Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Így pancsikolnak az írek

Best of Firestarter18 #38 - Válogatás 10 év (nem feltétlenül legjobb) posztjaiból

2018. május 09. - Firestarter.18

irishbeach.jpgKözkeletű sztereotípia, hogy a magyarok bunkó, prosztó, proli, tahó és egyéb nem kívánatos módokon viselkednek a strandokon. Pedig ez nem csak rájuk jellemző, hanem a döglődő nyugat népeire is.

 

 

 

 

2009. augusztus 18.

Tegnap strandolni voltunk csajszikámmal, és én úgy indultam el, hogy tuti vagy három posztnyi alapanyagot gyűjtök össze, mert általában ha kiteszem a lábam a házból, az egy bejegyzésnyi wtf-et hoz.

De nem. Tegnap nem. Nem tudom, hogy a nagy meleg miatt-e, de úgy tűnt, minden hülye otthon maradt. Vagy nekem emelkedett feljebb az ingerküszöböm, és már nem veszek észre annyi faszságot, mint régebben. Öregszem én is úgy látszik.

A strand amúgy jó hely. Lehet pancsikolni, nem pancsikolni, vagy nézni másokat, ahogy pancsikolnak, vagy nem pancsilkolnak. Mondjuk barátnővel menni neccesebb, mert ahogy belépünk, rögtön a kurvaanyját mindenkinek, aki őt stíröli.

De ahogy megfigyeltem, gyerekkel menni még neccesebb. A gyerek, az egész egyszerűen megbolondul, ha elviszik a strandra. Több kategória is létezik.

Az első az olyan kisgyerek, aki annyira kicsi, hogy anyuka szerint nem kell rá fürdőruha. Mondjuk ezt így nem értem, hogy mi a logika benne, de ha pedofil lennék tuti állandóan a strandon lennék. Tehát már 2 éves korában sikerül porig alázni a gyereket azzal, hogy nagy tömeg előtti meztelenkedésre kényszerítik. Gondolom Michelle Wild is így kezdte.

Van aztán a dühöngő. Ez a legrosszabb. Általában 5-10 éves fiúgyermek, akit a szülei nem tanítottak meg a normális emberi viselkedés alapjaira, így aztán egy csimpánzkölyök elevensége és egy korallzátony intelligenciája egyszerre szabadul rá a külvilágra.

Ezek imádnak ugrálni a vízbe, képesek rá akár órákon keresztül fáradhatatlanul. Közben meg artikulálatlanul ordítják, hogy "Aaaaaaaaanya, figyeeeeeeld!! Anya figyeld máááááááááááár!!!" A "már"-t pedig képesek úgy torokból ordítani, hogy az összes death metálos énekes megirigyelné. Anya persze leszarja, teszi a süketet, ettől persze a gyerek még jobban ordít, hogy belelilul a feje. Úgy 3 perc ordítozás után mondom csajszikámnak, hogy azért erre a gyerekre ráférne egy emberes pofon. Csupán nevelési célzattal. Ezt már nyilván az addig süket anyuka is meghallotta, és igen szúrósan nézett rám. Még attól kellett féljek, nehogy én kapjam azt a pofont.

Ott van még a sírós gyerek. A strandon mindig van sírós gyerek, nem tudom, hogy ez kötelező kellék-e, mint az úszómester vagy a vécésnéni, de kétségtelen, hogy van. A gyerek két okból sírhat:

  1. Mér megyünk haza.
  2. Mér nem megyünk haza.

Az a javaslatom, hogy az ilyen problémával küszködő családok egyszerűen cseréljenek gyereket. Win-win.

Aztán persze jön a vasszigor, hogy én-strandra-veled-többet-soha-és-egyébként-is-büdös-kölök.

Van még az elveszett gyerek kategória. Most is volt egy elveszett kislány, 6-7 év körüli, akiről aztán kiderült, hogy nem is veszett el, csak anyuka annyira figyelt rá, hogy nagyon. Pont ott voltam akció közelben, mint Bombera Krisztina, és láttam a nagy hállivúdi összeborulást, amikor a gyerek megkerült:

"Háttemeg holazanyádpicsájában voltál?" (ezt igazán érdekes egy anya szájából hallani)

"Hogy mertél belemenni a vízbe?" (végül is ja, a kurvaanyját az ilyennek, aki a strandon bele akar menni a vízbe)

"És ha megfulladsz?" (gondolom a játszótérre se viszi ,mert mivan, ha pont gonosz robotok szállják majd meg a lakóparkot.)

Miután lezajlott ez a pedagógiai szempontból példaértékű párbeszéd, anyuka visszaült a vízbe a barátnőihez. Elvégre marha meleg volt.

Tanévkezdés. Minden évben akkora hírértéke van, mintha az lenne ez első, vagy az utolsó iskolakezdés a világtörténelemben.

Bótbamenet nem figyeltem rendese, és belefutottam egy tanévnyitóba. Tizenkét éves kiscsaj olyan picsaszoknyában ment előttem, hogy kilógott a csunyája belőle. Jó lehet manapság általános iskolába járni.

Ja, járok ám futni. Biza. Úgy éreztem, hogy az a fél év alatt felszedett 10 kiló le is kéne menjen valahogy.

Mivel a közvilágítás itt abból áll, hogy három félig döglött szentjánosbogarat bezárnak egy befőttesüvegbe, és fellógatják egy karóra, így első nap úgy vágott pofán egy járda fölé belógó birsalmág egy érett gyümölcse, hogy beszédültem a kökörcsinbokorba. Egészséges életmód rulz. Ma is kéne menni, de nyilván nincs kedvem. Mondta egyszer egy okos ember, hogy az edzés legnehezebb része elkezdeni azt. Milyen igaza volt.

 

Sok rossz dolog van a strandolásban, de azért hiányzik kicsit, főleg ahogy így kinézek a mélabúsan szemerkélő esőbe. Otthon harminc fok van, itt akkor sincs annyi, ha összeadom a kinti és a benti hőmérsékletet.

Hideg sör a kerthelységben. Émelyítő virágillat egy tavaszi utcán. Tücsökciripelés a csillagos ég alatt. A tűzbe csepegő zsír nosztalgikus sercegése. Ezek azért hiányoznak, és hatalmas szívfájdalmam volt például, hogy tavaly augusztus 31-én már nem lehetett lángost kapni a strandon, sőt úgy néztek ránk minden bódénál, mintha február közepén mentünk volna le.

Egyébként nehogy azt higgyétek, hogy csak a magyarok bolondulnak meg, ha strandra mennek. Az írek sokkal rosszabbak. Itt mondjuk nem fasírtos szendvicsekkel feltarisznyálva érkeznek a delikvensek a bícsre, itt a bárbekjú a menő. Ez úgy néz ki, hogy az átlagos ír család (hatalmas méretű anya+közepes méretű apa+4-6-8 vézna gyerek) megfogja a konyháját, one in one kicipeli a strandra, és három hektáron szétpakolja. Vigyázni kell, nehogy ilyenkor közéjük keveredjen az ember, mert véletlen még a grillrácson találja magát, esetleg összekeverik az egyik gyerekkel, és a szájába nyomnak egy szoszidzsot, mert még nem evett semmit egész nap. 

Viszont ezzel az évszázadnyi kollektív barbecue tudással felvértezve sem tudták még megtanulni, hogyan kell a barbecue parazsat elkészíteni, ezért a levegőben tömény gyújtófolyadék és annyi pernye kering, mintha krematórium üzemelne a környéken. Ebbe az illatfelhőben aztán sűrű fuckssake-ek repkednek, hol a gyereket, hol az asszonyt, hol a szénné égett, de belül nyers húscafatokat illetően. Ezt szorozd meg hússzal, és megkapsz egy átlag ír strandot.

Nagyon furcsa egyébként, hogy azok az átlag írek, akik köztudomásúlag alig tudnak főzni (és itt a főzőtudományba már beleértik azt is, ha az ember fel tudja melegíteni a félkész bolti lasagnát, aminél gusztustalanabb dolgot akkor sem tudnék elképzelni, ha fizetnének érte), éppen nagy nyilvánosság előtt, egy erre teljesen alkalmatlan helyen próbálják fitogtatni ezen nem tudásukat. A tengerparton tudniillik fúja a szél. Az ír tengerpartokon pedig kurvára fúj a szél. Ez egyrészt előnyös, mert a szétdobált szemetet átfújja a szomszédhoz, másrészt viszont a fogad alatt recsegő homok gasztronómiai élménye valahol a borzalmas és a kurvaszar között helyezkedik el.

Abban viszont hasonlítanak az ír családok a magyarokra, hogy ők is garantáltan összevesznek, mire hazaindulnak. Ennek egyik oka, hogy hát az írek a strandon is írek, anya estig elszopogat egy hatos pakk chardonnay-t, apa meg egy kocka sört, elvégre a nagy melegben kell a folyadék. Ennek a maradványait persze otthagyják, esetleg némi homokkal betakarják. Anya tehát be van baszva és rákvörösre égett, apa rákvörösre égett, és be van baszva, és hát össze kellene szedni a gyerekeket, akiknek pontos számáról itt már komoly viták tudnak születni.

Az ír gyerek az olyan, mint a magyar gyerek, ha vizet lát megőrül, és képes addig benn ülni, míg hipotermiát nem kap. Az ír gyereknek azonban van az a pechje, hogy a húgymeleg strandvízzel ellentétben a 10 fokos óceánban erre reális esélye van. A szülők ezért mindenféle szörfös meg nehézbúvár thermocuccokba öltöztetik őket, de hát a nap végére már ez sem ér sokat. Az ellilult végtagú, remegő ajkú, zombiként dülöngélő gyerekek látványa meg még az én edzett idegrendszeremnek is elég rémisztő.

Valamelyik ír oldalon azt olvastam egyébként, hogy idén nyáron 100 éve nem látott hőhullám éri majd el Írországot. Ez kb. olyan gyakran történik amúgy meg mint a 100 éve nem látott havazás, olyan kétévente. De azt mondják, most becsszótényleg pokoli hőség lesz, 28-29 fok egy hónapig. Ha ez igaz, akkor őszre már nem is marad ír a szigeteken, csak bevándorlók, esetleg egy-két spanyol turista, akik valami különös perverzió miatt ide járnak nyaralni. Ha tényleg ilyen meleg lesz, akkor  az íreket evakuálni kell, akik meg nem férnek fel az Izlandra induló segélyjáratokra, azok úgy fognak az utcákon heverni, mint a betonon hagyott kiszáradt béka.

Ekkor vietnami papuccsal a lábunkon, sörrel a kezünkben kibattyogunk a dublini Parnell Squerre,  és gyarmatosító szándékkal kikiáltjuk a második lengyel-magyar perszonáluniót.

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr7413902168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rizsaxx 2018.05.09. 16:02:43

"első nap úgy vágott pofán egy járda fölé belógó birsalmág egy érett gyümölcse, hogy beszédültem a kökörcsinbokorba." - hát én olyat röhögtem hogy öcsém bejött az udvarról hogy mi a fene van! :D

Untermensch4 2018.05.09. 17:31:07

tavalyelőtt gyereket vittem a strandra, egyedül (mármint válás utánilag, egyébként volt népsűrűség). Úgy h nem lehet magára hagyni mert nem tud úszni, baromi nehéz csajozni... :(

VadmalooC 2018.06.01. 16:06:55

A szokásos izgalmas nap van a melóban, olvasgatom a posztot, úgy röhögtem hogy minden kollégám oda jött hogy mi a fene van, most az egész iroda gurul a röhögéstől :D XD :)
Imádom az írásaidat!

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.06.29. 20:54:31

@VadmalooC: remélem nem a repülésirányításban dolgoztok :)