Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Megint itt a világvége

2018. március 01. - Firestarter.18

blizzard.jpgMondjatok még egy olyan helyet a földön, ahol pár hónapnyi különbséggel hurrikánoktól és hóviharoktól is tartani kell.

Októberben az Ophelia nevű hurrikán riogatta a báránylelkű íreket, most meg itt van Emma, aki egy hófergeteg képében hozza el a világvégét, az apokalipszis négy lovasa tehát valószínűleg csengettyűs szánon érkezik majd meg a szemközti lankák felől. Furcsa egyébként, hogy az összes ilyen pusztító viharnak női nevet adnak, csodálom, hogy ez ellen még nem szólaltak fel a mindenféle női jogvédők, meg gendermágusok.

Amúgy valóban elég cudar idő van. Mondjuk nem itt, de van. Az ország keleti felét maga alá temette a 8-12 centis hófal, és már tegnap megbénult tulajdonképpen minden, ami megbénulhat. Az iskolák, egyetemek bezártak, leállt az összes busz, a reptér. Estére bejelentette a Lindl, hogy másnap nem nyitnak ki, meg ilyenek.
A másnap az ma van amúgy, mely napra országos vörös riasztást adtak ki a Meteorológus Michalok, ami még a Star Trekben is mindig bajt jelentett, úgyhogy egy pillanatra megijedtem. De mivel az ablakon kinézve nem láttam borg hajókat közelíteni, visszanyugodtam. Aztán gondoltam csak utánanézek már mi a frászt jelent ez a vörös riasztás. Aszongya „Súlyos időjárási vészhelyzet – Cselekedj”.

Körbenéztem itt a csendes, kellemesen meleg szobában, ahol még az összegömbölyödött macska is csak unalmában dorombol, hogy mégis mit tudnék én cselekedni, mert hát kötelességtudó állampolgár vagyok, de nem találtam semmit. Elsétáltam az ablakhoz, megszámoltam mind a két kósza hópelyhet, életuntan hulltak alá a masszív szürkeségből, majd megkocogtattam a hőmérőt, hátha elromlott, bár fizikaóráról nem rémlik, hogy a higany el tud romolni. A hőmérő nem csal, farkasordító -1 fok van kint. Cselekedj! Behúztam a függönyt.

Szerencsére a harmadikon lakunk, ez azért jó, mert így az összes szelet első kézből élvezhetjük, másrészt meg, ha összedől az épület, mi leszünk a romhalmaz legtetején, és simán elsétálunk a naplementébe.

Továbbolvastam aztán a vörös közleményt, azt írják, hogy ma délután 4-től holnap estig senki se menjen sehova, mindenki zárkózzon be, deszkázza be az ablakokat, és imádkozzon a jóistenhez, mert itten már csak ő segíthet rajtunk. A feleségem ötre ment állásinterjúra.
Cselekedj! Feltettem főni egy kávét. Arról a közlemény nem szól, hogy mi van akkor, ha az embernek holnap reggel dolgoznia kell menni, de hát rajtam nem fognak ki. Amíg a kávé lefőtt, utánanéztem. Vörös riasztás ide, Emma hóvihar oda, menni kell dolgozni, azt írják.
Maradj otthon, de menj dolgozni. Ez érdekes filozófiai kérdéseket vet fel, de ilyen stresszhelyzetben én nem tudok ilyesmiken gondolkozni. Cselekedj! Kortyolom a kávét, már a macska is ráunt a feszt dorombolásra. Állítólag az állatok megérzik, ha veszedelem jön, hát ettől a macskától itt pusztulnánk ahányan vagyunk, az hó(t)ziher

Azon gondolkozom, hogy ha bedeszkáznám a lakás összes ablakát, mely majdnem akkora felület, mint a lakás alapterülete, vajon mit szólna a landlord.   

Az írek egyébként komolyan veszik ám a vörös riasztást. Feleség volt a teszkóban, azt mondta olyan üresek a polcok, mint valami világvége filmben, az emberek tízesével vitték haza a kenyeret. Azt a kenyeret, ami két nap után már ehetetlen De gondolom a száraz, penészes kenyér is jobb, mint a semmi.
Cseleked! – visszahangzik a fülemben egyre hangosabban, és már idegesít. Benézek a szekrénybe, hogy mégis mik a tartalékaink. Találok három halkonzervet, meg egy csomó csokit. Két fél kenyér csücsül a tartóban, egy fehér ehetetlen, meg egy barna ehető. Van pár tojásunk, fagyasztóban stratégiai tartalékként másfél szál vastag magyar kolbász. Meg egy bontatlan üveg whiskey.
Ha nagyon kilátástalan lesz a helyzetünk, akkor após pálinkájához is hozzányúlunk, de ez még a kolbásznál is stratégiaibb, csak két kulccsal lehet egyszerre nyitni a szekrényét, mint a filmekben. Szóval, ha más nem, kolbászos rántottán fogunk tengődni, és jól berúgunk, amíg kiásnak a 6 centis hótakaró alól. Feltéve, ha nem megy el az áram. Mert akkor csak a berúgás marad.

Minimum furcsa, de inkább röhejes egyébként, hogy azok az írek, akik két fokban és szemergő esőben pólóban és sunavillantó szoknyában grasszálnak éjjelente mezítláb, azok -2 foktól már olyan jeleneteket vizionálnak mint a Holnapután című tudománytalan-fantasztikusanszar filmben.

Cselekedj! Eszembe jut, amikor középiskolás koromban nagy havazás volt. Nem ilyen piszlicsáré, mint itt, hanem olyan igazi, esett vagy negyven centi egy nap alatt. Magyar Bálint meg bemondta, hogy azok a szülők, akik veszélyesnek ítélik meg, ne engedjék iskolába a gyereküket. Anyámat megkímélve ettől a döntési stressztől saját magam úgy határoztam, hogy bizony ez egy veszélyes helyzet.
A látszat kedvéért azért másnap kimentem a buszmegállóba, de olyan biztos voltam benne, hogy nem jön a helyközi busz, hogy úgy sétáltam végig a városon, mint az SS alakulatai Párizson. A busz persze jött, hogy rohadjon meg.
Ekkor azt gondoltam, hogy mindössze 5 ember látta, hogy jött a busz, az meg szinte nulla, tehát tehetünk úgy, mintha a busz nem jött volna. Az oktatási miniszter amúgy is azt mondta, hogy aki fél, az ne induljon útnak. Én meg marhára féltem a matek témazárótól, úgyhogy egyre hátrálni kezdtem, majd eltűntem a fák között mindenféle feltűnés nélkül.
Két nap múlva aztán már úgy gondoltam, hogy elmúlt bennem a veszélyérzet, és megkockáztatom a 20km-es utat. Az osztályfőnök aztán megkérdezte, hogy mégis hol a vérzivataros kutya fülében voltam három napig, mire azt tudtam válaszolni, hogy nem jött a busz.
Ekkor derült ki, hogy a 300 diákból mindenki be tudott jönni, még azok is, akik kétszer olyan messze laktak, és még azok is, akikkel egy helyről jártunk be. Amatőrök. Persze Bálintnak hála semmiféle megrovásban nem részesültem, ellenben pár napig közellenségként tekintettek rám az osztálytársaim.

Vajon a főnököm elhinné ugyanezt a mesét? Valószínűleg igen, ha nem 5 perc sétára laknánk a munkahelytől.

Cseleked! Egyre inkább úgy érzem, hogy tényleg tennem kéne valamit. Az amerikai filmekben ilyenkor bespájzolnak benzinből, fából és elbújnak a pincében. Ez jó ötlet, kár, hogy nincs kocsim, árammal fűtünk, és nincs pincénk. Az ember még a világvégét sem élvezheti ki igazán egy ilyen modern társasházban.

A macska felkel, ki akar menni. Elmagyarázom neki, hogy vörös riasztás van, és a meteorológusok szerint senki nem mehet ki. Átveszi a feszült izgalmamat, ásít, és visszafekszik.

Cselekedj! Megvan! Feljebb tekerem a fűtést, így legalább melegből be leszünk spájzolva. Újra kinézek az ablakon. Semmi. Baljós csend. Az utcák üresek. A sötétség óvatosan kúszik a házak közé, mintha maga is tudná, mintha ő is félne. Az erdő néha megborzong és megrázza magát, ahogy szellő zörgeti meg a halott fák égbe nyúló karmait, melyek talán a szürke felhőket akarják kihasítani, hogy túl legyünk végre a veszedelmen. Néha aláhull egy-egy hópehely. Talán most elkezdődött… cselekedj!      

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr1813708696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bandiras2 2018.03.01. 20:45:59

Persze hogy női nevet kap! Amikor megjelenik, heves és nedves, amikor távozik viszi a házat és a kocsit!

Rizsaxx 2018.03.01. 21:29:22

Jó volt olvasni, tetszett!

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.03.01. 22:31:31

@bandiras2: Ez eddig olyan, mint az ír nők. Száraz és hideg :)
@Rizsaxx: Köszi!

Untermensch4 2018.03.03. 17:34:59

@Firestarter.18: Nekem ez a tegnapi idő pont jól jött,m első nap a régi-új munkahelyemen, papírok, vicces oktatás-imitációk, munkaruhaosztás. Az hogy a hóesésben és szélben 9km-ről bringával mentem, jól passzol a "kemény melós" (vagy a "békés őrült", vagy mindkettő...) imidzshez. :)
A hazaúton viszont rá kellett jönnöm hogy a napközben hullott mennyiséggel sikerült elérni azt a rétegvastagságot hogy ugyanolyan fárasztó tolni mint tekerni (és hát ugye hóban eleve fárasztóbb mindkettő). :(

Jossarian 2018.03.03. 17:59:12

"az összes ilyen pusztító viharnak női nevet adnak, csodálom, hogy ez ellen még nem szólaltak fel a mindenféle női jogvédők, meg gendermágusok" :D A svedek hulyebbik resze (a baloldali politikai sopredek) kilobbizta! Uh egyik vihar ferfi, a masik noi nevet kap :D egyenloseg mindenekfelett! Kosz az irast, jo volt olvasni

Untermensch4 2018.03.05. 20:05:00

"Mondjatok még egy olyan helyet a földön, ahol pár hónapnyi különbséggel hurrikánoktól és hóviharoktól is tartani kell"
Az utóbbi években nem fordult elő ilyen floridában?

VadmalooC 2018.03.07. 12:14:31

Nagyon jó volt olvasni :) megint fel dobtál egy unalmas munkanapot :D Köszönet érte!