Gondolatok erről-arról. Meg amarról. Így meg úgy. Meg amúgy is. Szóval blog. Vagy mi.

Firestarter18

2020

2021. január 05. - Firestarter.18

2021-616.jpg

Mi volt, mi nem, hogyan és hogy nem.

 

 

 

 

 

 

Amiről nem hittem volna, hogy megtörténik 2020-ban

Nem hittem volna, hogy 2020-ban már kétgyerekes apukának mondhatom magam.
Bizony, pár hét (nap? óra?) múlva megszületik a kislányunk. Most, hogy így leírtam, még hihetetlenebbül hangzik. A két gyerkőc között így alig másfél év korkülönbség lesz, ami különböző gyermekpszichológusok szerint nagyon ideális a fejlődésük szempontjából, de egyrészt általában a gyermekpszichológusoknak rejtélyes okokból kifolyólag max. egy gyerekük van, másrészt meg nem nekik kell együtt létezniük velük non stop műszakokban.
Az biztos, hogy ha ő is olyan eleven lesz, mint a nagytesó, akkor lehet, hogy ez az utolsó bejegyzésem, mait még ép elmével írok.

Nyilván a fene gondolta volna arra, hogy kitör ez a nyavalya.
Emlékszem tavaly ilyenkor, amikor megjelentek Európában az első esetek, és éppen céges útra indultunk az egyik Skandináv országba, még röhögve osztogattuk meg a cseten a Korona sörös meg Koronás befőző cukros mémeket. Ki hitte volna akkor még, hogy ez lesz belőle?
Március 13-án voltam bent utoljára a cégnél. Eddig is kötetlen munkaidőben dolgoztunk, de nekem ez a home office ez maga az áldás, és egy hétig sírva fogok reggel fogat mosni, ha újra be kell menni. Aki látott már egy éves kisgyereket három méternél közelebbről, az pontosan tudja, mekkora segítség lehet anyának, ha apa mindig ott van a közelben. Vagy mennyire jó, ha apa le tud ugrani munkaidőben egy kiló lisztért, és nem a terhes anyának kell megmásznia a két emeletet a gyerekkel. Vagy mennyire jó, hogy ha felbasz valami venezuelai majom, akkor kimegyek öt percre legózni a gyerekkel, és nem kell az iroda vécéjében sírnom, mint eddig.
De az ebéd utáni szundikat, és a nettó 4 órás munkaidőt is nagyon megszoktam ahhoz, hogy csak úgy elengedjem. First world problems. Szerencsére a munkám egy percig sem volt veszélyben, bár a multiknál ugye válság idején egy mítingbe kerül komplett szervezeti egységeket kidobni az ablakon, (és ezt általában az oktatással szokták kezdeni, nem a termeléssel), szerencsére sokkal több a hozzáadott értékünk, mint az elődünknek, ami valami indiai klikkfarm volt, úgyhogy ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam. Meg hát az élelmiszeripar az ilyenkor is pörög, max. kicsit átrendeződik, mert tejet inni válságban is kell.

Azt sem hittem volna, hogy 2020-ban elkezdek vezetni.
Aki régóta (10+ éves tagság kell hozzá) olvas, az tudja, hogy nekem akkora trauma volt a vezetéstanulás, mint Paulus tábornok 6. német hadseregének Sztálingrád ostroma, és hogy én 13 évvel ezelőtt, amikor isten tudja hogy, de megszereztem a jogsimat,  el nem tudtam képzelni, hogy valaha kocsim lesz és vezetni fogok.
Pillangók kezdtek táncikálni a gyomromban, amikor megjöttek az első hírek az önvezető autókról, hát mondom ezt nekem találták ki.
De úgy néz ki, hogy az önvezető autók a legnagyobb döbbenetemre még mindig több gyalogost ütnek el, mint én, úgyhogy kénytelen vagyok magam vezetni. Vettem pár órát egy oktatótól, aki bár dörzsölt egy alak volt, mert 3 óra után pedzegetni kezdte, hogy most már jó lenne átülni az én kocsimba (persze ugyanazért a nettó 7 ezres óradíjért), de legalább több pedagógia érzék volt benne, mint az elsőben, akinek egyetlen elért eredménye az volt, hogy sikeresen elhitette velem, hogy NEM TUDOK, és SOHA NEM IS FOGOK TUDNI vezetni. Innen üzenem, hogy bekaphatod, köcsög.

Arra sem számítottam, hogy egész 2020-ben két posztot fogok írni.
Elég ingerszegény volt ez az év, illetve hát olyan ingerek értek, amiből nehéz változatos és érdekes posztokat írni. Pelenkacsere, éjjeli lehányás, játszótér, napi háromszori rendrakás, fürdetés, vacsora gyerekbe könyörgése...stb. Meg őszintén, este, amikor a gyerek végre elaludt, sokszor még annyi erőm és energiám sem maradt, hogy a tévét bekapcsoljam.
Mondanám, hogy idén más lesz, de a faszt lesz. Lehet ez lesz az év utolsó posztja, úgyhogy becsüljétek meg.

Azt se hittem volna, hogy tavasszal és ősszel heti 30 kilométereket (2x8, 1x15) fogok futni hegynek fel meg le.
Jó, nem voltam túlzottan veszélyes az etióp atléták világcsúcs részidejére, de a Strava szerint az egyik népszerű helyi hegyen sokáig én tartottam a rekordot.
Aztán jött valami negyvenkilós futóbolond, és vert rám egy percet. És odaírta, bazmeg, hogy „Beszélgetős lazázás a haverokkal”. Meganyád. De a lényeg, hogy kurva jó formában voltam, és végre lementem 90 kiló alá.

Így aztán végképp nem hittem volna, hogy 2021-et kerek 100 kilósan fogom kezdeni.
De hát ősszel sikerül valahogy szétkúrni a sarkamat, úgyhogy két hónapig egy métert se tudtam futni. Volt viszont anyóséknél disznóvágás, meg egyéb ilyen update fitnessz tevékenységek, és akkor még ügyes voltam, mert karácsony alatt egy dekát se híztam.
Ez van. Biztos nem két gyerek mellett fogom megtalálni rég elveszett hasizomkockáimat.

Azt viszont tényleg a fene se hitte volna, hogy januárban a United pontegyenlőséggel első lesz a bajnokságban. Tényleg fura volt ez a 2020.

 

Amiről sejtettem, hogy megtörténik 2020-ban

Szemüveges lettem.
Éreztem én, hogy ez lesz a vége, mert hiába vettem egyre nagyobb tévét, csak homályosan láttam a felső sarokban, hogy ki játszik, és mennyi az eredmény. Ráadásul az üzemorvos már tavaly is azzal fenyegetett, hogy nem adja meg az alkalmasságit, ha nem megyek szemészhez, és hát én ilyen nagy hatalmú emberekkel nem szállok vitába. Úgyhogy elmentem.
Nem fájt, és mint a reklámokban, azóta megváltozott az életem. Mint amikor normál adásról HD-re váltasz. Nem mellesleg azóta a fejfájásaim is elmúltak.

 

Amiről reméltem, hogy megtörténik 2020-ban

Az első és legfontosabb célkitűzésem az volt, hogy befejezzem végre a második regényemet.
Bár nem jött össze, a 95%-os készültséget én már sikernek könyvelem el. A lényeg megvan, és szerintem egész jó lett (klasszisokkal jobb, mint az első, amit majdnem kiadtak, úgyhogy reménykedjünk), én legalábbis majd beszartam párszor, miközben az éjszaka közepén írtam, és sűrűn pillantottam hátra, hogy mi volt ez a zaj. Gondolom ebből rájöttetek, hogy nem romkom vagy Alkonyat 8. lesz.
A novelláskötet, amibe bekerültem, végül a nyavalya miatt csak idén jelenik meg (remélhetőleg legalábbis), úgyhogy dedikálásokon még ne keressetek.

Szerencsére a műfordítást is tudtam folytatni.
Idén is sikerült hat könyvet lefordítani, ebből idén négy meg is jelent. Szakmai szempontból ezért jó a regényfordítás, mert így kénytelen vagyok olyan könyveket is elolvasni, amiket három méterre, arcomon fanyar fintorral kerülnék el egy könyvesboltban.
Ráadásul ugye lassan, értelmezve kell olvasnom, és meg kell mondjam, hogy írói szempontból még a leggyengébb Szürke ötven árnyalata klónból is lehet ám tanulni.
Nem sokat, de lehet.

Reménykedtem benne, hogy idén már több időm marad olvasni, elvégre aki írni akar, az előbb olvasson.
Ez is sikerült. Az a nagy bajom nekem, hogy utálom vacak könyvekre pazarolni az időmet. Ha belefutok egy szar filmbe, akkor kikapcsolom, és akkor csak egy órát vett el az életemből, de egy regénynél ez legalább 4 nap. Az élet meg túl rövid ahhoz, hogy vacak könyvekre pazaroljuk.
Az értékelésekben sem lehet bízni, érdekes módon én is csak öt csillagos regényeket fordítok, azt a kétharmaduknál sírva fakadok a fákért, amiket ezekért a hulladékokért kivágtak.
Egyszóval válogatós vagyok, na.
King az mindig jöhet, bár ezt a Csipkerózsikákat amit a fiával írt a felénél kaszáltam, mert még Kinghez mérten is túlírt, és nem olyan jó értelemben túlírt, mint mondjuk a Setét torony vagy az Az, hanem olyan marha unalmasan túlírt. De lehet ezeket a részeket a fia írta. Az Intézet egynek elment, Gaimanntól a Sosehol nem tudom, hogy akadt a kezembe, de kellemes felüdülés volt.
Volt egy Kevin horrornaplója című is, ami nem a Reszkessetek betörők újabb folytatása, hanem egy Gipsz Kevin nevű író műve, eléggé meh kategória, kicsit olyan, mint a Parfüm, de lehet azért éreztem ezt, mert ez is egy gyilkosról szól, aki francia. Spoiler vége.
Írnék még sok címet, de marha szar a szerző és műmemóriám, sokszor még azt sem tudom megmondani, hogy amit éppen olvasok azt ki írta és mi a címe. Éppen valami 800 oldalas szörnyet fejeztem be, ami egy kislányról meg egy apokalipszisról szól, de ennek se jut eszembe a szerzője se a címe, és lusta vagyok felállni és megnézni. Egy három részes sorozat első része, és a másik két rész is pont ilyen rövid. Amúgy egész jó, de ezen is átmehetett volna még a piros tollal a szerkesztő, mert vagy 200 oldalt simán ki lehetett volna húzni belőle, és ugyanúgy érthető lenne a történet.
Szabadulás, tessék, közben eszembe jutott legalább a címe.
Magyar szerzőtől viszont nem nagyon olvastam idén sem, ezen jó lenne javítani, de mondjuk a magyar szerzők se olvasnak engem, úgyhogy kvittek vagyunk.

Számomra ez volt 2020. Tudom, hogy sokaknak hatalmas szívás volt, és a java talán majd csak most jön, de nekem szerencsére nincs okom panaszra. Ha 2021 is ilyen lesz (leszámítva, hogy nem csak kutyát sétáltatni lehet lemenni, hanem esetleg gyereket is) akkor én már elégedett leszek. Hason jókat kívánok nektek is.       

A bejegyzés trackback címe:

https://firestarter-18.blog.hu/api/trackback/id/tr4516373002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2021.01.06. 08:13:30

Tényleg írhatnál gyakrabban. Nekem hiányzott ez a humoros stílus.
Gyerekkel játszóterezős sztori: 1) anya fogott szép nagy szitakötőt, átlátszó műanyag izében mutatás a gyerekeknek, összetett szemek magyarázata (néhol pixelsérült volt már szegényke). Na akkor engedjük szabadon kedvesen. 2 (azaz kettő) métert sem tett meg, fejünk felett áthasító madár már vitte is... örüljünk hát annak hogy milyen ügyes volt a madárka, jó étvágyat! :)
2) apára rámjön az alkotókedv, mondom a gyerekeknek hogy ilyen meg ilyen kicsiny ágakat gyűjtsenek, csinálunk kis játékcsónakot a homokozóba. A tapétavágó meg a szigszalag jó találmány, a végén egy levélvitorlás katamarán és egy polinéz hajós született (a szigszalag-szoknya miatt polinéz) olyan fejjel mint Sid a Jégkorszakból (olyan görcsöt növesztett a fa).
3) akciós volt a múanyag habarcsvödör a praktiobiban úgyhogy vettem négyet, jó lesz az a panelbe' is vmire. Homokozós cuccot levinni játszótérre jobb mint egy szatyor, vizet is lehet benne hurcolni ha a gyerekek "sarazni" akarnak (anyák csúnyán néznek). Persze egy vödörrel meg egy pet-palackkal a helyi bajnok nyomába sem érhetek, fickó a gyerekének a G.I.Joe-khoz egy rambo-filmnyi vietnámi mocsarat rendezett be a játszótéren, becslésem szerint 90-100 liter körüli víztároló edényzetet használt és minden(!) cuccukat fel tudta málházni egy tandem bringára (és még a gyerek is felfért).

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2021.01.07. 23:19:09

@Untermensch4: Koszi, majd igyekszem, de nemcsak rajtam mulik. A kisfiam pl. most volt hajlando elaludni :)
süti beállítások módosítása