Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Zsákutca

Így születik egy regény - 8. rész

2017. szeptember 14. - Firestarter.18

kep.jpgLehet, hogy a végső megoldás a ...

 

 

 

 

 

 

Legutóbb ott tettük le ennek az egyre szövevényesebb történetnek (lassan arról is írhatnék egy kalandregényt, hogy hogyan írtam meg egy regényt) a fonalát, hogy az első lektor értékelése után átírtam a regényt, hogy a második lektor tudjon mit olvasni a nyáron. Aztán lett nyár, lett ősz, én meg gondoltam megfogalmazok egy érdeklődő levelet, hogy ugyan mégis hogy áll a dolog.
Meglepően gyorsan jött a válasz, hogy nagyon sokat agyaltak a kiadónál a kéziratom felett, mert jó a történet, blablabla, de nekik ez most mégsem kell. A második lektor igen rövidre fogta az értékelést, figyelem, idézet következik: „Retró”.
Ennyit izent a vezető szerkesztőn keresztül nekem. Hogy retró. Írt még mást is, de azt én nem láthatom, merthogy nagyon titkos bizalmas infó. Mondjuk jó lett volna, mert talán kiderült volna, hogy mitől retró a kéziratom.

Közben egy másik kiadó is érdeklődését fejezte ki, de ők olyan nevetséges ajánlatot voltak képesek tenni, hogy tök szerencse, hogy nem látták a fejemet, amikor kiröhögtem őket.

Retró. Napok óta ezen gondolkozom, hogy ez mi a tökömet jelenthet. Eskü, hogy írás közben nem szólt egyszer se a Stayin’ Alive, és az utolsó trapézfarmeromat is kidobtam gimi másodikban. De ez úgy hangzik, mintha az írásban is ilyen divathullámok lennének, én meg azelőtt kimentem a divatból, hogy bejöttem volna. Retró. Fasztudja.
Mondjuk, ha mostanában az a divat, amit egy kortárs magyar regényben sikerült olvasnom, akkor inkább leszek büszke őskövület. Ez a regény úgy nyert meg egy irodalmi válogatót, hogy ilyen mondatok vannak benne:
 „A buszpályaudvar maga egy újabb építésű, csupa üveg, csupa beton cucc volt.”
Egyébként is felhúzott szemöldökkel olvastam a könyvet, mert olyan, mintha egy zs-kategóriás Dolph Lundgren akciófilmet adtak volna ki könyv formában, de ennél a mondatnál frankón kiesett a könyv a kezemből.
Cucc. Érted. YOLO. Na, ehhez képest én tényleg retró vagyok, sőt bigott amish nyelvtannáci, mert ha én bármilyen komoly szövegemben valaha is leírtam volna a cucc szót, akkor időrendi sorrendben előbb a magyartanárom, aztán az első főnököm, aztán a szerkesztőm és végül a főszerkesztőm vágott volna nyakon. Aztán én is saját magamat, biztos, ami biztos. Retró.
Ugyanezen könyv olvasása közben, úgy a negyedik után megfogadtam, hogy ha a szerző még egyszer leírja, hogy „felugatott a géppuska”, én bizisten bevágom a sarokba a könyvet. Ez a nyolcvanadik oldal környékén be is következett, úgyhogy azóta se tudtam meg mi lett a végtelenül érdekes (nem) történet vége. 

Ez az igazán bosszantó, elkeserítő, és csalódást keltő, hogy egy valljuk be, nem túl erős hazai mezőnyben is gyengének találtattam, ráadásul még az okát sem tudom. Megdicsértek, hogy jó a történet, jól van megírva, jók a leírások, jól olvasható. És mégsem. Mert csak. Mert retró. Ezzel szemben olyan könyvekkel vannak tele a könyvesboltok, hogy a legtöbb szerzőnek egyesével kellene bocsánatot kérnie minden fától, amit miatta vágtak ki.     
Retró a stílusom. Bevallom, azért egy pár napig magam alatt voltam, mert úgy éreztem, hogy ezzel az egy szóval majdnem egy egész év munkáját húzták át. Síííissz. Kampec, ülj le, egyes.
De aztán eszembe jutott, ahogy annak a tizenpár embernek, akik már olvasták a kéziratot (ráadásul csak a nyers változatát) igenis tetszett ez a poros-mohos avítt retró stílus. Hiszen az író, ha őszinte, akkor az olvasóinak ír, nem a lektorának, vagy az éppen aktuális divat szerint. Biztos sokkal nagyobb sikerem lenne, ha meglovagolva a divathullámok habzó hátát én is csillogó vámpírokról, földre szállt angyalokról, esetleg megkötözős mamaszexről írnék. Meg tudnám csinálni, van az a pénz. De egy percig sem évezném. Ha pedig az író nem élvezi az írást, akkor az olvasó sem fogja élvezni az olvasást, és akkor megette az egészet a penész.

A stílus egyébként is folyamatosan változik, egészen másképpen írok most, mint öt éve, és öt év múlva is másképpen fogok írni, mint most. Ez teljesen normális dolog. Egy dolgot nem lehet, erőszakkal megváltoztatni a stílust valakinek, vagy valaminek a kedvéért. Lehet, hogy retró a stílusom, de az biztos, hogy ha most szándékosan másképpen kezdenék írni, elkezdenék én is hót laza lenni, cuccozni meg izézni, akkor az már nem én lennék, nem lenne őszinte, amit írok, ezt pedig minden olvasó azonnal kiszúrná. Most itt tartok, ha ez retró, akkor retró, talán majd kinövöm, vagy továbbfejlődök, de az is lehet, hogy nem. Egy biztos, ez sem fogja kedvem szegni, nem fogom abbahagyni az írást, és nem nyugszom, amíg így vagy úgy, de meg nem jelenik ez a fránya regény.

Valamelyik korai posztban írtam, hogy van A, B, C meg D tervem is, nos lassan már elfogy az ábécé, de még mindig nem vagyunk sehol. Valahol F és G környékén lehetett az opció, hogy felkeresek egy irodalmi ügynökséget (nem mintha olyan sok lenne Magyarországon), hátha ők el tudják passzolni a kéziratot. Mert állítólag már itt is ámerikanizálódtunk, és a kiadók már itthon is csak ügynökségeken keresztül elérhetőek. Na, ez egy viszonylag rövid kör volt, mert már a legelső érdeklődő emailemre se válaszoltak, én meg úgy vagyok vele, hogy ha valakinek nem kell a pénzem, akkor én azt a kapcsolatot nem erőltetem. Így még mindig nincs ügynököm, pedig vagy tizenöt éve szeretném azt mondani valamilyen élethelyzetben, hogy „Várjon, ezt meg kell beszélnem az ügynökömmel.” Milyen menő lenne már.

Úgyhogy lassan elérek a legutolsó opcióhoz, amit pedig igen szerettem volna elkerülni. Ráadásul, aki csak megkeresett tanácsért, mindenkinek azt mondtam, hogy ne vágjon bele. Ez pedig a magánkiadás. Ha nem lenne mögöttem egy tucatnyi jó bétaolvasói értékelés, és egy tulajdonképpen szintén jó lektori vélemény, akkor én sem gondolkoznék el rajta, mert akkor elfogadnám, hogy szar vagyok, és kész. De így elég nehéz elfogadnom, hogy szar vagyok.

Eddig is elég sokat olvastam a szerzői kiadásról, és lelki szemeim előtt mindig úgy jelent meg, mint a Gyűrűk Urában a Holt-láp, ahol a kis hobbit szerzők óvatosan lépkednek, vigyázva, nehogy egy rossz mozdulattal becsússzanak a vízbe, ahol már elbukott szerzők holttestei aszalódnak tömegével, mert ők is azt hitték, hogy híres írók lesznek a szerzői kiadásukkal.
A szerzői kiadás ingoványos talaj, nem csoda, hogy itthon eddig egy szerző tudott mérhető karriert kovácsolni belőle: Oravecz Nóra. Mondjuk, őt nem feltétlenül tekintem követendő példának.

Az biztos, hogy ha belevágok, akkor rengeteg, sőt annál is több munka lesz vele, mert ha valamit csinálunk, akkor álljunk bele, és csináljuk rendesen. Ezt mondta Joda is, márpedig őneki lehet hinni. Nehéz lesz, hiszen senki nem fogja majd a kezemet és mutatja az utat, hogy merre haladjak. Ugyanígy viszont senki nem fog beleszólni, hogy mit és hogyan írjak, és olyan lesz a regény, amilyennek én akarom. Retró, nyilván.  

A következő posztban, amolyan hangosan gondolkodásképpen sorra veszem a szerzői kiadás előnyeit és hátrányait, majd megpróbálok mérleget vonni a kettőből. 

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr2712829102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Labenido Sweet Lo · http://dasha.blog.hu/ 2017.09.14. 20:10:33

Szerény véleményem szerint a kettes számú lektor úr nem volt képes értelmezni a sztorit... Elvesztette a fonalat - és ez elég titkos infó ahhoz, hogy nyilvánosságra kerülhessen.. :D A retró meg egy alapvetően "divatos" szó, tehát nagyjából behatároltam a jellemet. :D Én csak magánkiadásban gondolkoznék(om)! Ami az enyém, az az enyimé! Kitartást a magánkiadásos sztorihoz - az egy következő kalandregény alapját képezi :)

Untermensch4 2017.09.14. 20:34:57

A "retró"-ról nekem az Időgép c film egy jelenete ugrik be... www.youtube.com/watch?v=90T7iLuzFgg
A „felugatott a géppuska” ugyanolyan bevett szófordulat mint amikor a géppuska "kerepel... mellesleg e kettőre is lehetne mondani hogy "retró". :)
" (lassan arról is írhatnék egy kalandregényt, hogy hogyan írtam meg egy regényt)" egyébként tényleg, a "Tortúra" is ilyesféle és ott is vannak gondok a kiadás körül... :)
"De így elég nehéz elfogadnom, hogy szar vagyok."
Ne is fogadd el, főleg egy olyan ország/nép szülöttének a szájából ahol népbetegség a depresszió és erős a kulturális hajlam a trollkodásra.
Erre a könyvre
moly.hu/konyvek/lampert-gordon-willard-sleznik-skrull
a blogon tolt stílusod köröket ráverne, és ezt is kiadták. Mondjuk asszem' a kiadó azóta becsődölt de nem ezért... :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.09.15. 17:05:38

@Labenido Sweet Lo: Fene se tudja, erről a lektorról semmit nem tudok. Az előző legalább odabiggyesztette a nevét. Én amúgy a lektorokat úgy képzeltem mindig, hogy ezek hetvenévesen jönnek a világra, mindegyik vastag keretes szemüveget hord, és a gyereke szülinapján is úgy néz, mintha ki akarná tépni valakinek a szívét. Na ezzel szemben az első lektorom egy velem egykorú csaj volt :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.09.15. 17:10:48

@Untermensch4: Nagyon jó film!
Nem csak az állandó felugatásokkal volt bajom, az egész könyv olyan összevissza volt. gondolkodtam azon, hogy írok egy hosszabb elemzést róla, de aztán arra gondoltam, ki vagyok én, hogy másokat fikázzak. Ráadásul neki megjelent a könyve, szóval valami olyat tud, amit én nem :)
A könyv azért nem a blog stílusát követi, de azért nem fogom feladni. D azért remélem nem végzem úgy, mint a Tortúra írója, és nem belőlem készül majd a borító :)

Untermensch4 2017.09.16. 00:39:26

@Firestarter.18: "...gondolkodtam azon, hogy írok egy hosszabb elemzést róla, de aztán arra gondoltam, ki vagyok én, hogy másokat fikázzak"
lektor..? :) kritikus..? :)
A könyv (annak alapján amennyit olvastam belőle) jó úgy ahogy van, azzal a stílussal. Nem tudom hogy mennyire aprólékos műgonddal csiszolgatod a blogot de tele van laza humorral, nekem olvasóként tetszik. Ha úgy nézem mint egy könyvet (ami mondjuk novellagyűjtemény) akkor teljesen versenyképes az eddigi rekorderrel amin annyit röhögtem hogy életemben akkor egyszer sikerült egyszerre rekeszizomfájdalmat és torokkiszáradást elérnem. :)
Ez volt az: users.atw.hu/dreamproject/drp/A_B_CEE_star_why.pdf

Janos97 2017.09.16. 21:46:24

@Firestarter.18
Szerintem ma egy kiadása nagy részben nem az irománytól függ, hanem magától az író személytől. Pl. Szepesi Niki, vagy Damu Roland könyveit seperc alatt kiadták, csak azért mert híresek, mindenki ismeri őket, a nép persze meg kap utána, bármiről is szól a könyv.
Sajnos ebből a szempontból nagy hátrányban vagy (bár nem ismerem a kilétét, de biztos nem te vagy ÉNB Gabi :-D). Mindenesetre én szurkolok, jó lenne ha sikerülne, ha mást nem saját zsíron kiadni. Az akciós példányt pedig várom. :-D

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.09.17. 09:37:29

@Janos97: "biztos nem te vagy ÉNB Gabi"
De még lehetek! Akcios példány, mi, hát elvennéd a szám elől a falatot? Én se kapok akciós villanyszámlát! :P

Takony(Aki az élet vizet issza) 2017.09.18. 10:34:14

A kortars magyar regeny cimet meg tudnad velem valahogy osztani? Igencsak felkeltetted az erdeklodesemet :D