Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Céges karácsonyi buli

2017. december 19. - Firestarter.18

cegeskari.jpgAmi a céges karácsonyi bulin történik, az jobb, ha ott is marad.

Ma már minden valamire való cégnek van karácsonyi bulija, hiszen mi sem fejezhetné ki jobban egy cég háláját és odaadását a munkavállalói felé, mint pár szelet rágós marhahús, és némi diszkont alkohol. A rendes fizetés, normális munkakörülmények, emberszabású viselkedésű főnökök, mint alternatívák, fel sem merülnek bennük. Pedig ezekre nagyobb igény volna talán, és nem csak az év egy bizonyos napján.

A karácsonyi buli tehát a munkáltatók egész év alatt összegyűlt hálájának materializálódott formája, a hála javakat öltő mennyisége pedig pontosan mutatja, hogy a vezetőség tulajdonképpen mennyire is tartja a dolgozóit.

A mi céges bulink például minden évben a város legszebb kastélyhoteljében található, ami úgy néz ki, mintha csak a felső tízezer tagjai szállnának meg benne, mégpedig azért, mert így is van. Gondolhatnánk ebből, hogy milyen nagyvonalú az én vezetőségem, hogy ilyen szép helyre visz minket. Csakhogy ez valami rokonának a hotelje, tehát ingyen kapja meg a helyet személyzettel együtt. Cserébe az a bagázs meg a mi hotelünkben bulizik, szintén ingyen. Win-win.
Ajándék gyanánt mindenki kap 20 eurónyi monopoly pénzt, amivel piát vásárolhat magának. Ebből egészen pontosan négy sör jön ki. Vagy négy whiskey. Vagy két sör, és két whiskey. Akárhogy is, az íreknek ez lópikula, egy másnapos szerda reggel többet megisznak. A nyolcas kezdés után fél kilencre volt, nincs ajándék. Ha pedig elfogy a monopoly pénz, akkor mindenki a saját kontójára iszogathat tovább ugyanazon az árakon, mint az ajtón beeső Gipsz Jakab nevű vendég. A mi vezetőségünk tehát olyan nagyvonalú, hogy még a céges buliból is profitot csinál. Erre csak azt tudom mondani, mint az öreg Kohn bácsi: Ügyes!

Tombola is szokott lenni, ahol a tulaj a különböző csatlósaitól kapott repiajándékait és borait sorsolja ki. Persze nem a jobbakat, hanem amit kikukázott, jó az a parasztoknak. Ezt onnan tudom ilyen határozottan, hogy az egyik olyan évben, amikor véletlenül elmentem, nyertem egy üveg bort, a kis díszes tasakban meg még benne volt a levél is, amiben megköszönték az egész éves együttműködést. Na, nem nekem, hanem a tulajnak. Egyébként olyan finom bor volt, hogy egy korty után kiöntöttem a lefolyóba.

A fentiekből tanulva idén (sem) mentem el, és döntésemmel elégedett voltam. Még úgy is, hogy díjat is kaptam volna, mivel 5 éven át hűségesen bejártam dolgozni. Utólag meg is kaptam a megérdemelt jutalmamat egy gyönyörű, míves, kézzel készített és láthatóan drága (nem spóroltak semmin!) papírra nyomtatott oklevél formájában, amit majd büszkén mutogathatok az unokáimnak, ha már a mi generációnk kimaradt a háborús kitüntetések divathullámából.
Kaptam még mellé egy kupont is, amit természetesen csak a tulaj érdekeltségébe tartozó létesítményekben tudok használni (szerencsére a kavicsbánya nincs felsorolva köztük). Tehát vagy elmegyek a saját éttermünkbe vacsorázni, aminek a menüjét már kívülről tudom, ráadásul minden nap annyit zabálok belőle, amennyit nem szégyellek, és pluszba meg még azok a pincérek szolgálnak ki, akiknek az ősz hajszálaim 90%-át köszönhetem, vagy megszállok egy éjszakára a hotelben, amitől 5 percre lakom, és amire épeszű indokot nem tudok kitalálni, hogy miért tenném. Ja, és puszta nagylelkűségből olyan értékű kupont adtak, hogy bármit is választok, biztos rá kell fizetnem legalább még egy ötvenest. Ügyes!

De az ilyen céges karácsonyokon, meg úgy általában az ilyesfajta összejöveteleken nem a külsőségek, és a szar jutalmak zavarnak a legjobban, vagy a tulaj arckifejezése, amivel úgy néz végig a dolgozóin, mint a földesúr a dorbézoló jobbágyokon, akiket egész évben üt-ver, most meg közéjük dobott pár libacombot, hanem az egész fölött lebegő, mindent átitató alakoskodás, kétszínűség és képmutatás. Emberek, akik egész évben ölik egymást, kígyót-békát rámondanak a másikra, most úgy ölelgetik egymást, mintha édes testvérek lennének. Hogy a következő nap megint kezdjék elölről. Vagy amikor a tulaj bejelenti, hogy minden milyen fasza, és megdicséri azokat, akik egész évben lófaszt sem csináltak, és mindenki vigyorogva gratulál nekik, pedig ők is tudják, hogy lófaszt se csináltak, és ennek rögvest hangot is adnak, amint a jutalmazott három lépésnél messzebbre halad el. Na, az ilyesmit az én gyomrom nem tudja bevenni.

Egyébként sem vagyok valami ügyes jópofizásban, meg bájcsevejben (amit manapság netwörkingnek szokás hívni), én már-már kényszerszerűen megmondom bárkinek, hogy utálom a pofáját, vagy, hogy egy lusta féreg,  de hogy valamennyire azért megfeleljek a társadalmi együttélés elvárásainak, ezen véleményemet a szarkazmus csillogó sztaniolpapírjába burkolom, amin az egységsugarú júzerek  persze nem látnak át, és csak az jön le nekik, hogy én milyen vicces vagyok.

Azért persze volt olyan, hogy elmentem egy-egy ilyen partira, mert ugye a puding próbája az evés, meg hát nem vagyok én indexes újságíró, hogy olyanokról írjak nagy szakértelemmel, amiről amúgy fingom sincs. Megfigyeléseim alapján még egy ilyen céges bulin is, ahol azért valamennyire formális a hangulat, és az ember mégiscsak igyekszik megőrizni a méltóságát, azért az alkohol hatására csak előbukkan az emberek igazi személyisége.

Az én francia főnököm például egy gerinctelen, alamuszi féreg, így aztán nem lepődtem meg, amikor az egyik karácsonyi bulin az asztalok alatt mászott és vonaglott. Azt is tudja mindenki, hogy nem az a hűséges típus, így aztán az sem sokkolt senkit, amikor az egyik pincérlányt próbálta meggyőzni arról, hogy nézzék meg a 433-as szobát, mert biztos nagyon szép lehet így hajnal fél öt felé. Az egyik karbantartóról is mindig azt gondoltam, hogy egy pedofil darabolós gyilkos, és hát mit ad isten az egyik bulin nem a fiatal pincérlányok körül sürgölődött? Másnap azért leltárt tartottunk, és szerencsére minden lány minden testrésze hiánytalanul megvolt.

Az én legmeghatározóbb élményem az volt, amikor a legelső ilyen bulin, mint friss húst, betámadott egy nő. Úgy messziről, a félhomályban egy egészen jó kategóriás nőnek tűnt, aztán, ahogy közelebb jött, minden lépéssel öregedett tíz évet, így mire elém tántorgott hatvan pluszos lett, és a kinézetén a Dalit megszégyenítő kompozíciókban magára kent festékek sem javítottak túl sokat.
Az arca olyan volt, mintha egy koponyára ráfeszítettek volna egy sárga viaszos vásznat, és ráadásul szerintem parókát viselt. Na, ezzel a külsővel, hintalóra ivott állapotban (előre-hátra billegett) minden áron meg akart győzni arról, hogy az est fénypontja számomra az lenne, ha elmennék vele táncolni. Én ezt több okból is visszautasítottam, egyrészt mert nem szeretek táncolni, másrészt mert nem is tudok, harmadrészt meg vele akkor se táncolnék, ha az első két pont nem lenne. Pár percig ment ez a de-denem-de-denem-de-denem, majd megunta, bizalmasan hozzám hajolt, és csak annyit kérdezett: Figyu, te buzi vagy?, ami azért az egészségesnél picit talán több önbizalmat feltételez, lévén azt gondolta, hogy ha valaki nem akart táncolni vele, akkor az csakis azért lehet, mert az illető buzi. Annyiban maradtunk, hogy bár nem vagyok buzi, és a csábítás hatalmas, mégsem táncolok vele, ami válasz láthatóan felzaklatta, mert rögtön a bárpulthoz csámpázott, hogy dupla jégerbombával simogassa megtépázott önbecsülését.

Egyébként azért sem mentem el, mert ahogy múlnak az évek, egyre nehezebben tolerálja a szervezetem az alkoholt, ha meg elmegyek, és nem iszok, akkor meg józanon kell részeg emberekkel beszélgetnem, amit meg még kevésbé. Egyszer, még otthon, még fiatalon elmentünk józanon a diszkóba, hát egészen szürreális élmény volt. Úgy éreztem, magam, mint a felébredt Neo, aki tudja, látja az igazságot.

Olyannyira nem bírom már a piát, hogy egy pár éve már hamarabb kezdek rókázni, minthogy igazán berúgnék, ami hát nettó pazarlás. Konkrétan 2015. november 15 óta nem rúgtam be, amit nem azért tudok ilyen pontosan, mert naplót vezetek az ivásról, mint egy alkoholista, hanem azért, mert akkor vertük meg a norvégokat, és jutottunk ki az Eb-re. Ezt valami törkölypálinkával ünnepeltük meg, aminek a szagától azóta is felfordul a gyomrom, de akkor meg főleg.
Sokmindenre nem is emlékszem, ami talán jobb is. Két dolog világos, az egyik, hogy mackóalsóban, magyar válogatott mezben, hátamon egy magyar zászlóval nekiindultam a négy foknak és a szemerkélő esőnek, hogy én most bemegyek a városba, és ott nemtudommit csinálok, de biztos jó lesz. A másik, hogy ennek megvalósítását egy zöld drótkerítés megakadályozta, ami a semmiből elém ugrott, én pedig nem tudtam átjutni rajta. Később kiderült, hogy az egy kanyar lett volna az úton, csak nem vettem észre, hogy balra kéne folytatnom az utamat, de ezt én olyan deus ex machinaként értelmezem, mert ha én akkor eljutok a városig, akkor abból semmi jó nem sült volna ki.

A legeslegjobb céges karácsonyi bulim azonban még otthon, az első munkahelyemen volt, ugyanis nem volt. A főnök buli helyett adott mindenkinek egy nagy pakkot, ami olyan 30-40K értékben tele volt mindenféle földi jóval, aztán boldog karácsonyt. Részemről ma is ezt az opciót preferálnám, de hát ugye kit érdekel az én véleményem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr2613512109

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ünnepi italmérés 2017.12.25. 14:45:43

Mit üzen a web? Heti alkoholos hírek, költemények: Itt a karácsony, és olyan nincs, hogy szó se róla. A Heti sajtó legjavát is a gépelő ujjak köré csavarta, ez a normális, essünk túl rajta! Hétszentség'17/51 2017. 12. 18. Azt már mindannyian...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p.i.g 2017.12.20. 10:03:24

Acélszerkeztgyártó cégünk van. Minden évben elmegyünk (lehet szidni én vagyok a tulaj) egy étterembe vagy borászatba közösen lezárni az évet. Az első poharak ürítése után megindul a brainstorming. Mit, hogyan kellene másképp. Ahogy emelkedik a hangulat úgy jönnek elő a sérelmek. Ennek az eredménye minden évben komplett tömegverekedés. SZÓ SZERINT. A kis városunkban már előre várják a civil drukkerek a kis ünnepségünk. Például bájos jelenet volt amikor 3 (átlag 100kg) lakatos rugdosta egymást az út közepén. Vagy amikor a forró bográcsot a darus teherautóval akarták levenni. :-) Mi igy ünneplünk

apuska · http://kocsma.blog.hu 2017.12.21. 10:31:58

Itt legalább mindig van kin röhögni. Mennyivel jobb egy céges karácsonyi ebéd messze mindentől, ahova csak kocsival lehet eljutni, és a program csúcspontja a vezetői motivációs beszéd? Ami biztos, 3 órával később már mindenki úton van hazafelé...

Untermensch4 2017.12.21. 19:52:35

Nálunk idén szolid pörköltfőzés volt évadzárónak, aztán megettük, kevés pia. Mivel két napja utalták az év végi hangulatjavító zsét, a legkeményebb ivó már táppénzen volt (előző nap olyan c3po-sra itta magát munkakezdésre hogy ő magától látta be hogy haza kéne menni regenerálódni...), meg az egyik bunkó sértés eszközével már kezdés előtt eltávolított néhány arcot akik papíron külsősök voltak, még maradt is a végére szétosztós pia meg étel. :(
Az egyik tulaj hozott kínálni való mennyiséget házi páleszéből (elég jó volt pedig nem szeretem a pálinkát), de nekem a csúcs az volt ahogy közvetlen főnököm tragikus társadalmi elszigeteltségét láttam. :) Illetve most már volt főnököm, a tulajjal megbeszéltem hogy januártól nem dolgozok együtt azzal az elmebeteggel. :)
Korábbi melóhelyen nyáron volt évadzáró buli. Svédasztalos kaja és pia, utóbbihoz pultosok hogy az is tudjon még inni aki már kitölteni nem tudja. Egy szezont dolgoztam ott, egy kollégával szándékosan késve mentünk mert vmi indiai grófót hívtak meg bazseválni az elejére és a mi ízlésünknek az nem lett volna eléggé metálos. Mikor a távolsági buszon vettük a jegyet, buszvezető bekérdezett: "A céges bulira mentek?" Ekkor derengeni kezdett hogy meséltek már a veteránabbak a korábbiakról... (p.i.g-féle sztorikat...). Mikor odaértünk mondták hogy már elesett az alkohollal és egyéb drogokkal vívott harcban az első, érkezése utáni 17.percben már hívták a mentőket de a maradék power miatt a bejárati ajtóba úgy kapaszkodott hogy négy markos melós tudta betuszkolni a mentőautóba. :)
Volt tombola is, az egyik nyertest ketten vezetgették oda a mikrofonos emberhez, látszott hogy azt se tudta melyik bolygón van és miért, meg azt se hogy milrt hadonásznak ott egy mikrofonnal de örült hogy mások is olyan boldognak tűnnek mint ahogy ő érzi magát.
Utána volt még egy kisebb bunyó de a fiatal menedzser bevállalós volt és egyedül szétválasztotta őket, mire a "b-közép" elkezdte keresni a balhé helyszínét, már vége is volt (pedig ha előbb érnek oda akkor az összes biztonsági őr kevés lett volna a tömegbunyóhoz...), volt még parkolói látványvizelés, lehet hogy egy nőt leitatva csoportosan megerőszakoltak, a busszal hazafuvarozottak közül egy leszállás után az első alkohollelőhelynél ki lett zsebelve...
A következő évtől azt mesélték hogy ilyen kuponos "ihatsz tíz vmit" -rendszer van, bevinni nem szabad piát. :)

Untermensch4 2017.12.21. 19:56:24

@p.i.g: Kéne év közben egy postaláda-szerűség, "sérelem-gyűjtő", cetlibedobós. Az év végi bulin meg alkoholpárbaj. Csak egyetlen jó mixert kell felfogadnod aki tud olyan felest alkotni amiből 8 józan állapotból bárkit padlóz... :)