Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Gyermekkorunk évnyitói

2016. szeptember 05. - Firestarter.18

evnyito24.pngAz iskolásoknak ugyanaz a tanévnyitó, mint a felnőtteknek az Újév: hatalmas, világmegváltó fogadalmak születnek ott, a betonplaccon, a hűs platánfák tövében.

Ma már egészen betegesnek tűnik, hogy kisiskoláként mennyire vártuk minden évben a tanévnyitókat. Nálunk jobban már csak a szüleink rágták jobban a körmüket, hogy büdös kölkeik, akik egész nyáron az idegeikre mentek végre visszaüljenek az iskolapadba.

De mi még őszintén vártuk a tanévnyitót, és tele voltunk az új tanév ígérte reménnyel. Az iskolásoknak ugyanis pont ugyanazt jelenti a tanévnyitó, mint a felnőtteknek az Újév: hatalmas, világmegváltó fogadalmak születnek ott, a betonplaccon, a hűs platánfák tövében. Idén szépen becsomagolom a könyveimet. Idén rendben tartom a tolltartómat. Idén jól tanulok. Idén mindig megcsinálom a leckémet. Idén megszólítom azt a kislányt, aki a tavalyi osztálybulin véletlenül nekem jött, és azóta halálosan szeretem. Ó, milyen naivak voltunk.
Kis hülye fejünkkel még abban is reménykedtünk, hogy a hosszú nyár alatt a tanárok is megváltoztak. Talán a Kovácsné idén nem fogja a pecsétgyűrűjével kopogtatni a fejünket. Talán a Sütő tanár úr nem fog óra közben kiugrani egy-két felesre. Talán a Misinszky keze nem fog végigcsúszni a piros dresszes lányok feneként gimnasztika közben. Talán még a Somogyvári sem fog mindent hozzánk vagdosni, ami a keze ügyébe ér.

Izgatottan böngésztük az új órarendet, milyen izgalmas, hogy lesz nulladik óránk! Vajon akkor még sötét van reggel? Sötétben menni az olyan felnőttes. Hihetetlen, hogy ezt gondoltuk. Hogy aztán gimnáziumban már minden napunk nulladik órával kezdődjön, és egy életre megutáljuk a korán kelést.

Az igazgató unalmas beszéde alatt persze mindenki élménybeszámolót tartott, de csak úgy sutyorogva, mert a Somogyvári még hozzánk vág valamit. Hol volt még akkor a közösségi média, még mobilja is csak a köcsög Madarásznak volt, és sose adta kölcsön egy kis sznékezésre. Ma akkor is tudod hol nyaralt az a valaki akiről azt se tudod, hogy kicsoda, ha nem is akarod. Más világ volt, na. Hol voltál, kivel voltál, mit csináltál, mekkora halat fogtál. Csak? Én ekkorát? Csaaak? Én ekkorát, e. Csaaaaaaak? Én ekkorát, és ez még csak a szeme. Balaton, hegyek, tenger, tábor, túra, kirándulás. Mi meg csak pislogtunk, aztán bekamuztunk mi is valamit, elvégre azt mégsem vallhattuk be, hogy egész nyáron a nagyinál rohadtunk a panelban.

Gimiben aztán megváltoztak a prioritások, senki le se szarta hol nyaraltál, meg milyen elcseszett táborban voltál. Sokkal inkább fontos volt hogy kivel, hol, hányszor, hogy. Meg hogy mennyit ittál, mennyire basztál be. Csaaaaaak? Én 10 sört ittam meg fél liter vodkával. Csaaaaak? Én húsz sört két liter vodkával. Csaaaaaaak? Én harminc sört és tíz liter vodkát, és akkor még mentünk a diszkóba.
Osztálytárs csajok értékelése, ki mennyit változott a nyáron, kinek lett jobb a segge, mennyit nőtt a melle. A Niki azért már egy erős hetes, nem? Jaja, meg a Laura is kigömbölyödött, a Marika viszont megcsúnyult, már ötös se nagyon van. Instagram nélkül ezeket akkoriban biz mind élőben kellett lecsekkolni és megtárgyalni, ami azért nem kis feladat volt rajtakapás nélkül. Ó, ha a mi időnkben is lett volna Facebook, mennyi csodát művelhettünk volna lányok fűzögetése tárgykörben.

Otthon már az új tankönyvek illatának beszippantása, izgatott átlapozásuk. Mennyi érdekes dolgot fogunk tanulni idén! Aztán dolgozat előtti este már valahogy nem tűnt olyan izgalmasnak a kovalens kötés, Balzac költészete, meg az arkhimédeszi testek geometriája.


A tolltartóban szépen kihegyezve, színskála szerint sorba téve sorakoztak a színes ceruzák, filctollak, zsírkréták, rotring, tartalékrotring, rotringhegy, grafitceruza, körző, körzőhegy kis dobozkában (másnapra már elveszett), kis vonalzó, szögmérő, piros toll, zöld toll, kék toll három fajta, tollbetét, maszatolós radír, tollradír, hegyező. Hogy aztán az év nagy részét egy kifogyott tollal, egy megrágott végű ceruzával, és egy fekete radírgubiccsal vészeljük át. A gimnáziumnak meg eleve így induljunk neki. Az egyetemen? Pfff, a négy évet végig lehetett csinálni egy spirálfüzettel meg egy kölcsönkapott tollal.

De kisiskolásként szeptember elsején még lelkesek voltunk, még vágytuk, akartuk a jobbat, szomjaztuk a tudást, az élményeket, információkat ki akartuk tárni ifjú elménket, és elnyelni vele az egész világot. Akkor, az évnyitón  még szerettük az iskolát. Hogy aztán szeptember ötödikén már azt várjuk, mikor lesz végre vége ennek az átkozott évnek. Sőt, mikor felejthetjük el végre az iskolát, és mehetünk dolgozni, az sokkal izgibb lehet. Mondom, naivak voltunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr711676815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.