Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

A szerzői könyvkiadás előnyei és hátrányai

Így születik egy regény - 9. rész

2017. szeptember 22. - Firestarter.18

kep.jpgMár több mint egy hete azon rágódok, hogy belevágjak-e a kéziratom saját kiadásába, és még mindig nem sikerült száz százalékosan állást foglalnom, mert a sok előnye mellett sok buktatót is rejt magában a dolog.

 

 

 

Sokat töprengtem mostanában, és úgy gondoltam megérnének ezek a gondolatok egy posztot, hátha valaki még ebben a cipőben jár, és hasznosnak tartja majd egy részét.

A szerzői kiadás első előnye a korlátlan szabadság. Ha egy hagyományos kiadóval szerződik az ember, és történetesen nem George R. R. Martinnak hívják, akkor a kiadó egy csomó mindent meg fog szabni az írónak. Lesz kiadási terv, határidők, ők szabják meg a könyv árát, és a leárazásokat, az író még abba se nagyon szólhat bele, hogy milyen legyen a borító és mikor jelenjen meg a könyve. Általában ilyenkor az összes, kézirathoz kapcsolódó jog (fordítás, külföldi megjelenés, megfilmesítés) is mind a kiadóhoz kerül. Mennyire nem mindegy például, hogy egy könyv a karácsonyi szezonban jelenik meg, vagy február közepén. Egy kézirat elfogadása és a tényleges megjelenés között ráadásul hónapok, de akár egy év is eltelhet.
A szerzői kiadás esetén mindent a szerző határoz meg. Akkor ír, amikor akar, akkor jelentet meg, amikor akar, olyan áron adja a könyvét, amilyenen akarja, nem fogják határidőkkel csesztetni, és nem fogja visszadobni a kéziratát egy lektor, csak mert épp fáj a hasa, vagy fogazott az asszony előző este. A szerző tehát teljesen a maga ura. De ez hátrány is.
Mert mindent magának kell megcsinálnia, és senki nem fogja a kezét és látja el tanácsokkal. Ha az ember mögött áll egy kiadó, akkor jószerivel csak az írással kell törődnie, minden mást megcsinál neki a kiadó. Szerzői kiadás esetén ezzel szemben egy egész kiadó munkája a szerző nyakába szakad. Ő lesz a lektor, a korrektor, a borítótervező és a marketinges. Vagy szerződtethet szakembereket jó sok pénzért, hogy levegyék ezeket a terheket a válláról.

Főleg az utolsó említett dolog, a marketing a szerzői kiadás Achilles-pontja, és itt vérzik el az önálló szerzők 90%-a. Sok ilyen szerzőnek utánanéztem, egy-két kivételtől eltekintve nulla az online jelenlétük. Márpedig hiába írja meg az ember a világ legjobb könyvét, ha a kutya nem tud róla, és még az anyukáját se tudja rávenni, hogy írjon egy jó értékelést róla valahol. Pedig a közösségi média áldásának és átkának köszönhetően ma már egy kis kreativitással pár fillérből több ezer embert el lehet érni.
Persze egy nagy kiadó marketinggépezetével Gipsz Jakab nem nagyon tudja felvenni a versenyt. Mondjuk Gipsz Jakab az első könyvével nem is nagyon fog bekerülni egy kiadó marketinggépezetébe.
Egy kiadó több száz könyvet tart a piacon egyszerre, van pár húzónevük, akiket metró kocsikban meg piszoárok felett hirdetnek, a többivel azonban nem igazán vesződnek. Egy elsőkönyves talán kap majd egy Facebook-bejegyzést, meg kint lesz a kiadó főoldalán pár napig, aztán gyorsan le is kerül, amikor kijön a Húzónév harmincnegyedik kötözöttszexes könyve. A szerző pedig ugyanúgy egyedül marad a könyvével, mint egy kiadó nélküli író.
Magyarországon egyébként a piac méretéhez képest rengeteg – túl sok – könyv jelenik meg, így aztán a magánkiadásos és a kiadós szerzőkre is egyformán igaz, hogy saját maguk marketingje nélkül nagyon nehezen tudnak könyveket eladni.

Azt gondolná egyébként az egyszeri ember (én is így gondoltam), hogy egy nagy kiadó védőszárnyai alatt az ember tökéletes biztonságban van, és tényleg csak az írással kell törődnie, a kiadó pedig majd azon lesz, hogy minél többet eladjon a könyvéből, és a tenyerükön hordozza az ifjú szerzőt. A szerző híres lesz és gazdag, win-win szitu, happy end.
Aztán ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, ez a rózsaszín álomkép egyre inkább szertefoszlott. A kiadók között vannak bizony igen gonoszak is. Egyrészt nem fizetnek néha. Ez néha az ő hibájuk, néha nem. A magyar könyvértékesítés bizományi rendszerben működik, a könyvterjesztők átveszik a könyveket a kiadóktól, és azt mondják, hogy majd ha eladtuk őket, akkor kaptok ti is pénzt. Aztán vagy kapnak, vagy nem. Ilyen volt az Alexandra-ügy is, mert ők speciel nem szerettek adni. Egy kiadónak ez bosszantó, a szerzőnek meg tragédia. Fogy a könyve, aztán lóvé meg sehol.
Persze olyan is van, hogy a kiadó nem fizet a szerzőnek. Vagy kevesebb könyv után fizet, mint amennyi fogyott. Magyarországon a könyveladásokról nincsenek nyilvános statisztikák, mert ez a kiadók szerint üzleti titok. Még a szerzők sem tudják hiteles forrásból leellenőrizni, hogy mennyi fogyott a könyvükből. El kell hinniük a kiadóknak, akik ezt ki is használják. Nem mindegyik, persze, mert vannak rendes és becsületes kiadók is. De a szerző honnan tudja, hogy melyik az?
Nem azt mondom, hogy szerzői kiadás esetén nem baszhatják át az embert, mert megtörténhet. Van a piacon olyan cég, amely előszeretettel szívatja a szerzőit, de olyan is van, amiről még csak pozitív vélemény van fenn a neten.

A mocskos anyagiakat hagytam a végére, mert egy író szeme előtt nem pénzeszsákok kell lebegjenek, amikor leül írni. Ha valaki azzal a céllal akar író lenni, hogy meggazdagodjon, az inkább bele se fogjon. De a pénzről is írnom kell, mert ebben van a legnagyobb különbség a hagyományos és a szerzői kiadás között.
Ha az ember leszerződik egy kiadóval, akkor annak egész szolgáltatásrendszerét igénybe veszi, így be kell szállnia a költségekbe is. Beleszáll a lektor és a takarítónő fizetésébe, a rezsibe, a benzinköltségbe, a nyomda díjába, a reklámba, a terjesztő jutalékába, mindenbe. A végén így marad nála a könyv fogyasztói árának 10, de inkább 8 százaléka. Ez egy 2500 forintos könyv esetén 200 forint minden eladott példány után. Aztán ha a kiadó egy hónap után úgy dönt, hogy leakciózza a könyvet 1850-re, akkor már csak 148.
Magyarországon a könyvek átlagosan 3000 példányban jelennek meg, ha lelkes olvasók mindent felvásárolják, a szerző 600 ezer forinttal gazdagodik. De jobb, ha sietnek, és elkapkodják a példányokat, mert ha csak-úgy ímmel-ámmal vásárolgatnak, és a 3000 példány nem hirtelen gyorsasággal fogy el, akkor a kiadó lehet, hogy úgy dönt, hogy nem rendel be többet a nyomdából. Ilyenkor van az, hogy a vásárló égre-földre keresi a könyvet a boltokban, ahol az eladók csóválják a fejüket és azt mondják „Nem tudom mikor lesz még belőle.”

Szerzői kiadás esetén ugye a szerző végzi el a kiadó munkáját, így ezt az összeget megtakaríthatja. Ha okos, akkor ezt az összeget marketingre költi, ha nem, akkor rozéfröccsre. Ebben az esetben a haszna valahol 50%-70% között lesz attól függően, hogy milyen minőségben nyomja ki a könyvét, vagy csak e-book formában jelenteti meg. A 2500 forintos példával számolva, ha csak 30% a haszna, akkor is 750 forintot keres példányonként, ami 3 ezer példánnyal már 2 millió forint. Persze a nehezebb dolog eladni ezt a 3000 példányt.
A szerzői kiadásban ráadásul létezik egy ún. on demand nyomási mód, ez azt jelenti, hogy a szerzőnek nem kell kifizetnie egyből 500 példány nyomását, csak akkor kerül elkészítésre 1-1 példány, ha megrendelés érkezik rá. Ez általában 2-3 nap, szóval vevői oldalról is egész barátságos.

A levezetésből úgy tűnhet, hogy majdnem minden a szerzői kiadás mellett szól, én viszont még mindig óvva intek mindenkit attól, hogy fejest ugorjon bele. Szögezzük le, ha valakinek a kéziratát visszadobják a kiadók, akkor azzal valószínűleg tényleg dolgozni kell még. Vannak persze esetek, amikor a kiadók hibáznak, és nem jól mérnek fel egy kéziratot, gondolom a Harry Pottert visszadobó tucatnyi kiadó is megbánta már egy párszor, hogy nem volt türelmesebb, de fogadjuk el, hogy azért valamelyest értenek hozzá. Ha azt mondják a kézirat nem érett meg a megjelenésre, akkor valószínűleg tényleg így van.
Ettől függetlenül is, még egy jó kézirattal is rengeteg mindenen el lehet csúszni a szerzői kiadáson, kezdve egy rossz borítótól a korrektúra hiányán át a gyenge marketingig, amik miatt az anyagi veszteségen kívül nagy eséllyel csalódás lesz a projekt vége.
Nekem sem fordulna meg a fejemben hogy belevágjak, ha
1. nem lennék komplett hülye.
2. nem lenne mögöttem tucatnyi bétaolvasó jó értékelése.
3. nem lenne mögöttem kiadó érdeklődés.
4. nem lenne annyi tartalékom, hogy az a pénz ne hiányozzon sehonnan.
5. nem tehetném meg, hogy akár részmunkaidőre váltsak, és teljes energiámat a könyvre szenteljem.
6. nem lenne tervem a marketingre.
7. nem lenne még 4-5 könyvtervem, amire alapozhatok.
8. nem lenne egy maréknyi, de hűséges olvasótáborom.

Érdekes, mert amióta a szerzői kiadáson töröm a fejem, egyik pillanatban azt hiszem, hogy biztos be fog jönni, és marha jó lesz, két perc múlva meg arra gondolok, hogy tényleg teljesen hülye vagyok, hiszen annyian megpróbálták már, miért pont nekem sikerülne, ráadásul a kézirat sem jó, ki a fene olvasna ilyesmit, és egyébként is kell ez nekem? A rengeteg munka, vesződség, idegeskedés, és anyagi áldozat egy olyan dologért, aminek a kimenetele enyhén szólva is kétséges?
A másik oldalról pedig van bennem egy dac, egy csakazértis mentalitás. Az utolsó levelében a vezető szerkesztő érintette a szerzői kiadást, és azt mondta, hogy szinte lehetetlen így 2-300 példánynál többet eladni. Na, ezt nem kellett volna, mert az ilyen lehetetlennel kezdődő mondatok  nekem mindig is vörös posztót jelentettek, és ha erre gondolok mindig elönt a tettvágy és alig várom, hogy belefogjak a munkába, vesződségbe és idegeskedésbe.

Egyébként sokkal kevésbé ijesztő a dolog, ha a szerzői kiadásra úgy gondolunk, mint egy vállalkozásra (startup, hogy divatosak legyünk) a könyvre pedig, mint egy termékre. Szóval vállalkozzak, vagy ne? Nos, egyelőre a fene se tudja, de hamarosan el kell döntenem.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr2012886538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

topin 2017.09.22. 19:14:22

Szerzői kiadáshoz backing? :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.09.22. 19:15:50

@topin: Elég ha veszel majd párszáz példányt :D