Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Zombik és kurvák

2017. október 03. - Firestarter.18

sexyzombie.jpgMert kicsit mind a kettő vagyok.

 

 

 

 

 

 

Zombik

Valami oknál fogva újra nagyon divatos lett a mainstream médiában ez a halottas, zombis, vámpíros vonal, és már teljesen random és indokolatlan helyeken is belefut az ember egy-egy olyan művészeti alkotásba, mely ezt a hullámot meglovagolva igyekszik kitűnni a szürke tömegből. Közben persze pont ezzel lesz része a szürke tömegnek.
Amikor megláttam, hogy létezik olyan film, hogy „Abraham Lincoln a vámpírvadász” akkor még csak elmosolyodtam, de amikor tegnap a csatornák közt bóklászva szembe jött velem a „Büszkeség és balítélet, és zombik” című alkotás, akkor már nyomtam egy facepalmot. Aztán rájöttem, hogy talán a magyar irodalomtörténet alkotásait is lehetne így remake-elni, és ezáltal fogyaszthatóbbá tenni az Y-generációs trendi gyerekeknek. Úgy is volt már egy ilyen próbálkozás, hogy egy képregényben a Nyugat költői zombikat öltek, hát ennél az én ötleteim sem nagyobb marhaságok.
Lehetne mondjuk „Csongor és Tünde meg a vérfarkasok bosszúja”. Vagy „Kossuth Lajos, a turini boszorkányvadász”. Esetleg Petőfi Sándorról derülne ki, hogy azért nem találták meg soha a holttestét, mert a segesvári nekromanták feltámasztották, és élőhalottként azóta is a pocsék költőkre vadászik, hogy álmukban agyonverje őket egy csatos kötésű Petőfi összessel. Vagy legalább Magdi anyus térne vissza zombiként a Barátok köztbe, hogy mindenkit megegyen, és végre befejeződjön a sorozat.

Kicsit egyébként én is zombi voltam az elmúlt hetekben, mondjuk film nem készült rólam közben. Az egyik kollégám szabadságon volt, ami azt jelentette, hogy három hét alatt volt két szabadnapom, és azok is olyan távol estek egymástól, mint Matolcsy György íriszei. Nem egészséges az ilyen, az utolsó napokon már úgy éreztem, mintha valami ködfüggönyön át figyelném a világot, és mint egy jól beállított robot, automatikusan mozogtak a végtagjaim, munkát imitálva. Most meg, hogy túl vagyok két jó alváson úgy érzem magam, mint a fuldokló, aki végre felemelte fejét a víz alól, és friss levegő csap az arcába.
De a zombi létnek ezennel vége, közöltem ugyanis a főnökömmel, hogy mostantól csak heti három napot dolgozok. Ennek nyilván a regény kiadása az oka, amit nyilván nem mondtam meg neki, mert nyilván nem akartam, hogy hülyének nézzen.
Szóval félállású író lettem, vagy mi a tosz, ami egyrészt marha menőn hangzik, másrészt viszont pont ugyanennyire ijesztő is. De nem igazán volt más választásom, főállású zombiként biztos nem lett volna olyan a könyv, amilyennek én akarom. Mondjuk semmi garancia, hogy így olyan lesz, de az esélyek jobbak talán. Egyébként meg az a vicc, hogy a fizetésem nem lesz annyival kevesebb, mint amennyivel kevesebbet dolgozom majd. Viszont így nem nagyon lesz kifogásom arra, hogy miért nem írok. Pedig kifogások gyártásában kifejezetten ügyes vagyok.

 

Kurvák

A másik fajta felkapott médiakarakter mostanában a zombi mellett a kurva. Mentségükre legyen szólva, hogy ők legalább valóban léteznek. Ahogy hallottam indult egy újabb hiánypótló műsor, amiben luxusfeleségek trendy és izgy életébe lehet bepillantani. Ez azért jó az átlagembernek, mert a tévét nézve elégedetten dőlhet hátra, hogy lám, hiába van sok pénze ennek a nőnek, mégiscsak ostobább, mint én.
Ahogy meghallottam (vagyis olvastam) ezt a luxusfeleség szót, azonnal megviilágosodtam, és rájöttem, hogy a kurvák ugyanolyanok, mint a pokemonok. Képesek továbbfejlődni, és a különböző fejlettségi szinteken más tulajdonságokkal bírnak.
Vannak a sima, level 1-es kurvák, akik egy boroskóláért elintéznek a parkolóban, ha van egy húsz éves BMW-d, meg egy kínai bőrdzsekid. Ha ők idővel továbbfejlődnek, és átülnek egy négykarikás autóba, aminek a tulaja már viszkikólát iszik és a bőrzsedikje is igazi, akkor már luxuskurváról beszélünk.
A level 3-as szintet úgy érhetik el, hogy valami közepesen ismert ember átlagon felüli autójába és átlagon aluli farkába ülnek bele. Ilyenkor már szinte kötelező DJ-ként vagy személyi edzőként is funkcionálniuk, vagy legalább egy szakácskönyvet írniuk. Ekkor már glamour modellnek nevezik magukat, amiről senki nem tudja pontosan mit jelent, mégis mindenki tudja, hogy ez a kurva szebben mondva. Aztán ha egy ilyen glamour modellnek gyűrűt húznak az ujjára, akkor eléri a level 4-et, és luxusfeleség lesz belőle. Aztán később gondolom luxusözvegy, aztán meg luxushalott lesz belőlük. Vagy glamour zombi.
Ők egyébként ugyanolyan feleségek, mint a nemlusxusfeleségek, mert a luxus itt nem az ő személyüknek és intellektusuknak a minőségjelzője, nem olyan, mintha egy telefonból eggyel jobb modellt vennél, hogy az majd jobb, megbízhatóbb és gyorsabb lesz. Nem, egy luxusfeleség nem szaggat jobban nokedlit mint egy nemluxusfeleség, nem hozza gyorsabban a hideg sört a hűtőből, és nem tudsz vele jobban elbeszélgetni a dadaista festészet irányzatairól. Nem, a luxus mint jelző itt egyedül arra vonatkozik, hogy pénzes a férjük.

Még nem láttam egy részt sem ebből a fantasztikus műsorból, de lehet, hogy megnézek majd egyet, mert marha kíváncsi vagyok, hogyan élnek a luxusfeleségek Magyarországon. Gyanítom, hogy egy igazi luxusfeleségnek még a bejárónője is jobban él, mint ők. De hát nekünk ez jutott, kicsi és savanyú luxusfeleségek. Biztos ők már megengedhetik maguknak, hogy ne az alsó polcról válasszanak bort, és tuti még fizetésnap előtt is három szelet gépsonkát vágnak a vajas kenyerükre.

De amúgy nem kell megvetéssel gondolnunk a kurvákra, egy kicsit mindannyian azok vagyunk. Már ha úgy értelmezzük a definíciót, hogy a kurvák olyan dolgokat tesznek meg pénzért, amit ingyen nem tennének meg. Mert azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy Timike akkor is ilyen szárnyaló lelkesedéssel bújna össze Andy-vel, hogy ha az egy kőműves segédmunkás lenne Pusztaborzasztón.
De mi is minden egyes nap prostituáljuk magunkat, amikor elmegyünk dolgozni, mert tegye fel a kezét az, aki ingyen is bemenne, csak a munka öröméért. Csak a nagyságrendek mások ugye, mert Timike gyémántgyűrűt kap a szolgálataiért, te meg azt, hogy nem halsz éhen. De lehet, hogy egy gyémántgyűrűért te is ágyba bújnál Andy-vel. A francba is, lehet, hogy még én is.
Erre szokták azt mondani, hogy mindenkinek megvan az ára. Még régebben egy elég jól sikerült piálás vége felé elkezdtünk a haverokkal brainstormingolni, hogy vajon ki mennyiért engedné, hogy hátulról úgy rendesen megrakja egy másik térfélen játszó kolléga. Nos, úgy egymilliárd forint környékén még a legmacsóbb és leghevesebben tiltakozó srác hangjába is némi bizonytalanság vegyült. Szóval mindenkinél van az a pénz, amiért sutba dobja az összes elveit meg erkölcseit. Ha most idejönne valaki, hogy fizet nekem havi ötmillió forintot, de akkor életem végéig csak szürkeötvenárnyalatás regényeket írhatok, hát alaposan elgondolkoznék.

Ezzel kapcsolatban egyébként a legtalálóbb bölcsességet egy sorozatban hallottam, úgy hangzott, hogy „Sose vállalj el egy munkát csak a pénz miatt.” Aki megmondja melyik sorozatban volt ez, az jutalmul elolvashatja még egyszer ezt a posztot.    

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr6212924989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jossarian 2017.10.03. 22:55:34

Jo iras, mint az osszes tobbi :) bar a regenyedet nem volt szerencsem olvasni. Es a kezemet nem teszem fel, igy is sokan azt mondjak naci vagyok (mondjuk joggal...:) ) am en igen gyakran dolgozom ingyen, csakis a munka oromeert. De hat ez en vagyok :) Folyasd amit elkezdtel, jo iranyba mesz csak legyen kitartasod