Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

A világ legindokolatlanabb karácsonyfája

Best of Firestarter18 #30 - Válogatás 10 év (nem feltétlenül legjobb) posztjaiból

2016. december 21. - Firestarter.18

karacsonyfa.jpgIskolapéldája annak, amikor a kreatív designerek túl sokat kokóznak, és olyan dolgokat akarnak trendisíteni, amivel a halandó emberek már pár évszázada jól elvannak.

2009. december 23.

Olyan szinten sikerült megfáznom, vagy legalábbis elkapnom valami nyavaját, hogy három napja csak Neocitranon meg c-vitaminon élek. Az orrom eldugulva, ha épp nincs eldugulva akkor folyik, tüsszögök, fáj a torkom, fáj a mandulám. Kicsit már jobb, remélem most már vége van, mert hogy fogok így zabálni?
Persze betegen sem úsztam meg a naaaaagy karácsonyi bevásárlást hétfőn. Még teszkóba is voltam, pedig ez ritkábban jön el, mint az újév. Nyugi, nem vettem semmit. Ja de, vitamint. De hogy ott mi volt, édes istenem...ennyi embert rég láttam már egy helyen. Tiszta őrület. Bevásárlókocsikból kialakult forgalmi dugó, egymással ölre menő mammerok, én meg csak néztem, mint Alice csodaországban. De olyat láttam, hogy már megérte.
Azt hiszem ebben a termékben csúcsosodik ki a globalizmus és a liberalizmus összes eszméje, olümposzi magasságokba emelve a távol-keleti fröccsöntőipart és dicső énekben zengve a kínai kreativitást. Ez az, amiért érdemes élni, amiért hálát rebeghetek a Teremtőnek, hogy a 21. században élhetek, és nem vizigót harcosnak születtem a népvándorlás idején.
Ez a termék pedig nem más, mint a fekete műfenyőfa. Ugye? Szinte látom a szemetekben a felcsillanó gyermeki fényeket, és az arcotokon legördülő könnycseppeket. Igen, végre ezt is lehet kapni! Csak tudnám, hogy kinek a fejéből pattant ki? Elképzelem azt a brain stormingot, amikor ez a remek ötlet megszületett, valahol Kína mélyén egy eldugott üzem tárgyalójában. De ki lehet a célcsoport? Papok? Emósok? Maffiózók? FBI ügynökök? Nem nagyon tudok rájönni. Ráadásul még ronda és drága is. Tehát a célcsoport tovább szűkült az ízlésficamos maffiózókra és az ízlésficamos FBI ügynökökre. Ez egy olyan vastag réteg, hogy csak nekik megéri egy terméket piacra dobni?
Úgy látszik.
Aztán átmentünk a szomszédos ruhabótba. Ki van írva, hogy nyitás 10.00-kor. Már ez is érdekes, de oké. Nézem az órát, 9.55. Kukucskálok be, csajszi áll a pultnál, tudjátok, olyan életvidám fejjel. Rám néz, aztán az órájára, majd megfordul, s arrébb megy. Munkamorál rulez.

 

Ha akkor tudtam volna, hogy alig hét évvel később már a színpaletta minden árnyalatában lehet fenyőfákat kapni, akkor bizonyára nem döbbenek meg ennyire. De akkor még viszonylag normálisak voltak az emberek, a fenyőfa meg többnyire zöld volt.

A legjobb fenyőfavásárlós történetem is egy műfenyőhöz köthető, történetesen az elsőhöz, amit vettem. Én világ életemben utáltam a műfenyőt, el nem tudtam képzelni, hogy nekem valaha is ilyen borzadály álljon a nappalimban. Aztán tessék, öt éve műfenyőm van. Hihetetlen, hogy az ember látásmódját és elveit mennyire meg tudja változtatni, ha történetesen egy társasház harmadik emeleti, folyosóvégi lakásába költözik.
Mert akkor már az ember igen elgondolkodik rajta, hogy mire a félig elszáradt fát januárban végigvonszolja a lakáson, végig a folyosón, be a liftbe, ki az ajtón, át a konténerig, akkor vajon hány tűlevelet kell majd összesepernie. Bonyolult integrálszámítások után aztán úgy dönt, jó lesz a műfenyő.

Ráadásul itt Írországban kétfajta fenyőt árulnak. Van a kicsi és ronda, meg a nagy és szép. Na most a nagy az tényleg nagyot jelent, olyan két és fél méteres a legkisebb, ami még elfogadhatóan néz ki. A nagy fa pedig exponenciálisan több tűlevelet jelent. Persze csinálhatnám azt, hogy januárban egyszerűen kibaszom a fát a harmadikról, elvégre erdő mellett lakunk, lehet fel se tűnne. De kultúrember vagyok. Vagy csinálhatnám azt, mint az alattunk lakó szomszéd, akinek idén májusban már két karácsonyfacsontváza száradt egymás mellett a teraszon, a 2016-os és a 2015-ös.

Na, szóval amikor ide költözünk ebbe a lakásba, elveimet feladva azt mondtam, műfenyőnk lesz. És lett. Én vettem meg személyesen, és nagyon büszke voltam magamra. Pedig a műfenyő megvásárlásra nem igényel olyan magas szintű hozzáértést és szépérzéket, mint az igazi fenyőé, nem is basztatja miatta az asszony, mint az erről szóló egykori posztomban. Nem kell azért aggódni, hogy görbe, ritkás, csúnya, az ember bemegy, megfogja a dobozt, hazaviszi, aztán ennyi. Akár még ki is fizetheti, ha jó kedvében van.

Na, én is így tettem annak idején valamikor december elején, hazahoztam, betettem a sufniba. Ki nem bontottam, mert ki az a hülye, aki december elején a karácsonyfáját kibontogatja, hogy aztán soha többet ne tudja visszatenni a dobozába. Pedig milyen jó lett volna, ha kibontom. Akkor ugyanis nem december huszonnegyedike Szentestéjén nyolc óra magasságában jövök rá, hogy a derék kínai szakmunkások bizony nem csomagoltak talpat a műfenyő mellé. 

Most inkább nem részletezném, hogyan és mi módon küldtem el a halál véreres faszára az egész kínai nemzetgazdaságot és úgy alle zusammen az összes kínait Csin si Huang első kínai császárig (uralkodott ie. 230-ie. 221) bezárólag. Na, de hát a magyar a jég hátán is megél, a békési magyar az meg még alatta is, szóval némi gondolkodással egybekötött alkoholfogyasztás után kigyulladt a villanykörte a fejem felett.
Van nekem vagy hatvankilónyi súlyzóm itthon (minden valamire való férfinak van, és egyik sem használja), amiket szétszereltem, egymásra állítottam a tárcsákat, és mit ad isten, a műfenyő pecke pont belesiklott az így keletkezett likba. Gondolom mindkettő ugyanabban a kínai gyárban készült azonos szabvány alapján. A súlyokat bevontam szép csomagolópapírral, és voálá, nekem lett a legszebb karácsonyfám az egész városban.
De hogy a legnehezebb, az hétszentség.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr5912056871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.12.21. 20:27:22

Egy társasház harmadik emeleti, folyosóközepi lakásában lakok. És nem bohóckodok döglött fenyőfákkal a téli napforduló alkalmával (sem). Tizenéve egyszer véletlenül volt karácsonyfánk, 12 cm magas, tömör műanyag. Egy ismerősünket vártuk látogatóba december közepén, becsomagoltunk neki szépen egy könyvet és rátettük a fát. Amikor jött meg mondtuk hogy "Boldog Karácsonyt! Az ajándékod a fa alatt van." "Hol a fa?" 2Hát a tévé tetején. A bal oldalon..." :)