Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Rosszabb már nem lehet

2018. február 09. - Firestarter.18

depressed_man.jpgNem úgy kezdődött az év, ahogy azt vártam.

 

 

 

 

 

Hiába zabáltuk Szilveszterkor kétpofára a malacot meg a lencsét, januárban annyi sikerélményünk sem volt így családilag, mint a németeknek a keleti fronton ’43-ban. Úgy érték egymást a szerencsétlen nabazmegek és faszkivanok, amiket most itt azért részletezni nem fogok, hogy kínunkban már csak röhögtünk. Már csak utólag persze, mert közben sok kedvünk nem volt. Reméljük erre az évre ezzel már letudtuk a szopóágat, mert ha a maradék 11 hónap is ilyen lesz, akkor köszönöm szépen én itt ki is szállnék.

Voltunk otthon is közben, de most nem tudok olyan fátyolosan romantikus posztot írni a hazalátogatásról, mint nyáron, mert egy alföldi kisváros télen annyira romantikus kb. mint egy végbéltükrözés. Főleg ha olyan tél van, mint most, ragadós, nyirkos, nyálkás, hát nem csoda, hogy errefelé mindenki alkoholista, ezt másképpen nem is lehet elviselni. Mondjuk nálunk most éppen bezárt az egyetlen épkézláb kocsma, ami egy kisváros pusztulásának első jele, mert ha már a pia se fogy rendesen, akkor ott tényleg marha nagy baj lehet. Azért aggódni nem kell, késdobáló maradt épp elég, csak most már 4.-5. kategória felett nemigen kell keresgélni, de legalább a tulajoknak nem kell aggódniuk a Triapdvisor értékelések miatt.

Másfél év után egyébként ez volt az első olyan szabadság, amikor végre semmit nem kellett szervezni, intézni, megoldani, így napjaimat két fő tevékenység köré építettem fel: mérhetetlen mennyiségű pálinkát ittam, és gondosan növesztgettem a szégyenlős kockás hasamat jótékonyan eltakaró zsírpárnákat. Feleség közben minden nap valami bürokratikus kalamajkákba keverte magát mindenféle hivatalokban, ahonnan minden nap különféle agyérgörcsökkel tért haza, és ilyenkor mindig dicsértem magamat, hogy nem mentem el vele, hanem inkább a fent említett tevékenységekre összpontosítottam minden energiámat.

De azért nem lazsáltam ám naphosszat, mert bőszen zajlott már akkor is a szerkesztőképzés, ami egy marha hasznos dolognak bizonyul már így három hét után is. Kicsit úgy érzem magam, mint Neo, miután bekapta a piros kapszulát, és hirtelen megvilágosodott. Csak van, hogy én ezt naponta háromszor is átélem. Kicsit ijesztő és kétségbeejtő egyébként, hogy mennyire azt hittem, hogy sok mindent tudok az írásról, aztán itten naponta többször is kiderül, hogy lófaszt tudtam én. Mindenesetre nyár végére szerkesztőt kalapálnak belőlem, akkor is, ha nem akarom. Azért jó erről a képzésről írnom itt a blogban egyébként, mert effektíve minden hétpecsétes kiadói hadititok ami a képzésen elhangzik. De legalább gyakorlom, hogyan lehet hosszú bekezdéseken keresztül körülírni a semmit. Annyit azért elárulhatok, hogy a képzés végén két könyvet (egy regényt és egy mesekönyvet) kell majd megszerkesztenem, melyek majd a polcokra is kerülnek, és élő emberek fogják őket megvenni és elolvasni. Főleg a mesekönyv ijesztő így előre gondolva, mert mostanában bevallom nem sok mesét olvastam, és mint kiderült ez a legnehezebb írói műfaj (fene gondolta volna).

A saját könyvem ügyében egyébként hatalmas előrelépés következett be: megkaptam a nyomdától azt az árajánlatot, amit még novemberben kellett volna. Hát, ott sem kapkodják el a munkát az biztos. Egyébként, ahogy így belemelegedtem ebbe a szerkesztőképzésbe volt egy olyan sanda gondolatom, hogy talán mégsem kellene kiadni a regényemet, mert minél többet tudok meg a szerkesztésről, annál inkább úgy érzem, hogy lenne még mit javítani rajta. De valahogy úgy vagyok ezzel a regénnyel, mint a szülők a gyerekükkel, aki már 30 éves, de még mindig velük él: szeretem, szeretem, de már szívesen megszabadulnék a rohadéktól. Ki kell most már adnom a kezeim közül, mert addig nem tudok belekezdeni a következőbe. Következőre meg jelölt van bőven, mert úgy támadnak meg a jobbnál-jobb ötletek, hogy nem győzöm őket lejegyezni.

Nemsokára kezdődik a Filmhét. Ez előtt ez egy fikarcnyit sem érdekelt, de most bemutatnak egy rövidfilmet, amihez néhány ötlettel és dramaturgiai fordulattal én is hozzájárultam. Az egészen pontosan 0 költségvetésből készült Az utolsó adás febr. 11-én 18:30 kor kerül műsorra a Latabár teremben, és nagyon szurkolok neki, mert egy fantasztikus stáb dolgozott rajta, és a hibái ellenére is egy szerethető filmet hoztak létre.

Ennél egy picivel több közöm van egy másik filmes projekthez (már amennyiben én vagyok az egyik forgatókönyvíró) ami egyszerre két producer érdeklődését is felkeltette (az egyiknek már olyan kis aranyszobra is van, amit a nagy vízen túl osztogatnak minden évben). Olyannyira beleszerettek a történetbe, hogy már elkezdték rá összekalapozni a pénzt, nekünk meg hétvégéig be kell fejeznünk a forgatókönyvet, hogy szaladhassanak vele ide s oda. Most még, a mindenféle szerződések aláírása előtt ez még természetesen szupertitkos, very top secret projekt, de talán rövid időn belül írhatok róla bővebben is.

Aztán, mivel ugye a fentiekből is látszik, hogy rengeteg szabadidővel rendelkezem, az egyik sorozattervünket is elkezdtük kidolgozni just for fun, összerakni az első évad szinopszisát és megírni a pilot forgatókönyvét. Eredetileg az volt a tervünk, hogy feltöltjük az Amazon studiójának erre kijelölt helyére, hogy a hozzáértők lecsaphassanak rá. De mit ad isten, hírét vette eme szándékunknak egy Amerikában élő magyar producer, hogy aszongya héhahóóó, én pont sorozatokat keresek, és az a tíz sor, amit a tietekből láttam felizgatta az érzékszerveimet. Úgyhogy ő is ránk parancsolt, hogy mielőbb rakjuk össze neki az anyagot.

Szóval ja, unatkozni nem fogok a következő hetekben az tuti. És remélem a következő hónapokban sem, mert akkor az azt jelenti, hogy legalább az egyik projekt szárba szökkent.

Drukkolni ér.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr9113649802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2018.02.10. 14:35:23

Akkor drukkolok. Lehet hogy nem hallatszik meg néha elfelejtem de drukkolok...

"Főleg a mesekönyv ijesztő így előre gondolva, mert mostanában bevallom nem sok mesét olvastam, és mint kiderült ez a legnehezebb írói műfaj (fene gondolta volna)."

Akarsz tovább parázni? A gyerek egész későbbi életére hatással vannak a gyerekkori mesék...

bratya 2018.02.11. 15:52:21

Jól megfogalmaztad. Egy alföldi (békés megyei) kisváros tényleg élettelen telente. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy 30.000 lakosú (nem is annyira kicsi) városban este fél hat körül kihal az élet. A főutcán úgy sétálsz végig, hogy kb 100 méterenként látsz valami mozgást (aminek a fele kóbor macska). És tényleg zárnak be a kocsmák egymás után.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.02.11. 20:10:49

@Untermensch4: Köszi, átjött :) Pont most kellett egy mesét lektorálnunk, egy olyan mesét ami első olvasásra teljesen aranyos és szórakoztató, viszont a felszín alatt ártalmas üzenete van a gyerek számára. Nem egyszeru, na.

@bratya: Na most akkor képzelj el egy 5000 főset :)

Untermensch4 2018.02.11. 21:09:32

@Firestarter.18: Emelem a tétet. A mesének (ha magyar a célközönség) úgy kellene építőnek lennie hogy erős kulturális beidegződések romboló hatását ellensúlyozhassa.

Volt egyszer egy sci-fi novella. Az alapsztori az volt hogy az űr meghódítása abba a fázisba jutott amikor a mars és csatolt részeinek a "gyarmati függetlenségi háborúja" közeleg, idő kérdése. A karácsony előtti dömpingben hősünk mint hivatalnok/szakértő kapja a feladatot hogy kettő játékot megvizsgáljon amit annyira promóznak a marsiak hogy esetleg vmi trükk van bennük. Az egyik egy hagyományos társasjáték, monopoly-szerű. Semmi nem mérgező, tényleg a gazdaságról szól. A másik egy kis vár kis ólomkatona-szerű robotkákkal, kis, ágyúkkal, még a várfalból is törnek ki téglák ostrom közben. Nyomatja a szimulációkat hátha kiderül a turpisság. Hátha a csatában szétszakadó robotokat a vár alagsorában azért tünteti el egy hogy szereljen belőlük egy kicsit ütősebbet ami majd elindul éjjel a gyerekszobából és gyilkolni kezd. Ha eladnak egymilliót akkor karácsony másnapjára 1m halott gyerek plusz vmennyi szükő is adódhat... és hasonlók. Semmi de semmi, bár rossz előérzete van, jóváhagyja ezt is. Vesz ő is az egyik gyerekének hogy otthon is tanulmányozhassa, kissé passzív is karácsony este, éjjel is figyel, semmi. Másnap a gyerekek hívják társasjátékozni, a másik, monopoly-szerűt is kapta vki. Játszanak, már örül hogy mindjárt nyer (monopolyban is jó volt gyerekkorában) amikor mondja a gyerek hogy veszített. Olyan hülye szabályai vannak hogy aki sok pénzt/vagyont gyűjt az veszít, bizarr módon az nyer aki elszegényedik. Akkor jön rá hogy ez a csapda. Ha maradnak a játékok, a következő generáció a gyerekkori élmények miatt egy fokkal kevésbé lesz képes a gazdasági életben jól teljesíteni, a marsiak elszakadhatnak módszeres gazdasági háborúval. Ha betiltják, nagy botrány lesz amiből könnyű a diplomatáknak kikavarni egy háborús okot...

Bocs a hosszas felvezetésért. A játék megfelelője a "Gazdálkodj okosan" nálunk ami jó arra hogy kádárnépének idomítson finoman. Majdnem minden magyar háztartásban megtalálható volt...

p.i.g 2018.02.13. 08:22:43

"egy alföldi kisváros télen annyira romantikus kb. mint egy végbéltükrözés". Jókai szint. Magyar táj Magyar ecsettel :-). Ezen 10 perce röhögök.
Kicsit tartok tőle, hogy a nagy "iskolázás" elrontja azt az ösztönös stílust amit képviselsz. Úgy járnál mint Balatonboglári barátaim amatőr Punk zenekara aki annyira közkedvelt lett, hogy maguk sem számítottak rá. Ekkor elkövették azt a hibát, hogy megpróbáltak józanul fellépni. Hát már nem tetszett senkinek :-)
Sok sikert azért

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.02.13. 10:38:02

@Untermensch4: Mondjuk a monopoly játék vizsgálatakor feltunhetett volna a főhősnek, hogy mi a játék célja, de ettől még jó az ötlet.

@bratya: Nem, de hasonló kaliber.

@p.i.g: Nem gondolnám, hogy veszélyben van az ösztönös stílus, de majd résen leszek :)

Untermensch4 2018.02.14. 17:29:16

@Firestarter.18: Az volt a nagy trükk hogy a baleset/robbanás/gyilkosrobotveszélyesebbnek tűnő cucc elvonta a figyelmet a másikról és olyasmit kerestek ami közvetlen "harctevékenység" során bevethető/alkalmazható. Néhány műanyag figura és papírlap (ha semmiképpen nem mérgező) gyorsan kiesik a látószögből ha a másikban van kis ágyú, kis robotok, stratégia... :)

A schliefen-terv kidolgozásakor egy egész vezérkarnak nem tűnt fel hogy belgium megtámadása automatikus brit hadüzenetet jelent... :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.02.16. 12:14:05

@Untermensch4: Jaj... az latszik, hogy a szerzo nagyon okosnak probal latszani, de hogy fogalma nincs az egeszrol az mar a negyedik bekezdesben kiderul. (addig volt turelmem olvasni) Felnott olvasoi szemmel kozelit a mesekhez, ami eleve ertelmetlen. Zavarja, hogy minden mesenek ugyanaz a szerkezete, de gondolom az nem, hogy a felnotteknek keszult filmek 99.99 szazalekanak is. (halivudi 8 szekvencia, ahol percre! ki van szamolva, hogy melyik resz mikor jon)
Masreszt amit o nepmesenek hisz annak a nagy resze nem is az.
Ja, es meg az alapveto mesei semakat sem sikerult dekodolnia, komolyan nem erti hogy miert van happy end mimden mese vegen?

Untermensch4 2018.02.16. 15:17:31

@Firestarter.18: Hogy érted hogy "percre pontosan"? Nem egyforma hosszúak a filmek, ez ilyen százalékos felosztás vagy van olyan szakasz-féleség ami nem lehet X percnél hosszabb, Y percnél rövidebb..? Mi szabja meg hogy majd a tévés megjelenésekor a filmben hova kerül a reklámblokk?
Tényleg, nem túl etikátlan mesék közé reklámokat tenni? Nem a mesekönyvre gondoltam ezzel, tudom hogy oda nem engednéd. :)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.02.16. 16:13:15

@Untermensch4: Ez az ún. "beat sheat" melynek szerkezetét többek között Blake Synder fektette le a "Save the cat" cím könyvében. Ő 15 részre osztotta fel a filmet, és a receptje szerint ezek a részek meghatározott sorrendben kell kövessék egymást, sőt meghatározott ideig kell tartsanak. Így pl. egy 90 perces filmnél pontosan meg van határozva, hogy hova kerül a "főhős próbálgatja az erejét vicces rész" (egyébként 25-40 percig)
Még kalkulátor is van erre: www.beatsheetcalculator.com/
Regényhez, magyarul: drive.google.com/file/d/0B6OLnq_vX1_TUlloakQzcGxsU0E/view

A legjobban a szuperhősős filmeknél jön ki ez a mintha. Sokan ezeknek a beat sheateknek tulajdonítják egyébként hálivúd "halálát", mondván minden film egyforma lett, amiben van is igazság. viszont működik, ezért egyre többen használják.

A reklámblokkot szerintem a sugárzó csatorna határozza meg, ilyesmivel a film készítői nem foglalkoznak. Amerikában a sorozatoknál igen, ott főleg a sitcomoknál be van tervezve előre a reklámblokk.

De, etikátlan, és szemét dolog, de ez mikor volt szempont a reklámszakmában?