Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Foglaljuk vissza Erdélyt!

2016. augusztus 25. - Firestarter.18

kolozsvar.jpgGondolhattam magamban két éves létemre, és hirtelen felindulásból revizionista uszításba kezdtem a kenyérsor közepén.

 

 

 

 

A blog menüjéből kiderül, hogy jelenleg Írországban élek, de nyilván nem volt ez mindig így, mert különben most gaelic nyelven lennétek kénytelenek olvasni ezt a bejegyzést, ami még kevésbé lenne szórakoztató, mint így.

Eredetileg egy alföldi kisvárosból származom, amit mondjuk csak az különböztet meg egy falutól, hogy több benne a kocsma. De ettől még egy Walking Dead epizódot simán le lehetne forgatni bármelyik kedd este, és az is sokat elmond a helyi viszonyokról, hogy a tombolán még mindig malac a fődíj és nem lapostévé.

Nyugodtan mondhatom tehát, hogy igazi vidéki gyerek vagyok. Vagyis mondhatnám, ha történetesen nem születtem volna városban. Ez a város ráadásul a magyar-román határ szerencsétlenebb felén fekszik, bár a gazdaságpolitika jelenlegi állása alapján már ez sem jelenthető ki teljes bizonyossággal. Szóval két évesen már áttelepült voltam (Fideszeseknek migráns), majd egyre csak nyugatabbra költözködtem. Még pár generáció, és a kör bezárul, hogy szerencsétlen ük-ükunokáim visszatérjenek Erdélybe.

Talán nem kell magyaráznom, hogy annak idején szüleimnek miért tűnt jó választásnak átkelni a határon. Maradjunk annyiban, hogy akkoriban Romániában kb. annyira volt jó buli magyarnak lenni, mint kínai étterem környékén kóbor kutyának. Ráadásul még valami forradalom is folyamatban volt éppen.

Szóval én még kis hátulgombolós voltam, amikor nagyapám egyszer csak úgy gondolta, hogy elvisz a boltba kenyeret venni. Pontosabban sorba állni a kenyérért. Bizony, akkoriban az emberek még nem iPhonért álltak sorba, hanem olyan hülyeségekért, mint mondjuk a szar minőségű fekete kenyér, vagy a tej, esetleg tojás vagy hús. Fiatalabb olvasóimnak jegyzem meg, hogy a kenyérsor az nem valami flashmob, vagy úri passzió. Egyszerűen több volt az ember, mint a kenyér, bizony.

Szóval ott állunk a sorban, a novemberi zimankóban (persze fogalmam sincs, hogy november volt-e, nekem az egész sztorit úgy mesélték utólag). De legyen most ködös, szürke november, gallérjukba burkolózó, leheletüket fújó, kenyérért sorban álló emberekkel valamikor 1989-ben, Kolozsvár egyik élelmiszerüzlete előtt.  Ott állunk hát nagyapámmal, én meg nyilván nagyon unatkozhattam, (a kenyérsor nem egy túl inger gazdag környezet, pláne egy két évesnek)  mert egyszer csak elkezdtem énekelni egy egyszerű dalocskát. De nem ám csak úgy magamban, az orrom alá dünnyögve. Ahogy a költő is megmondta, én akkor még őszinte ember voltam, ha már énekelek, akkor csináljam rendesen. Így hát teli torokból elkezdtem rikoltozni, hogy

PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!
PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!
PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!

Hogy honnan vettem ezt az egyszerű, mégis Trianon egész fájdalmát egy sorba sűríteni képes kis mondókát, azóta sem tudom. De igen sajnálom, hogy nem emlékszem nagyapám arckifejezésére. Egyrészt biztosan valamiféle büszkeség ült ki rá, lám, az ő unokája már tudja, már érzi, már ellenáll, már harcol. Másrészt meg az futhatott végig a fejében, hogy azon pillanatban három Securitate ügynök veti ránk magát, fekete kocsiba tuszkolnak, és ő a börtönből megy nyugdíjba, én meg onnan kezdem az általános iskolát.

Először próbált szép szóval csitítani, hogy esetleg nem-e lenne kedvem mégiscsak inkább a Boci-boci tarkát dúdolászni, mert abban azért valamivel kevesebb a revizionista áthallás. Amikor azonban már kérlelhetetlenül a tizenhatodik taktusba fogtam bele, és az egész utca attól zengett, hogy

PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!
PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!
PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ ITT MAGYAR FÖLD!

akkor jobbnak látta, ha a hóna alá vág, és gyors ütemben hazafelé vesszük az irányt, amíg még tehetjük.

Tudni kell egyébként, hogy a románok döntő hányada igen jól ért magyarul, csak úgy vannak vele, mint Gandalf a mordori nyelvvel: ők ugyan meg nem szólalnak rajta. Mert ezzel is csak táplálnák a magyar szívekben még pislákoló irredenta parazsakat. Ezt csak azért mondom, hogy ha esetleg egyszer arra tévedtek vigyázzatok, hol, mit és ki előtt társalogtok.

Persze mondanom sem kell, hogy aznap nem került kenyér az asztalra, engem meg jó sokáig nem vittek nyilvános helyekre. Úgy is mondhatjuk, hogy politikai fogoly lettem. Jobban belegondolva talán énmiattam kellett emigrációba vonulnia a családnak, nehogy valami mozgalom szerveződjön körém amikor legközelebb levisznek a játszótérre.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr6711652150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szvsz 2016.08.26. 09:00:57

Oh, azok a jó kis kenyérsorok. 2 órás program este, közben természetesen elvették a villanyt. Így legalább annyira nem láttuk mit veszünk mint a boltos a hamis kenyérjegyet :)

szvsz 2016.08.26. 09:04:43

Egyszer egy mókás kedvű bácsi a kerületből megkérdezte előttem, hogy friss a kenyér? A morózus -amúgy román- boltos néni válasz helyett lecsapta a 'franzellával' (kétféle kenyér volt, a fonott kalács és a franzella, ami egy jó vastag bagett szerű) a műanyag láda szélét. Bácsi nem viccelt tovább.

Mérnork 2016.08.26. 09:23:55

"Szóval két évesen már áttelepült voltam (Fideszeseknek migráns), majd egyre csak nyugatabbra költözködtem."
Haggyuk már ezt a hülyeséget, pont a finesz szavazta meg a romániai magyaroknak a kettős állampolgárságot. A(z állítólag) nagyon demokratikus meg nagyon liberális oldal meg kézzel-lábbal tiltakozott ellene.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.08.26. 09:26:59

Hát én is sokat álltam sorba, hosszú sorba, kenyérért, de nem azért, mert a kenyér volt kevés. Eladóból volt egy, és nem bírta a tempót.

Mérnork 2016.08.26. 09:27:46

Azé mi itt kádárral kb. 1000× jobban jártunk anno, mint a románok csauval.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.08.26. 09:28:29

@Mérnork: ettől még ő joggal érzi magát migráncsnak. Sőt, jobban belegondolva, én is az vagyok a két német nagyapámmal...

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2016.08.26. 09:47:19

@Hóhér az utolsó barátod: Foleg, ha a hataron atlapve rogton leköcsogrománozzák az embert :)

Bicepsz Elek77 2016.08.26. 10:39:30

60-as évek, Szovjetúnió. Hosszú sor áll a pékség előtt. Kijön a pék:
- Elvtársak nem jut mindenkinek kenyér, a zsidók menjenek haza!
Eltelik egy óra, pék ismét ki:
- Elvtársak, már alig van lisztünk, aki nem párttag, menjen haza!
Újabb egy óra, pék ismét ki:
- Sajnálom elvtársak, elfogyott a liszt. Nem lesz kenyér.
A tömegből egy hang:
- A rohadt életbe, már megint a zsidók jártak jól!!!

pityókaborsommelier 2016.08.26. 11:51:43

@szvsz: És a benzinsort szerettem, mert ott ülni is lehetett a kocsiban. A menőbbeknél még rádió is volt.

Terézágyú 2016.08.26. 12:05:15

A nyolcvanas évek elején a mi kis magyarországi falunkban is sorba kellett állni a kenyérért. Nem azért mintha nem jutott volna (ámbár akkor miért álltunk? - de nem emlékszem, hogy bárki is éhezett volna), hanem mert úgy volt, hogy kettőre hozzák, és addig ott álltunk az üres bolt előtt... aztán megjött a Zuk (fél háromkor/háromkor), és aztán mindenki nyomult befelé.
Ez még a 3,20-as kenyerek korszaka volt, mármint 2 kiló került ennyibe, egykilós kenyér nem is volt, inkább háromkilós volt néha... Vittük haza a hónunk alatt, még meleg volt, s közben csipdestük a két végét és ettük :)

(Valószínűleg azért nem éhezett senki, mert mindenki úgy osztotta be a kenyeret, hogy amikor elfogy, már legyen új. Azok a kenyerek egy hétig/tíz napig is jók voltak ám.)

Terézágyú 2016.08.26. 12:07:07

Ja, egyébként a kisgyerek skandálására:
én egyszer kisgyerekként azt találtam mondani, hogy Hitler. Nem "Heil Hitler" csak simán a nevet mondtam (már nem tudom mire), és rámszóltak, hogy csssssssssssssss, azt nem szabad mondani...

Terézágyú 2016.08.26. 12:07:46

@Hóhér az utolsó barátod:
"Hát én is sokat álltam sorba, hosszú sorba, kenyérért, de nem azért, mert a kenyér volt kevés. Eladóból volt egy, és nem bírta a tempót. "

igaz!!!!

Karipapa01 2016.08.26. 12:33:47

Jó történet! Megmosolyogtató.
@Mérnork: Mit is mondott Mikola István egészségügyi miniszter a Fidesz kongresszuson 2006-ban ?
"Ha négy évre nyerni tudnánk, és (...) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna".
Lám-lám! Akkor miért is szavazta meg a Fidesz a kettős állampolgárságot? És miért tiltakozott a "nagyon demokratikus baloldal"?
Mérnök úr! Ebban a szakmában nem illik felejteni!

Terézágyú 2016.08.26. 12:50:41

@Karipapa01:
"Jó történet! Megmosolyogtató."

Gyerekszáj.
Van olyan változata is, hogy 1919 őszén a gyerekek hangosan énekelték az utcán a dalt, amit a nyáron tanultak, mert oly sokat hallották - és ott is rájuk szóltak, hogy ezt inkább most ne...

A dal úgy kezdődött, hogy "Föl, föl, ti rabjai a földnek"...

room_101 2016.08.26. 12:57:40

@Terézágyú:
Pedig a boltban volt olyan pirosas lekvár-szerűség, amit úgy kértünk, hogy hitler-szalonna.

Terézágyú 2016.08.26. 13:00:36

@room_101:
télleg? mi sose.

a mi pékboltunkban a kenyér (kifli stb.) mellett néha gumicukor is kapható volt :) kilós gumicukor :)

Karipapa01 2016.08.26. 13:07:19

@Terézágyú: Volt egy jó barátom, együtt jártunk középiskolába. 7 éves volt '56-ban. A szülei nem voltak kifejezetten Rákosi-barátok, de nem vettek aktívan részt a forradalomban, csak otthon hallgatták a Szabad Európa rádiót, mint ahogy sokan mások. Ott hallotta, hogy Budapesten valaki valamilyen emlékműnél elszavalta Petőfi Nemzeti dal című versét. Hát lement a házuk mellett álló I.világháborús emlékműhöz és jó hangosan, szépen hangsúlyozva és artikulálva elkezdte ő is: "Talpra magyar, hí a haza...".
Aztán '57-ben emiatt apuci guggolt 3 évet, mert a vizsgálatnál kiderült, hogy Svédországban közeli rokonok vannak. Nesze neked gyerekszáj! :D