Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Ilyen az Oktoberfest Írországban

2018. október 12. - Firestarter.18

irishoktoberfest.jpgA minap gyanútlanul sétálni indultunk az asszonnyal, amikor váratlanul és teljesen gyanútlanul belecsöppentünk egy ír Oktoberfest kellős közepébe.

 

 

 

 

 

 

 

(a kép illusztráció, egyik sem én vagyok)

Mi sem bizonyítja jobban a globalizmus falakat ledöntő, hódító sikerét, hogy ma már fel sem szökik a szemöldökünk, hogy Magyarországon Halloweent, Bécsben Szent Patrik napot, vagy éppen Írországban Oktoberfestet rendeznek.
Az eddig az egyes népek privilégiumába tartozó ünnepek ma már az emberiség közkincseinek számítanak, én alig várom, hogy otthon is sikk legyen Ramadánt tartani, a muszlimok húsvétot üljenek, a felvágós szomszéd meg a gyerek keresztelője után a bar-micvójára is meghívjon, de ugyanígy szívesen megnéznék mondjuk egy busójárást is Portlandben.   

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nagyon szép idő volt (10 fok, szemergő eső) és úgy gondoltuk, hogy elmegyünk sétálni, amíg kitart ez a ritka vénasszonyok nyara. Mentünk mendegéltünk, majd ahogy befordultunk a következő sarkon, férfiúi érzékleteimet megcsapta egy különös illat. Ez mondom, ez nem lehet, ez káprázat, illúzió, mocskos szemfényvesztés. De csak éreztem. Sült kolbász semmivel össze nem téveszthető illata kanyargott a kőházak között, s vegyült el az októberi szénfüst maró szagával. Hátezmeghogy?

Szagot fogtam, és követtük az orromat, mely magabiztosan húzott maga után. Aztán ahogy közeledtünk a rejtélyes jelenés felé, furcsa muzsika és vidám kurjongatás ütötte meg a fülünket. Tétován néztünk egymásra az asszonnyal. Szirének csalnak tán kelepcébe? Hallucinogén penészgombák nőttek a kád sarkában, és most otthon fekszünk félájultan? Van ilyen, volt egy X-akták epizód is róla.
A sült kolbász illata már a nyáltermelésünkre is hatással volt, a fülem pedig felismerte a dallamok közül kiszűrődő szavakat. Németül énekeltek. Úgy somfordáltunk közelebb, mint Jancsi és Juliska, hogy itt most vagy mézeskalácsot fogunk kapni, vagy bevágnak a kemencébe főfogásnak.

Volt kemence is, de mint kiderül abban sült az echteoriginál Bratwurst, ami mellé még Sauerkraut is dukált. Sajnos erről a meseszerű lakomáról ippeg lemaradtunk, és ennek később még fontos szerepe, illetve fájdalmas következményei is lettek.
Nagyon kellemes hangulat volt, egy helyi banda zenélt valami német hatvanas évekbeli slágert, és különféle német (hogy most aztán stájer, bajor, vagy brüchendrütteni volt, azt tán még ők sem tudták) népviseletbe öltözött menyecskék szolgálták fel a helyi csapolt sört. Nem volt nagy tömeg, olyan kellemes hangulat volt, mintha besétáltunk volna valakinek a hátsó kertjébe. Egy olyasvalakinek, akinek erős német-fétise van.

Kértünk egy-egy pint sört, (a csapos némi megvetéssel nézett ránk, hogy csak pintot kértünk, mert csapoltak két és három literes kriglikbe is) és igyekeztünk elvegyülni, ami nem volt egyszerű, mert a gyanúm szerint a társaság nem akkor kezdte az italozást, hanem talán még a tavalyi Oktoberfesten.
Csillogó szemű és nagyon vigyorgó, középkorú, bőrgatyás pasasok és hasonló korú hímzett ruhás asszonyságok között verekedtük beljebb magunkat, és meghúzódtunk egy sörpadnál.

Később rájöttünk, hogy mindenki, aki népviseletben van, (és ők tették ki a közönség nagyobbik részét) az valamiféle házigazda, vagy meghívott sztárvendég, és valószínűleg csergedezik bennük valami német vér. Én legalábbis mással nem igazán tudom magyarázni, hogy az összes német dalt kívülről fújták. Ennyit azért nem feltételezek az írekről.

Akin pedig nem volt népviselet, és megszeppenve pislogott, hogy mégis hova a faszba csöppent, az volt a kedves vendég. Nem voltunk túl sokan. Volt egy angolnamozgású csapat, ők valami mediterrán országból keveredhettek ide, mert barna volt a bőrük, és vastag szőrzet borította az arcukat. A nőkét is. Ők jól és önfeledten táncoltak.
A másik oldalon helyiek ültek, ők eleinte némi visszafogottsággal és gyanakvással szemlélték az eseményeket, gondolom ha első kézből nem is tapasztalták, azért történelemből biztos tanulták, hogy ha a németek nagyon jól érzik magukat a földeden, az nem mindig jelent jót. Kivéve egy fekete hajú, hálós szvettert viselő lány, aki pontosan ugyanolyan véletlenszerű mozdulatokkal rángatózott minden egyes számra stílustól függetlenül.
Volt egy fiatal pár is, ők tévedtek el szerintem a legjobban, szerintem vagy egy kortárs versfelolvasó estre indultak, vagy Jehova tanúi voltak, esetleg a köjáltól jöttek ellenőrizni, nem tudom. Rezzenéstelen arccal és felhúzott orral figyeltek minket, pórnépet.

Így, csendesen folydogált az este egésze addig, míg nyolc óra magasságában a banda befejezte a zenélést. Ekkor elszabadult a pokol, és ez nem ilyen irodalmi túlzás, meg írói nagyotmondás, meg clickbait fasság.

A banda még össze sem pakolt teljesen, amikor egy magas, bőrgatyás, Jim Carrey arcú fazon felpattant a színpadra, és egyik kezében egy korsó sörrel imbolyogva maga elé rántotta a laptopot.
Kisvártatva felzendült valami irdatlan német mulatós technó, de olyan, hogy az összes magyar mulatós zenész pironkodva szedte volna össze a sátorfáját, és soha többet nem nyitotta volna meg az autotune-t. Na, ettől az összes ál-német teljesen megőrült, felpattantak, és pusztító pogóba kezdtek.
Freccsent a serhab, csattantak a bőrgatyák, libbentek a szoknyák. A közönség nem német része döbbent áhítattal figyelte a jelenetet. Meg kell hagyni, hogy a szervezők remek dramaturgiai érzékkel rendelkeztek, mert pontosan ebben a pillanatban kezdték kínálni az első kör ingyen Jägermestert. Gondolom úgy voltak vele, hogy gyorsan adnak valamit az ijedtségre, mielőtt mindenki szétszéled.

Itt kell megjegyeznem, hogy személy szerint nemhogy nem szeretem, kifejezetten és őszintén gyűlölöm a jägert, de még arra is utálkozva gondolok, aki szereti.

Ez a népviseletbe öltözött mosolygós szőke Hilda (aki lehet, hogy amúgy ír volt és Mary) azonban olyan kedvesen kínálta, hogy nem tudtunk neki nemet mondani. Mint később kiderül, ez volt az első végzetes hiba, amit azon az estén elkövettünk. Ezt még négy vagy öt követte, ebből kettőért szintén Hilda volt a felelős, a maradékon igazságosan osztozott a bőrgatyás Jim Carrey és maga a sörfőző mester, aki szintén bőrgatyát húzott, és egyébként teljesen hitelesen tudta volna eljátszani Rumcájszt.

Ekkorra a hangulat már igencsak elérte a kocsikerékkel díszített sátortetőt. Az angolnamozgású déliek teljesen megvadultak a német népi technótól, a helyieknek mindegy, ők bármire képesek megőrülni, az ál-németek alapból teljes önkívületben voltak, és hát mi is elkezdtünk feloldódni a helyi sörben és az egyre csak érkező jägerekben. Én esküszöm láttam, hogy még a jehovista pár lába is megmozdult egyszer-kétszer az asztal alatt.

Aztán a bőrgatyás Jim Carrey elfáradt, és új DJ került a Winamp elé. Olyan sárga kabát és disznóvágó style-ban a fejtetőjére tűzött kötött sapka volt rajta, hogy én először azt hittem, hogy kukás, vagy valami hómlessz. Aztán kiderült, hogy egyik szervező volt az, aki fene mód értette a dolgát, és egy egészen szürreális hacacáré kezdődött. Én legalábbis még olyan buliban nem voltam, ahol felváltva szólt Queen, lakodalmas német techó, Iron Maiden, Abba, a Galway girl és hatvan éves örökzöld olasz slágerek.

Akárhogy is, valami egészen vad csapatás alakult ki, és ahogy egy óvatlan pillanatban oldalra sandítottam, azt láttam, hogy a jehovista pár az asztal tetején pogózik a Fear of The Darkra. Mondjuk ekkor már mindenki az asztalokon táncolt gátlásokat, illemet és úgy mindent, ami emberi szocializációra utal a sarokba dobva.

Ekkor már éreztük az asszonnyal, hogy a vacsora elmaradása itt még komoly következményekkel fog járni, de hát vittek minket az ősi ösztönök, állati énünk előtört évezredes szunnyadásából, hallottuk a dobokat, a tűz fénye groteszk árnyékokat vetett a barlang falára, a bőrgatyás kukás mellényes sámán pedig mindenkit önkívületben tartott. És hát persze hordták az ingyen jägert, mintha jönnének a fináncok, és gyorsan meg kellene inni az egész éves készletet.

Meg is ittuk szerintem.

Amikor aztán az órámra pillantottam, nem akartam elhinni, amit látok. Időhurokba kerültünk? Elragadtak a Langorierek? Próbáltam felidézni az Interstellárban hogyan is volt ez az itt gyorsabban telik az idő, mint ott dolog, de hát ennyi éhgyomorra elfogyasztott alkohol után az is csoda volt, hogy tudtam melyik naprendszerben vagyunk. Mindössze három óra telt el.

Este tízre olyan csatak részegre ittuk magunkat, mint még soha. Valahogy azért hazaindultunk, a fejemben még zúgott, hogy Bella ciao, Bella ciao, Bella ciao, ciao ciao, a számban még éreztem a jäger hányingerkeserű utóízét, és egészen komoly életellenes bűncselekményeket tudtam volna elkövetni egy darab Bratwurstért Sauerkrauttal,  de az asszonnyal arra a közös megegyezésre jutottunk, hogy az esküvőnk után ez volt életünk legorbitálisabb bulija.

A másnapról inkább nem írok, szerintem van akkora fantáziátok, hogy el tudjátok képzelni hogyan néztem ki.  

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr9914297791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Józsi01 2018.10.13. 16:43:29

Nagyon élvezetes írás. :-))))))

umidmerchant 2018.10.13. 17:18:51

Szuper lett, az asszony is kérdezte, hogy min röhögök, és fel kellett olvasnom neki aztán végül az egészet :)

Attilajukkaja 2018.10.13. 18:07:05

Egy kis malíciával kérdem, hogy a blogger miért sértegeti az íreket azzal, hogy Oktoberfestnek nevezi a Szent Patrik napot? Mert Németországban él, gondolom. Vagy mindez egy nagy Otoberfest közepén zajlott. Talán azért.
Amúgy nagyon élvezetes írás. Köszönöm!

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.10.13. 19:51:03

@Attilajukkaja: A poszter Írországban él, és egy konkrétan Oktoberfest nevezetű rendezvényen járt.

Attilajukkaja 2018.10.13. 20:28:29

@fátum:
@Firestarter.18:
Köszönöm a tájékoztatást! :o)
Ezek a részletek számomra nem derültek ki a posztból. De most már értem.

frikazojd · http://kocs.ma 2018.10.14. 00:23:01

dehát a multikulti = sátán és különben is soros.

RTB 2018.10.14. 11:39:57

@Attilajukkaja: Ha elolvastad volna, egyértelmű lett volna

Attilajukkaja 2018.10.14. 20:55:56

@RTB:
@Firestarter.18:
Tényleg figyelmetlen voltam! Bocsi.

p.i.g 2018.10.18. 10:42:58

Zseniális írás.
Hasonló agykéreg leválasztó érzés számomra a Villányi Sváb zenei napokon fellépő dj. Ötzi. Mi veszi rá pusztuló népünk tagjait, hogy ezért oda utazzanak? Általam intelligensnek tartott barátok kocsit szerveztek miatta, hogy láthassák.
"A másik oldalon helyiek ültek, ők eleinte némi visszafogottsággal és gyanakvással szemlélték az eseményeket, gondolom ha első kézből nem is tapasztalták, azért történelemből biztos tanulták, hogy ha a németek nagyon jól érzik magukat a földeden, az nem mindig jelent jót" Csodálatos :-)

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2018.10.21. 21:58:02

@p.i.g: Szerencsére dj ötzi munkásságával még nem találkoztam :)