettenettől beájult haver reszket a hányását szuggerálva : Elhozod a bőrdzsekimet a sátorból, nagyon fázom ?!
Persze, én nem basztam be, felveszem a saját műbőr dzsekimet, rá a haver kopott bőrdzsekijét a sátornál, kifelé a kemping portása mögöttem kérdi a társát : Láttad bazzeg, mekkora válla van a kisfaszinak ? :)

Duke Silver 2016.07.22. 10:27:18

ez a poszt tökéletes.

scavengario 2016.08.31. 14:47:06

"Ha némi pénzhez jutottunk, akkor Heineken (250 egy nagy üveg, kis üveget csak a buzik isznak) és Johnnie Walker Red Label (háromezervalamennyni), azt hittük ezzel menők és felsőbbrendűek vagyunk. Hülyék voltunk, de legalább beképzeltek. "

Könny csordult a szemembe :D Igaz az egész írás :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.08.31. 15:36:19

@scavengario: Olyan jol dicsersz, hogy lassan azt fogjak hinni alneven irogatok a sajat posztjaimhoz :D

scavengario 2016.08.31. 16:48:09

@Firestarter.18: Most akadtam a blogodra, aztán most így egyszerre falom az írásokat kétpofára... :D
Ui.: köszi a pénzt a dicséretért, megjött a számlámra! ;)