Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Amikor egy tank volt a játszóterünkön

Best of Firestarter18 #28 - Válogatás 10 év (nem feltétlenül legjobb) posztjaiból

2016. november 03. - Firestarter.18

tank.jpgFényképet is mellékeltem, hogy lássátok, tényleg volt egy tankunk.

 

 

 

 

 

2008. november 6.

Szeretett városomban most elkezdték építeni az új, Ojrópai Unijós játszódóteret. Eddig volt ugye a régi jó kommunista játszótér, szerintem mindenki ismeri. Öntöttvas mászóka, kutyaszaros homokozó...stb. De most EU-s lesz.
Azon gondolkodtam, hogy akkor nálunk magyar játszótér nem is volt. Csak kommunista meg EU-us. Pedig a magyar játszótérnek már a neve is óriási lehetőségeket rejt. Főleg, ha továbbgondolva nemzeti érzelmű játszóteret tervezünk.
Az olyan lenne, hogy mondjunk nem rugós lovacskán lehetne játszani, hanem mondjuk rugós turulmadáron. Lenne árpád sávosra festett mászóka, a homokozó meg Nagy-Magyarország alakú lenne. Ha aktualizálni is szeretnénk a játékokat, akkor a csúszdának adhatnánk a "magyar gazdaság az első világháborútól napjainkig" címet. Hosszú és meredek csúszda lenne. Lenne persze hinta is, hiszen ebben az országban az nemzeti játék. (hintapolitika rules).

Erről jut eszembe, amikor még nálunk a játszótéren állt egy tank. A háborús technika megszállottjai kedvéért: harckocsi. Ez még úgy a kilencvenes évek eleje-közepe lehetett. Képet is mellékeltem, hogy lássátok, nem hazudok ám. Nem tudom milyen megfontolásból hagyhatták ott, gondolták a gyerekek majd szívesen játszanak másodikvilágháborúsat, vagy oroszmegszállósat?
Mindegy, nekünk amint kialakult a kis agyunkban annyi szinaptikus kapcsolat, azonnal az lett a fő célunk, hogy a tankot kinyissuk, és beléje másszunk. Ebben minket egy két-három kilós vas lakat akadályozott meg, amit még szerintem személyesen Kádár János készített, hogy majd egyszer valamit jól lezárnak vele.
A lakatot megemelni se tudtuk, nemhogy kinyitni. Ha lett volna annyi eszünk akkor, hogy belegondoltunk volna, akkor biztos büszkék lettünk volna magunkra, hogy a szocializmus utolsó bástyáját próbáltuk megostromolni.
Hónapok teltek el tanácstalan reménytelenséggel, csak nem bírtuk kinyitni az átkozott lakatot. Ütöttük, vertük, feszegettük, semmi.
Majd eljött a győzelem, a dicsőség és az igazság napja. Sajnos nem voltam jelen a nagy eseményen, amikor egyik bajtársunknak sikerült kinyitnia a tankot, és belé mászott. Hősként ünnepeltük aztán egy egész napig, ugyanis másnap reggel a tankot elszállították. Így múlik el a hősök dicsősége.

Tegnap megkaptuk a félév első zéhájának eredményét. Nos, nekem lett a legjobb. Jó, a kis KÖD-öt persze nem előzhettem meg, de az nem is számít. A földi halandók közül nekem lett a legjobb. Pedig egyszer ha elolvastam a _saját_ jegyzetemet, aminek a minőségét most nem minősítem, a tanár által adott jegyzetbe bele se néztem. Kis híján meglincselt a sok lúzer, akik órákat tanultak, és mégis karó lett nekik. Olyan háhóóóóógy fejet vágtak. Öröm volt nézni.

 

 

 

Az utóbbi hetekben temérdek rajongói levelet kaptam (szám szerint egyet), hogy mégis mi van velem, hová tűntem, ménem írok, engem is felszámoltak-e a Népszabadsággal együtt, vagy miapicsa. Nos, nem. Egyik sem. Itt vagyok, élek, és virulok. Utólag is elnézést kérek azoktól, akik a napi szellemi táplálék bevitelét rendre tőlem várták, reméljük még nem sorvadtak el teljesen.

Csupán annyi történt, hogy azt a kevéske tehetséget és energiát, amit a Teremtő énbelém csepegtetett, mostanában inkább a készülő regényembe plántálom. Aztán a blogra már sem erőm, sem időm nem jutott. Rohadt fárasztó dolog egyébként a regényírás, én minden egyes alkalommal úgy állok fel a gép elől, mint aki folyamatos lejátszásra állította a Norbi DVD-t, és ezt csak a harmadik kör után vette észre. Viszont legalább jó ütemben haladok, a mennyiséggel tehát nem lesz gond. A minőség már más kérdés. Ha nagyon szar lesz, akkor majd azt mondom, hogy nem érti az olvasóközönség, és kapják be. Majd az utókor értékelni fogja, ha másként nem, hát újrapapírból gyártott vécépapír formájában. Egyébként az okosok azt szokták mondani, hogy ha az ember fia írás közben is jól szórakozik, és leköti amit ír, és érdekli, és maga is izgul, akkor olyan szar azért nem lehet a végeredmény. Legkésőbb február végére kiderül, ezt a határidőt szabtam meg magamnak a végleges forma elkészítésének, ami magába foglal egy egy hónapos pihentetési időszakot is. Most próbálok valami arany középutat találni, hogy a kecske se dögöljön éhen, és töltött káposzta is legyen. Talán a hétköznap regény, hétvégén blog leosztás lesz a nyerő.

Na, de hogy egy kicsit kapcsolódjak a fenti, régi poszthoz, ma már ugye minden zsákfaluban van EU-s pénzből épített játszótér, meg egyéb tök lényeges dolgok. Munka nincs, orvos nincs, iskola nincs, de legalább van térkövezett díszburkolat, meg csicsás szökőkút. Én egyébként sem értem ezt a fene nagy térkő mániát, ami a 90-es évek óta töretlenül hullámzik oda-vissza az országon. Értem én, hogy a haveroknak pont térkő-bizniszük van, és nekik is meg kell élni valamiből, de akkor legalább térkövezni tanulnának már meg a szakik. Én még ugyanis olyan térkövezetet nem láttam az országban, ami fél évvel az elkészülés után még szintben lett volna. Amit még külön nem értek, az olyan térkő, amely két csepp esőtől olyan síkossá válik, mint szappanos hal egy vödör takonyban. Hogy ezt mégis hogy? Ezt hova tervezték? A Szaharába? És ki az a barom, aki ezt lerakja egy belváros közepére? De mondok jobbat, minálunk, ahol felnőttem, baszki a buszmegállót térkövezték ki. Pár év múlva olyan mélyedés volt a helyén, hogy eltűnt benne a busz. Nem alacsony padlós járat volt, mély padlós. Szinte már metró. Hogy ezt hogyan fundálták ki, és milyen okból az okosok, nem tudom. Ráadásul – akárcsak a fürdőszoba-burkolóknál az összefolyó – a csatorna lefolyója is mindig az adott felület legmagasabb pontjára kerül. Hogy majd az esővíz oda felmászik, vagy nem tudom.

Szóval mindenhol van már modern EU-s játszótér, amit ugyanúgy persze összeszarik a kutya, meg ugyanúgy betörik a Pistike feje, meg ugyanúgy ott piálnak meg dugnak a gimisek, mint a komenista játszótéren, de legalább már EU-szabványok szerint. De. Ma már felnőtt játszótér is van. Ezt először itt Írországban láttam, de az értelmét már akkor sem tudta kikutatni a szürkeállományom. Merhogy' lehet edzeni, az milyen jó. Végül is itt pl. mindenkinek az a vágya, hogy vízszintesen szakadó esőben kint kondizgasson a parkban. De ne legyünk gonoszak, szokott jó idő is lenni. A nagyobb baj az, hogy ezek az ördögi szerkezetek mindenre alkalmasak, csak edzésre nem. Nincs bennük ellenállás, legtöbbje meg teljesen értelmetlen. Van egy olyan, hogy szemben állsz két ilyen keverőpultszerű tárcsával, amin van két göb, amiket megfogsz, és akkor tudod tekergetni. Meg van ilyen sí gép, vagy mi a péló, de mivel semmi ellenállás, vagy állítási lehetőség nincs benne, ezért úgy mennek ki alólad rögvest a lábaid mintha nedves térkőre léptél volna. Futás közben sokszor  láttam szegény mamókákat amint ezen gépen különféle Laokón-csoportokat alkottak saját maguk összekuszálódott testrészeivel, és mint az egyszeri űrhajós, már ők sem tudták merre van a lefelé és merre a felfelé. De tök jó, hogy már ilyen is van.

Meg van már amúgy felnőtt kifestő, mert nyilván apának semmi más dolga nincsen hazaérve a délutános műszakból, mint, hogy színezgessen egy kicsit. Aztán a gyerek leellenőrzi apa nem ment-e ki a vonalból a Hófehérke szoknyájánál, és ha nem, akkor megsimogatja a fejét, és leviszi a felnőtt játszótérre.

Kicsit megfordult a világ. A gyerekek tíz évesen már dugnak, a felnőttek negyven évesen színezgetnek. Ki érti ezt?

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr1511928219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RemeteRock 2016.11.04. 18:12:30

"A gyerekek tíz évesen már dugnak, a felnőttek negyven évesen színezgetnek. "
Pontosítok: a gyerekek tíz évesen már dugnak, a felnőttek meg már negyven évesen nem tudnak, ezért színezgetnek...az ifjúkori álmaikat. Ez van.

Untermensch4 2016.11.07. 14:32:38

"A gyerekek tíz évesen már dugnak, a felnőttek negyven évesen színezgetnek. Ki érti ezt?"
Van rá ötletem. Az ember szeretné az összes életkor-szakasz előnyös tulajdonságait, a hátrányok nélkül.
Ha a regényírás kezd a blogírás rovására menni akkor én is csatlakozom az olvasói levelet író tömegekhez. Kétszer is.
Mifelénk egy régi mig(?) repcsi volt egy parkos részen. Nem teljesen illett a sportpályák, csónakázótó és kresztanpálya közé de a gyerekeknek tetszett.