Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Rémálmok

2017. november 01. - Firestarter.18

nightmare.jpgRitkán riadok fel sikítva egy rémálomból, most sikerült.

 

 

 

 

 

 

 

Főleg azért meglepő ez, mert én valami perverz okból kifolyólag élvezem a rémálmaimat. Teljesen filmszerűen, színesben és 4K-ban álmodok, és ezek az álmok sokszor érdekesebbek és izgalmasabbak, mint a mostani horrorfilmek. Eddig, ha jól emlékszem csak kétszer riadtam fel álmomból, mert majd beszartam, és a legérdekesebb, hogy egyik sem volt valami szörnyű, gyilkosos, belezős álom. Többször meghaltam már álmomban, ami állítólag lehetetlen, nekem mégis sikerült már párszor, vittek el ufók, kergetett szörny, de egyik álmom sem volt olyan félelmetes, mint ez a kettő.

Az egyikben annyi történt, hogy sétáltam hazafelé az üres utcákon alkonyatkor, és egyszer csak valami meleg szél támadt mögöttem, és lassan elkezdett felfelé emelni. Ennyi. De az érzés, hogy nem tudom mi történik velem, és nem tudok tenni ellene annyira rémisztő volt, hogy jajongva riadtam fel.

A mostani álmom sokkal érdekesebb ennél, simán lehetne egy Alkonyzóna epizód. Le is jegyeztem még ott frissen az ágyban, mert egy remek novellát gondoltam ki köré. Azért az álmot leírom, mert mire az a novella megíródik, addig úgyis elfelejtitek ezt a posztot. Ja igen, sokkal inkább X-akták rész lehetne, mivel Mulder ügynökkel voltam egy szobában, ahol időről időre megjelent egy segítséget kérő férfi elmosódott alakja, mint egy szellem. Kiderült, hogy a férfi valahogy két világ között ragadt, tök egyedül van ott, és azt akarja, hogy segítsünk neki. Hát, segítsünk, gondoltuk Mulderrel, és a következő pillanatban már át is kerültünk abba a másik világba, ami Békéscsaba belvárosa volt.
Ez már önmagában elég ijesztő, mert ha már valahol ott kell ragadnom az idők végezetéig, az ne Békéscsaba legyen. Tök üres volt az egész város, egy lélek nem volt az utcákon, szóval egy átlagos csabai szombat délutánba csöppentünk Mulderrel. És ahogy ott álldogálunk, keressük a férfit, valamiért ránézek a telefonomra, amin be van kapcsolva a Google maps. És a térkép nem az utcákat mutatja, mint általában, hanem az egész galaxist, és ebből én valahogy rájövök, hogy a férfi becsapott minket. Nem azért hívott át ebbe a világba, hogy segítsünk rajta, hanem azért, hogy mi is itt ragadjunk, és ne legyen egyedül. Ez a felismerés pedig olyan rémisztő volt, hogy egy hangos Fuuuuuuck! felkiáltással felébredtem. A feleségem váltig állítja, hogy Baaaaazmeget mondtam, ami ha igaz, akkor teljesen új fejezetet nyithat a nyelvtanulásban.    

Egyik kedvenc visszatérő rémálmom, hogy dinoszauruszok kergetnek, általában T-rexek, de Velociraptorok is voltak már. Nem kell Fraudnak lennem ahhoz, hogy rájöjjek, miért: gyerekkoromban traumatizált a Jurassic Park első része.

Másodikos voltam, szóval hét vagy nyolc éves, és egyik osztálytársamnak megvolt a film eredeti (!) VHS-en (!). Szerintem ma százezrekért tudná eladni. Addig könyörögtem neki, míg kölcsön nem adta, én meg rohantam haza az iskolából, hogy megnézzem. Bekapcsolom, nézem, hát ez kurva jó. Aztán jöttek a bajok. Először is, jött egy fasza vihar, és én nem tudom hogy a tökömbe, de délután háromkor szinte éjszakai sötétség támadt. Szakadt az eső, fújt a szél, dörgött, villámlott. Itt már annyira nem volt őszinte a mosolyom. Főleg, amikor aztán a filmben is vihar támadt, szakadt az eső, fújt a szél, dörgött és villámlott. Ekkor már kicsire húztam össze magam, amikor meg a T-rex elkezdte lebontani a kerítést, és kilépett az útra felpattantam, és felkapcsoltam a házban az összes villanyt, amit csak találtam. Na, innen erednek a dínós rémálmaim.

De aztán megedződtem. Ez volt a videózás aranykora nálunk, apám zsákszámra hordta haza a filmeket, én meg minden délután egyedül voltam otthon, mit csináljak, mit csináljak, hát filmezzek. Apám meg hát nem az Én kicsi pónimt 8-at hozta haza, így a kis Fire pl. az Alien különböző epizódjaival szórakoztatta magát uzsonnaidőben. Ha valaha is rácsodálkoztok, hogy miért írok olyan elmebeteg történeteket, hát itt a magyarázat. Azóta mondjuk nem is hozza rám egy film se a frászt, és más fogalmaim vannak a félelemről is.

Egy írónak szerintem egyébként ezt a legnehezebb elérnie, hogy az olvasója féljen, miközben a könyvét olvassa. A tenyere nedvesítse át az oldalakat, hevesebben verjen a szíve, járja át egy meleg hullám, kapja a fejét riadtan a sarokba, amikor megmozdul a macska, és emlékeztetnie kelljen magát arra, hogy ez csak egy hülye könyv, és micsoda marhaság már félni egy könyvtől. Filmen könnyű elérni, hogy a néző féljen, rengeteget segít a zene, a hangok, a képek. Az írónak ezt mind magának kell beleplántálnia az olvasó fejébe úgy, hogy az összkép félelmetes legyen. Ma már, amikor az ingerküszöbünk olyan magasan van, hogy már szinte semmi sem sokkol minket, még nehezebb elérni, hogy valaki féljen egy hülye könyvtől. De azért talán nem lehetetlen. Én legalábbis erre törekszem.     

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr9213135312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p.i.g 2017.11.02. 10:20:11

"amikor az ingerküszöbünk olyan magasan van, hogy már szinte semmi sem sokkol minket, még nehezebb elérni, hogy valaki féljen egy hülye könyvtől"

Sajnos nem is tanulnak meg az emberek olvasni. Kivételesen nem a "bezzeg mi anno mennyi könyvet.."-re gondolok.

"Tűzindító18" úrnak igaza van. Elkényelmesedik az ember képalkotó képessége. Én is akkor tanultam meg halálra izgulni magam egy könyv alatt amikor a nagymamámnál voltam hetekig Kanizsán. A Syrius televízióban meg már nem dobott fel az égig érő fű. Maradt könyv (hála isten)

Untermensch4 2017.11.02. 19:31:27

A jurassic park összes része benne volt az eredeti "Őslénypark" című könyvben, az sokkal jobb volt mint megnézni feldarabolva. És a könyv befejezése is jó rémisztő volt...

A pulikról mindig az alien-ek jutnak eszembe, a fogsor-hasonlóság miatt. Bishop az android meg később a "Millenium" c sorozat főszereplője volt. Az meg az x-akták volt olyan amin jókat tudtam borzongani.

Rémálomból akkor szoktam felháborodottan ébredni amikor sportszerűtlenül esélytelenné válik vmi végzetesnek az elkerülése/elhárítása. Bár egy idej nem volt rémálmom, a válás óta biztosan nem... :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.11.03. 20:03:19

@Untermensch4: Bakancslistán rajta van a könyv. Engem gyerekként elvarázsolt az első rész, mert nem tűntek fel a hibái, a látvány meg még ma is megállja a helyét szerintem. A második rész sem volt rossz, mert még mindig gyerek voltam, a harmadik felejthető, a negyedik meg... áhh...

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.11.03. 20:08:21

@p.i.g: Én is hálás vagyok, hogy még abban a korban voltam gyerek, amikor még nem folytak az ember füléből a kilobájtok. Én mondjuk már a Kincskereső Kiskodmönön átizzadtam a macis pizsmámat, nem is értem hogy lehet kötelező alsóban.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.11.03. 20:10:30

@Untermensch4: Ja, az X-aktáktól én is jókat paráztam gyerekként, apám meg még rá is tett egy lapáttal, mikor megkérdeztem, hogy ugye ilyen húslerágó bogarak amúgy nincsenek, ugye, ugye? Ő meg sejtelmesen rám néz: Ki tudja?
Idén újra néztük az egészet, hát egyáltalán nem volt félelmetes. Ennyit az ingerküszöb-emelkedésről.

Untermensch4 2017.11.13. 19:49:29

@Firestarter.18: "Én is hálás vagyok, hogy még abban a korban voltam gyerek, amikor még nem folytak az ember füléből a kilobájtok"
Már a felpörgő tévés korszak is rossz hatással volt az akkori ifjúság szellemi szintjére. Mondjuk egyes ókori görögök szerint az írás elterjedése (és ezzel a memoriter-műfaj visszaszorulása) is rossz hatással volt az akkori ifjúság szellemi szintjére... :) Vszeg a facebook utáni második generációs akármi idején meg napjainkat fogják sokan úgy visszasírni mint Zachergábor a '90-es évekbeli droghelyzetet... :)